Vagan (Šipovo)
| Vagan | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Bosznia-Hercegovina |
| Entitás | Szerb Köztársaság |
| község | Šipovo |
| Jogállás | falu |
| Körzethívószám | (+387) 50 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 91 fő (2013)[1] |
| Népsűrűség | 3,5 fő/km²[2] |
| Földrajzi adatok | |
| Terület | 25,96 km² |
| Időzóna | Közép-európai (UTC+1) CEST (UTC+2) |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 44° 09′ 18″, k. h. 17° 10′ 32″44.155000°N 17.175600°EKoordináták: é. sz. 44° 09′ 18″, k. h. 17° 10′ 32″44.155000°N 17.175600°E | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Vagan (szerbül: Ваган) szerb falu Bosznia-Hercegovinában, Bosanska krajina területén, a Szerb Köztársaságban, Šipovo községben.
Fekvése
[szerkesztés]Bosznia-Hercegovina közép-nyugati részén, Banja Lukától légvonalban 70, közúton 100 km-re délre, községközpontjától légvonalban 16 km-re, közúton 19 km-re délkeletre, a Janj mellékvize, a Vaganac-patak völgyében és a környező dombokon található. Áthalad rajta a Šipovót Kuprešsel összekötő út.
Népessége
[szerkesztés]| Nemzetiségi csoport | Népesség 1991[3] |
Népesség 2013[3] |
|---|---|---|
| Szerb | 159 | 91 |
| Bosnyák | 0 | 0 |
| Horvát | 0 | 0 |
| Jugoszláv | 0 | 0 |
| Egyéb | 1 | 0 |
| Összesen | 160 | 91 |
Története
[szerkesztés]A falu területe már a római korban is lakott volt, erről az itt talált, sziklába vésett felirat tanúskodik. A település középkori életéről tanúskodnak a középkori temető maradványai a jellegzetes stećak sírkövekkel.[4] Ezek a sírkövek a kereszténység főáramlatának behódolni nem akaró, eredetileg Boszniában élő bogumilok díszesen faragott középkori sírkövei voltak. A legrégebbi ilyen sírkövek a 12. század második feléből származnak, de csak a 14-15. században terjedtek el Bosznia-Hercegovina, Szerbia, Horvátország és Montenegró területén.
A település 1878-ig tartozott az Oszmán Birodalomhoz, majd az Osztrák-Magyar Monarchia része lett. 1879-ben az első osztrák-magyar népszámlálás során a faluban 49 házat és 408 ortodox és 6 katolikus lakost számláltak.[5] 1910-ben a településen 73 házat és 654 ortodox szerb és 6 muszlim lakost számláltak.[6] A monarchia szétesésével 1918-ben előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd 1929-től a Jugoszláv Királyság része. Jugoszlávia megszállása után a falu a Független Horvát Állam (NDH) része lett. 1945-től a település a szocialista Jugoszlávia része volt.
A településen az 1991-es népszámlálás adatai szerint 164-en éltek. A Bosznia-Hercegovinában zajló polgárháború idején a Visoko Krajina többi településéhez hasonlóan a Boszniai Szerb Köztársaság része volt. A területén 1995 szeptemberéig nem volt háborús hadművelet, ekkor azonban a település területét a Horvát Köztársaság fegyveres ereje megszállta. A horvát csapatok elől a lakosság elmenekült. A daytoni békeszerződés aláírása után a település a Szerb Köztársasághoz, azon belül Šipovo községhez került.
Nevezetességei
[szerkesztés]- Határában, a Vitorog-hegység északi lejtőin 920 m tengerszint feletti magasságban, a Šipovo - Kupres főúttól mindössze 300 méterre található a Vaganska-barlang. A barlang felső-krétakori mészkőben alakult ki, egy egykori földalatti patak kövületi csatornájaként, amelyen keresztül a Kupreško polje (Mrtvica) vizeit vezette le a Janj-folyó forrása felé. A Vaganska-barlang hét teremből és járatból áll, amelyek nevüket a Šipova régió történelméből és hagyományaiból származó nevek alapján kapták: Pásztorterem, Lisičiji-csatorna, Simela Šolaja-galéria, Janjski-csatorna, Díszterem, Óriások csarnoka, Ponorski-csatorna és Rada Marijanca-terem. A főjárat hossza mintegy 200 méter, a végén nagy mennyiségű leomlott anyag és barlangi dísz található. Az összes járat teljes hossza 420 méter. A főjárat szélessége 8-10 m, magassága 1-15 m. A barlang rendkívül gazdag barlangi díszekben, számos cseppkő található és sztalagtit található benne, amelyek közül sok jelentős méretű. A barlang nagy területeit sztalagmitok és sztalagmitok borítják. Az 58 méter hosszú központi terem a barlangi díszek gazdagságával tűnik ki. Színeik a fehértől a vörösig (az oldott vas-oxidok miatt), a szürkéig és a feketéig (a mangán miatt) terjednek.[7] A barlang élőhelye több denevérfajnak is (Barbastella barbastellus, Myotis bechsteinii, Myotis emarginatus és Rhinolpphus ferrumequinum).
- Blizanci - római feliratos kő Caligula császár legátusának, Scriboniusnak az említésével, a földek felosztásáról és határaik meghatározásáról.[4]
- Mramor - középkori temető maradványai 9 db fennmaradt stećak sírkővel, melyek két csoportban, nyugat-keleti tájolással találhatók.[4]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ http://www.statistika.ba/?show=12&id=20672
- ↑ http://www.statistika.ba/?show=12&id=20672
- ↑ a b Popis 2013 u BiH – Šipovo (bosnyák nyelven). statistika.ba. (Hozzáférés: 2024. július 14.)
- ↑ a b c Arheološki leksikon BiH Tom. 2.. Zemaljski Muzej Bosne i Hercegovine Sarajevo, 1988. (Hozzáférés: 2024. július 18.)
- ↑ Haupt übersicht der politischen Eintheilung von Bosnien und der Herzegovina 1879. 66. o.
- ↑ Die ergebnisse der volkzählung in Bosnien und der Herzegovina 1910. Statistichendepartment der landesregierung, Sarajevo, 1912. 284. o.
- ↑ Jasminko Mulaomerović, Ivo Lučić, dr. Jasmina Osmanković -KRŠ I PEĆINE BOSNE I HERCEGOVINE. Centar za krš i speleologiju, Sarajevo, 2008. (Hozzáférés: 2021. február 9.)
További információk
[szerkesztés]
