Ugrás a tartalomhoz

Székely Gábor (rendező)

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ez a szócikk a rendezőről szól. Hasonló címmel lásd még: Székely Gábor (egyértelműsítő lap).
Székely Gábor
A Rivalda 81-82-ben megjelent portréja Csigó László felvétele
A Rivalda 81-82-ben megjelent portréja
Csigó László felvétele
Született1944. május 26. (80 éves)
Jászberény
Állampolgárságamagyar
Nemzetiségemagyar
Foglalkozásarendező
egyetemi tanár
IskoláiSzínház- és Filmművészeti Főiskola (–1968)
KitüntetéseiKossuth-díj (1988)
A Színház- és Filmművészeti Egyetem rektora
Hivatali idő
2001 – 2006
ElődHuszti Péter
UtódAscher Tamás
A Wikimédia Commons tartalmaz Székely Gábor témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Székely Gábor (Jászberény, 1944. május 26. –) Kossuth-díjas magyar rendező, egyetemi tanár, érdemes és kiváló művész. A Budapesti Katona József Színház alapító, a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia rendes tagja.

Pályája

[szerkesztés]

A főiskolát Major Tamás tanítványaként, 1968-ban végezte el. Vizsgarendezése alapján szerződtette Berényi Gábor a Szolnoki Szigligeti Színházhoz. Évfolyamtársához, Zsámbéki Gáborhoz hasonlóan fiatalon kap színház vezetői feladatot. A szolnoki társulatot újjáépítve szerződteti Szombathy Gyulát, Csomós Marit, Papp Zoltánt, Piróth Gyulát és másokat. Szolnokon és Kaposváron is szinte azonos időben mutatták be programadó darabjukat, a Sirályt. Ezt követően mindkét teátrumban a kritikai és a közönség által egyre inkább elfogadott, a magyar színházi nyelvet megújító munka folyt. Székely szolnoki munkásságában kiemelt szerep jutott Örkény Istvánnak. A rendező inspirálására készült színházi változat a Macskajátékból, amely eredetileg film forgatókönyv később regény alakban lett ismert. Sikeres munkássága elismeréseként többször kapott ajánlatot fővárosi színházaknál vezető beosztásra. A kiváló szellemű társulatot azonban nem akarta elhagyni. 1978-ban azonban elfogadta a Nemzeti Színház megreformálására történő invitálást. Zsámbéki Gábor valamint a társulataikban kitűnő több művész is lehetőséget kapott az ország első színházánál bizonyításra. Négy évi eredményes munka után azonban – a kialakult lehetetlen helyzetben – Zsámbékival önként távoztak a "Nemzetiből". Néhány hónappal később azonban lehetőséget kaptak egy önálló társulat megalakítására.

Bővebben: Katona József Színház (Budapest)

1989-ben távozott a „Katonából”. 1994-ben kap újra színház vezetői, szervezői feladatot. „Alapítója” az Új Színháznak, amelyet négy évvel később, a sokat bírált pályázati rendszer anomáliái miatt kénytelen elhagyni. Ezt követően művészi energiáinak nagy részét az utánpótlás nevelésére fordította. A főiskolán, később az egyetemen a ranglétrát végig járva a direktori székig jutott. Tanítványai közül számosan, a magyar színházi élet meghatározó művészei. 2020 júliusában az Innovációs és Technológiai Minisztérium bejelentette, hogy Vidnyánszky Attila rendező, a Nemzeti Színház főigazgatója lett a Színház- és Filmművészeti Egyetemet fenntartó alapítvány kuratóriumának elnöke. Ezt követően Székely Gábor 2020. augusztus 17-én (szeptember 1-i hatállyal) felmondott. Ennek okaként a kormány SZFE-t érintő kultúrpolitikai döntését jelölte meg, amivel kapcsolatban nyílt levelet tett közzé Vidnyánszky Attilának az egyetemet fenntartó alapítvány kinevezett kuratóriumi elnökének címezve, akit bocsánatkérésre szólított fel: „Súlyos tévedéseiért kérjen bocsánatot, vagy szégyellje magát!”.[1][2]

Többször rendezett külföldön is, többek között: Prágában, Újvidéken, Helsinkiben valamint Stuttgartban.

Törőcsik Marival a "Katona 30" gálaest előtt
Kékes Szaffi felvétele

Státuszok

[szerkesztés]

Fontosabb rendezései

[szerkesztés]

Színház

[szerkesztés]
A színháztörténeti előadás színlapja: A bemutató dátuma: 1971. január 15.[forrás?]
Szereplők:
Erzsi: Hegedűs Ágnes, Giza: Koós Olga
Ilus: Bókai Mária, Józsi : Lukács József
Paula: Gyimesi Pálma, Egérke: Bodnár Erika
Csermlényi Viktor: Bángyörgyi Károly, Bruckner Adelaida: Kaszab Anna
Pincér: ifj. Tatár Endre
Dramaturg: Góhér István[3]
Díszlet : Fehér Miklós, Jelmez: Jánoskuti Márta
Rendező: Székely Gábor

Rádiószínház

[szerkesztés]
Bodó Viktorral a tanulmánykötet bemutatóján

A második életmű – Székely Gábor és a színházcsinálás iskolája

[szerkesztés]

2016. május 26-án mutatták be a címben jelzett könyvet.[4] A mű Bodó Viktor kezdeményezése, Szerkesztők: Jákfalvi Magdolna, Nánay István és Sipos Balázs. A kötetben, közel félszáz tanítvány, munka-, alkotótárs emlékezése, elemzése olvasható. Idézet a szerkesztők előszavából:

„Székely Gábor második életműve színházpedagógiai alkotás. A színházcsinálás gyakorlatán túl a színházi gondolkodás és a beszédmód etikáját, esztétikáját és erotikáját, vagyis a közönséget formáló alapokat fogalmazza meg egyetemi szemeszterekre bontva. A kötet azt a folyamatot követi, ahogy a huszonévesekben rejlő készség személyes tapasztalattá művelődik, miközben a színházi szakma már művészként invitálja és készteti őket munkára és alkotásra.”

Elismerései

[szerkesztés]

Családja

[szerkesztés]

Gyermekei: Veronika Orsolya (1974), Kristóf Gábor (1978), Angelika Eszter (1986).

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ Székely Gábor felmondott az SZFE-n és bocsánatkérésre szólította fel Vidnyánszky Attilát. (Hozzáférés: 2020. szeptember 1.)
  2. ↑ Felbontja szerződését az SZFE-vel a legendás rendező és tanár, Székely Gábor. (Hozzáférés: 2020. szeptember 1.)
  3. ↑ A második életmű. Székely Gábor és a színházcsinálók iskolája. 226. oldal
  4. ↑ Balassa Kiadó - Arktisz Kiadó. ISBN 978-963-506-974-3
  5. ↑ Ők kapták az idei Prima Primissima díjakat Archiválva 2018. december 8-i dátummal a Wayback Machine-ben origo.hu

Források

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Székely_Gábor_(rendező)&oldid=27604508”