Poljana (Preko)
| Poljana | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Zára |
| Község | Preko |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 23 273 |
| Körzethívószám | (+385) 023 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 321 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 9 m |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 44° 05′ 33″, k. h. 15° 10′ 56″44.092625°N 15.182226°EKoordináták: é. sz. 44° 05′ 33″, k. h. 15° 10′ 56″44.092625°N 15.182226°E | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Poljana (olaszul: Pogliana) falu Horvátországban Zára megyében. Közigazgatásilag Prekóhoz tartozik.
Fekvése
[szerkesztés]Zárától légvonalban 5 km-re délnyugatra, Ugljan szigetének közepén, községközpontjától 1 km-re északnyugatra, a sziget északkeleti partján Zárával szemben fekszik. A tengerparton már összeépült a szomszédos Prekoval. Egyik oldalon a Sveti Petar-félsziget az azonos titulusú középkori templomocskával és házsorokkal, a másik oldalon a mai napig is művelt kertek határolják. A zöldség és gyümölcstermesztést a kutak és források bősége, valamint a napos órák nagy száma teszi sikeressé.
Története
[szerkesztés]Ugljan szigete a régészeti leletek tanúsága szerint már a kőkorszak óta lakott. Első lakói az illírek egyik törzse a liburnok voltak. Erődített településeik maradványai a Celinjak, Kuranj és Sv. Mihovil nevű magaslatokon (i. e. 4. század) ma is láthatók. A sziget római betelepítése az i. e. 1. századra tehető. Első ismert említése a neves római írótól Pliniustól származik „Lissa” alakban.[2] A rómaiak több villagazdaságot is építettek a szigeten, ezek közül mintegy tíznek máig fennmaradtak a romjai. Közülük a legjelentősebbek a Supetar-fok felé a Gospodski nevű halmon és a Muline-öbölnél Stivonon találhatók, ahol fennmaradt az olajbogyó feldolgozásához épített római malom romja is.[2] A középkorban zárai nemesi családok birtoka volt, akik felépítették saját udvarházaikat, gazdaságaikat. Területe Zárához tartozott, majd 1409-től a várossal együtt a Velencei Köztársaság része lett. A 18. század végén Napóleon megszüntette a Velencei Köztársaságot. Ugljan szigete 1797 és 1805 között Habsburg uralom alá került, majd az egész Dalmáciával együtt a Francia Császárság része lett. 1815-ben a bécsi kongresszus újra Ausztriának adta, amely a Dalmát Királyság részeként Zárából igazgatta 1918-ig. A településnek 1857-ben 437, 1910-ben 728 lakosa volt. Az első világháborút követően előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd Jugoszlávia része lett. Az 1970-es évektől a több munkalehetőség miatt sok fiatal vándorolt ki, illetve költözött a nagyobb városokba és vándorolt ki az Egyesült Államokban és Ausztráliában is. A falunak 2011-ben 294 lakosa volt, akik hagyományosan mezőgazdasággal (főként olívatermeléssel), halászattal és újabban turizmussal foglalkoznak. A kiépített strandok a település partjának szinte teljes hosszában találhatók, mellettük sétányok, kerékpárutak vannak kiépítve. At éttermekben hely különlegességekkel is szolgálnak. A „Bobac“ sportközpont labdarúgó, kosárlabda és teniszpályáival számos sport gyakorlását teszi lehetővé.
Lakosság
[szerkesztés]| Lakosság változása[3][4] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 437 | 495 | 534 | 642 | 744 | 728 | 900 | 803 | 848 | 843 | 713 | 694 | 448 | 448 | 270 | 294 |
Nevezetességei
[szerkesztés]- A Sveti Petar félszigeten áll a Szent Péter tiszteletére szentelt kis templom, amelyet a 13. században építettek. Védett kulturális örökség. A homlokzat feletti harangépítményben egy harang látható.
- A település felett a 265 méter magas azonos nevű magaslaton állnak a Mihály arkangyal erőd maradványai. A mai erődöt 6. századi elődje helyén a sziget stratégiailag fontos pontján építették. Jelentős szerepet játszott a Zára és a Velencei Köztársaság közötti 1345-ben és 1346-ban dúlt háborúban. Egy bencés kolostor is állt itt Szent Mihály tiszteletére szentelt templomával, melyet legkésőbb a 12. században építettek a kora középkori erődítmény helyén és a 15. századig működött. A ma is látható falakat a 14. század végén, vagy a 15. század elején emelték a zárai Bilšić testvérek és Nikola Arbusjanić kőműves mesterek.[5] A vár jelentős romjait ma kedvelt kirándulóhelyként tartják számon, ahonnan felejthetetlen látvány nyílik Zára városára és a város előtti öbölre, valamint a zárai szigetvilág több mint kétszáz kisebb-nagyobb szigetére a Kornati Nemzeti Parkkal. A vártól sziklás út vezet a sziget legmagasabb pontjához az északnyugatra fekvő 288 méter magas Šćahhoz.
További információk
[szerkesztés]- Preko község hivatalos oldala (horvátul)
- Preko turisztikai irodájának honlapja (horvátul)
- Zára turisztikai irodájának honlapja (horvátul)
- A zárai érsekség honlapja (horvátul)
- Preko turistainformációk (magyarul)
- Poljana turistainformációk Archiválva 2015. január 31-i dátummal a Wayback Machine-ben (magyarul)
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ a b http://tz.preko.hr/hr/node/31 TZ Preko.hr Povijest i kulturna baština (horvátul)
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857-2001
- ↑ http://www.dzs.hr/Hrv_Eng/publication/2011/SI-1441.pdf
- ↑ http://hrcak.srce.hr/102831 Ars Adriatica, No.2 Prosinac 2012. (horvátul)
