Ošljak (település)
| Ošljak | |
 | |
| Ošljak látképe | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Zára |
| Község | Preko |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 23 273 |
| Körzethívószám | (+385) 023 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 35 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 9 m |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 44° 04′ 37″, k. h. 15° 12′ 26″44.076826°N 15.207095°EKoordináták: é. sz. 44° 04′ 37″, k. h. 15° 12′ 26″44.076826°N 15.207095°E | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Ošljak (olaszul: Scoglio Calogera) falu Horvátországban Zára megyében. Közigazgatásilag Prekóhoz tartozik.
Fekvése
[szerkesztés]Zárától légvonalban 5 km-re délnyugatra, községközpontjától légvonalban 2 km-re keletre, a Zárai-csatornában, az azonos nevű sziget nyugati részén fekszik. Ošljak az Adriai-tenger legkisebb lakott szigete, területe mindössze 0,332 km². Tengerpartjának hosszúsága 2,41 km, legmagasabb pontja 89 méter. Ošljak település mintegy 950 méter hosszan fekszik a sziget nyugati partvonalában, házainak legnagyobb távolsága a partvonaltól 70 méter. A sziget nem lakott részei parkerdőként 1985-óta természeti védelem alatt állnak.
Története
[szerkesztés]A sziget már az ókorban is lakott volt, több római kori épület is állt rajta. A középkorban a zárai érsekség, majd zárai nemesi családok birtoka volt. Zárával szembeni fontos stratégiai helyként többször is támadta az ellenség, így 1242-ben és 1311-13-ban is, amikor a Zára elleni támadás során velencei katonaság szállt itt partra. 1320-ban a zárai érsekség birtokaként említik.[2] Területe Zárához tartozott, majd 1409-től a várossal együtt a Velencei Köztársaság része lett. 1555-től a Cedolini család bérelte, majd a Cortese, Fozza és Soppe családoknak adta tovább, akiktől a Calogera család szerezte meg. Ezután a Licini család vásárolta meg, akik anyagi nehézségeik miatt a Carrara családnak adták el. Utolsó birtokosa a Đurić család volt.[2] 1641-ben a pestis idején a szigeten karantén és kis kórház volt a fertőzöttek számára. Emiatt a szigetet Lazaretnek is nevezték. Ennek a kórháznak a helyén építette fel 1723-ban itteni nyaralóját a Calogera család és különböző növényi kultúrák termesztését kezdte meg. A Valčić család 1760 körül érkezett a szigetre és nekik köszönhetően arculata teljesen megváltozott. A sziklás magaslat kivételével lényegében az egész sziget mezőgazdasági művelés alá került.[2] 1775-ben a gabona őrlésére szélmalmok épültek a szigeten, de a szeszélyes széljárás miatt működésük nem volt kifizetődő, ezért ma már romokban állnak. A 18. század végén Napóleon megszüntette a Velencei Köztársaságot. Ošljak 1797 és 1805 között Habsburg uralom alá került, majd az egész Dalmáciával együtt a Francia Császárság része lett. 1815-ben a bécsi kongresszus újra Ausztriának adta, amely a Dalmát Királyság részeként Zárából igazgatta 1918-ig. A településnek 1857-ben 45, 1910-ben 85 lakosa volt. Az első világháborút követően előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd Jugoszlávia része lett. Iskoláját 1927-ben nyitották meg (épülete 1929-ben épült), de 1958-ban a gyermekek kevés száma miatt bezárták.[2] 1941 és 1943 között a sziget olasz megszállás alatt volt. 1951 és 1955 között, majd az 1970-es évektől a több munkalehetőség miatt több fiatal költözött a nagyobb városokba és vándorolt ki az Egyesült Államokban és Ausztráliában is. A falunak 2011-ben 29 lakosa volt, akik hagyományosan mezőgazdasággal, halászattal foglalkoznak.
Lakosság
[szerkesztés]| Lakosság változása[3][4] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 45 | 0 | 62 | 87 | 91 | 85 | 0 | 199 | 139 | 125 | 93 | 64 | 27 | 65 | 18 | 29 |
Nevezetességei
[szerkesztés]- Szűz Mária tiszteletére szentelt temploma[5] a sziget legjelentősebb műemléke. Építését az 5–6. századra teszik. A kora középkorban még Szent Jeromos (Girolamo) tiszteletére volt szentelve. A 15. században Venier érsek idejében megújították és bővítették. 1862-ben a sziget akkori tulajdonosa a Nakić család restauráltatta, melyről a templomon látható kőtábla emlékezik meg.[2] A templom egyszerű épület, négyszögletes alaprajzzal, félkör alakú apszissal, nyeregtetővel és magas harangtoronnyal. A déli fal sarkait ferde támpillérek támasztják meg, az apszis kerek falát pedig három sekély lizéna tagolja. Az eredetileg 10.-11. századi ókeresztény oratóriumnak három, keresztboltozatos boltszakasza van. Az apszist félkupola borítja. A harangtorny alatt L. Venier (1428-1449) érsek címere látható.
- A templom folytatásában északra találhatók a Calogera család nyári kastélyának romjai.
- A település régi magját a 17. és 18. században épített lakóházak alkotják.
További információk
[szerkesztés]- Preko község hivatalos oldala (horvátul)
- Preko turisztikai irodájának honlapja (horvátul)
- Ugljan turisztikai irodájának honlapja Archiválva 2015. január 31-i dátummal a Wayback Machine-ben (horvátul)
- Zára turisztikai irodájának honlapja (horvátul)
- Ošljak története (horvátul)
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ a b c d e Mladen Valčić:Ošljak Zagreb, 1991. (Ošljak története) Archiválva 2015. február 4-i dátummal a Wayback Machine-ben (horvátul)
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857-2001
- ↑ http://www.dzs.hr/Hrv_Eng/publication/2011/SI-1441.pdf
- ↑ Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-1334.
Fordítás
[szerkesztés]- Ez a szócikk részben vagy egészben az Ošljak című horvát Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
