Ugrás a tartalomhoz

Bács-Kiskun vármegye

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Bács-Kiskun megye szócikkből átirányítva)

Koordináták: é. sz. 46° 31′ 10″, k. h. 19° 26′ 46″46.519444°N 19.446111°E

Bács-Kiskun vármegye
A Duna Sugovica mellékága Bajánál
A Duna Sugovica mellékága Bajánál
Bács-Kiskun vármegye címere
Bács-Kiskun vármegye címere		 Bács-Kiskun vármegye zászlaja
Bács-Kiskun vármegye zászlaja
Közigazgatás
Ország Magyarország
RégióDél-Alföld
VármegyeszékhelyKecskemét
Járások száma11
Települések száma119
megyei jogú városok2
egyéb városok20
ISO 3166-2HU-BK
FőispánKovács Ernő
Népesség
Teljes népesség495 318 fő (2022. okt. 1.)[1]
Népsűrűség58,65 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület8444,81 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Térkép
Bács-Kiskun vármegye elhelyezkedése Magyarországon
Bács-Kiskun vármegye elhelyezkedése Magyarországon
Bács-Kiskun vármegye weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Bács-Kiskun vármegye témájú médiaállományokat.

Bács-Kiskun vármegye, 1950 és 2022 között Bács-Kiskun megye (németül: Komitat Batsch-Kleinkumanien, latinul: Comitatus Bácsiensis et Cumania Minor) közigazgatási egység Magyarország déli részén, a Dél-Alföld régióban.

Magyarország legnagyobb területű vármegyéje, az ország területének mintegy 1/12-ét foglalja magába. A Duna–Tisza közén helyezkedik el. Északról Pest vármegye, keletről Jász-Nagykun-Szolnok vármegye és Csongrád-Csanád vármegye, délről Szerbia és Horvátország, nyugatról pedig Baranya vármegye, Tolna vármegye és Fejér vármegye határolja. Székhelye az országos szinten nyolcadik és a regionális szinten második helyen álló legnépesebb település, a hírös város, Kecskemét, ahol a vármegye népességének mintegy 22%-a él, míg második legnépesebb települése A halászlé fővárosa, Baja. A vármegye ismert többek közt jellegzetes tájairól (Kiskunság, Illancs, Dunamellék), gasztronómiájáról (bajai halászlé, kalocsai paprika) és nevezetes városairól, mint például az imént említett Kecskemét, Baja és Kalocsa. Egyaránt érinti a Duna és a Tisza is.

A jelenlegi modern vármegyeszerkezet a sok évszázadon keresztül megőrződött középkori vármegyerendszeren alapul, ugyanakkor a hódoltság időszaka, majd az első világháborút lezáró trianoni békeszerződés, végül pedig a Rákosi-féle kommunista rendszer alakította a mai formájára. Az 1938 előtt fennálló Bács-Bodrog vármegye északi és Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye déli részéből született meg a második világháborút és az 1950-es megyerendezést követően. A Bács az azonos nevű, jelenleg a Vajdaságban elhelyezkedő Bács városra utal, míg a Kiskun a Kiskunság vidékének magyar becézése.

Jelképei

[szerkesztés]

Címer

[szerkesztés]
Bővebben: Bács-Kiskun vármegye címere
  • A bal oldalon Szent Pál apostol alakja látható, mezítláb, szakállal és hosszú hajjal, jobb kezében ezüst karddal, a balján egy könyv, mind ez kék alapon; az egykori Bács, majd Bács-Bodrog vármegye címerét jelentette.
  • A jobb oldali címerben egy vitéz lovag látható aranycsizmában és kesztyűben. Jobb kezében ezüst kardot tartva, bal kezét csípőjére támasztva; az egykori Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegyét jelentette.
  • A váltakozó ezüst-kék hullámok a megye két folyó (Duna és Tisza) közötti elhelyezkedésére utalnak.

Földrajz

[szerkesztés]

Domborzat

[szerkesztés]

Bács-Kiskun vármegye földrajzilag három tájegységre különíthető el: a Duna-menti síkságra, a Duna–Tisza közének homokhátságára és a Bácskai löszhátra. Csak kis területtel ugyan, de Tiszakécske környékén a Közép-Tiszavidék tájegysége is benyúlik. A vármegye területe sík vidék, legalacsonyabb és legmagasabb pontja közt mindössze 80 méter a különbség. A vármegye legmagasabb pontja a Rém és Csávoly közelében levő Ólom-hegy (174 m.), legalacsonyabb pontja Kalocsa (94 m.)

Bács-Kiskun vármegye jellemző földrajzi pontjai

[szerkesztés]
Szélső pontok magasság szerint
[szerkesztés]
Szélső települések égtájak szerint
[szerkesztés]

Éghajlat

[szerkesztés]
Csíra-szék, Kiskunsági Nemzeti Park

A napsütéses órák száma az országos átlaghoz képest magas. A vármegye az ország legnapfényesebb területei közé tartozik. Korán kitavaszodik. A homokon a hőérzet más, hiszen hidegebbnek vagy melegebbnek érezzük a valóságosnál a levegő hőmérsékletét.

A csapadék viszonylag kevés. Az éves középhőmérséklet 10–10,5 °C.

Vízrajz

[szerkesztés]

A vármegye felszíne vízrajzi szempontból igen változatos. A terület két nagy folyóvize a Duna (123 kilométer hosszan) és a Tisza. Nagyobb állóvizei a Szelidi-tó és a Vadkerti-tó.

Élővilág, természetvédelem

[szerkesztés]

A Tisza vidékén védett terület a lakiteleki Holt-Tisza. A terület növényvilága igen sokszínű. A táj eredeti állapotát mutatják az 1974-ben létrehozott Kiskunsági Nemzeti Park védett területei.

Lásd még: Bács-Kiskun vármegye védett természeti értékeinek listája

Bács-Kiskun vármegye nemzeti parkja(i)

[szerkesztés]

Történelem

[szerkesztés]
Szent István szobra Kalocsán

A Duna–Tisza közének történelme a neolitikum idején kezdődött. A táj ettől az időtől kezdve szinte folyamatosan lakott volt.

Középkor

[szerkesztés]

A terület honfoglalás kori lakottságát nemcsak a feltárt sírok, hanem az ebből a korból származó helynevek is megőrizték. Tas, Solt és Fajsz Árpád családjához tartoztak.

A 11. századi alapítású vármegyék közül a mai Bács-Kiskun vármegye területére Pest és Bács vármegyék egyes részei jutottak. Szent István király két érseksége közül az egyik Kalocsán létesült. Sűrű településhálózatára ebből a korból jórészt a templomromok utalnak, valamint oklevelek, amelyek megőrizték, hogy északi része királyi birtok volt.

A táj történelmét hosszú századokra meghatározó esemény a tatárjárás (1241) időszakára esik. IV. Béla magyar király 1239-ben fogadta be a mongolok elől menekülő kunokat a Duna–Tisza közére. A mintegy 40 ezer család Kuthen kun vezér irányítása alatt az itt élő, már földművelő életmódot folytató magyarok között verte fel sátrait. Nomád életmódjuk miatt sokszor összeütközésbe kerültek a magyarokkal. Orvul meggyilkolt öreg királyuk halálát megbosszulva, a Duna–Tisza közét felégetve, feldúlva vonultak ki az országból. 1241-ben a tatárjárás azonban szinte teljesen elnéptelenítette a két folyó közét, s így 1243-ban IV. Béla végérvényesen letelepítette a kunokat a két folyó között, az azóta Nagykunságnak és Kiskunságnak nevezett területeken. A velük érkező jász töredékcsoporttal együtt felvették a kereszténységet, házakat építettek, településeket alapítottak. A Duna–Tisza közén letelepült kiskunok három széket alkottak: Halasszék, Mizseszék és Kecskemétszék. Mivel a kunok és a jászok részt vettek Dózsa György parasztháborújában, Werbőczy István Hármaskönyve eltörölte előjogaikat. A törvény foganatosítására azonban már nem maradt idő, hiszen az 1526. évi mohácsi csatavesztéssel kezdetét vette a török hódoltság.

Korai újkor

[szerkesztés]

1541 után, a törökök végleges berendezkedésével kezdetét vette a táj történelmének egy újabb szakasza, amely az elnéptelenedéshez, egyes városok megerősödéséhez vezetett. A hadászatilag, vagy a hadi felvonulás számára fontos útvonalban fekvő településeket (Baja, Kalocsa stb.) a törökök megszállták. A fontos utakon kívül eső nagyobb településeket khász városokká nyilvánították (Kecskemét, Kiskunhalas, Kunszentmiklós), amelyek közvetlenül a szultáni kincstárnak fizették az évi kétszeri adót, és nagymértékben hozzájárultak a hadtáp pótlásához. Mivel a szabad beköltözést nem gátolták, a szövetséges városok (Kecskemét, Nagykőrös, Cegléd) lélekszáma növekedett. A mezővárosok az elnéptelenedett falvak határait intenzív állattartással hasznosították. A 15 éves háború (1591–1606) hadszíntérré, felvonulási területté változtatta az Alföldet. A törökökkel szövetséges krími tatárok a kiskun településeket olykor évtizedekre, nemegyszer örökre elpusztították. A felszabadító háborúktól is ez a terület szenvedett a legtöbbet. Buda visszafoglalása után a volt hódoltsági területeken a magyar rendi viszonyok váltak uralkodóvá.

A szerbek (korabeli nevükön a rácok) ebben az időben a Bácska északi részén már nagy számban éltek. 1691-ben kiváltságok nyújtásával fogadta be őket I. Lipót, és Cernojevic ipeki pátriárka vezetése alatt Bács vármegye elnéptelenedett területén is megtelepedtek. A Rákóczi-szabadságharc leverése megnyitotta az utat a Habsburgok berendezkedéséhez. A Duna–Tisza köze, akárcsak a többi alföldi terület, népességében megfogyatkozott; voltak vármegyék ahol mindössze pár száz embert találtak. 1677-ben megkezdődött a Montecuccoli tábornok, majd később Kollonich Lipót esztergomi érsek kidolgozta telepítési terv végrehajtása. A vármegye területe az ígéret földjévé váltak a távoli vidékekről érkezők számára. Az állami telepítések mellett a német államok számos pontjáról német telepeseket hoztak (dunai svábok). A telepítések az 1720-as évektől a század végéig folytak. A Duna–Tisza közén élő kiskunok a másik két kerülettel 1745-ben visszaváltották kiváltságaikat (redemptio).

A 17. században elindult a térség elsivatagosodása, ezért a 18. század végén megkezdődött a küzdelem a homok megkötésére.

19. század

[szerkesztés]
A bajai Grassalkovich-palota

A táj történelmében a 19. század a homokkal való küzdelem, a vízi szabályozások és a lassan meginduló polgárosodás kora. Erre az időre alakult ki jelentős városainak az arculata is. Baja élénk forgalmú kereskedőváros, Kalocsa az érseki uradalom központja lett ahol a társadalom életét teljes mértékben az egyház irányította. Kecskemét, Kiskunmajsa váltságos mezővárosok voltak, jászkun kiváltsággal rendelkezett Félegyháza, Halas, Kunszentmiklós, Fülöpszállás és Szabadszállás. Ezekben a városokban – Kecskemét kivételével – a polgári fejlődés messze elmaradt a korától, cívis (parasztpolgár) társadalmának iparosai, kereskedői is paraszti szinten éltek.

Az 1860-as években kezdődött meg a homokos területek felparcellázása, ezzel nagyarányú tanyai kirajzás indult meg. A zsellérek nemcsak tanyákat, falvakat is alapítottak (például Kömpöc, Páhi, Szank, Akasztó). Ez a folyamat egészen 1949-ig tartott. A 19. század végén meginduló kivándorlás elkerülte a Duna–Tisza közét, sőt egyes vidékekről még tovább folytak az idetelepülések, a szegedi árvíz után sok szegedi települt meg ezen a tájon.

20. század

[szerkesztés]

Az első világháború megpróbáltatásai, óriási vérveszteségei után itt is reménykedés és lelkesedés fogadta az őszirózsás forradalmat. A trianoni békeszerződés következtében Bács vármegyének csak a töredék része maradt az ország határain belül, és Baja vette át a vármegyeszékhely szerepét. A Magyarország határain belül maradt Bácska lakosságának egyharmada németajkú, egynyolcada pedig szerb nyelvű és horvát nyelvű volt. A két világháború közötti időszak a nagy gazdasági világválság éveit követően, a kapitalizálódás meggyorsulásának, valamint a szőlő- és gyümölcstermesztés intenzív kiteljesítésének az ideje volt.

A második világháború szenvedéseiből, a nagyobb légibombázásokat kivéve, a Duna–Tisza közének lakossága is kivette a részét. Baján 1940-ben jelentős tábort alakítottak ki a menekülő lengyeleknek. A megyéből 1944 novemberében sikerült kiverni a német csapatokat. A szovjet megszállással korántsem lett vége a megpróbáltatásoknak. A szovjet csapatok a németekhez hasonlóan fosztogatták a parasztok vagyonát. A megye déli részén népvándorlás kezdődött meg. A német lakosság jó részét kitelepítették. Helyükre az 1944–1945 telén a szerbiai Bácskából menekülő bukovinai székelyek, valamint csongrádi, békési, szabolcsi és matyóföldi nincstelenek jöttek, ezt követően 1947–48-ban pedig a Szlovákiából kitelepített magyarok.

Bács-Kiskun megye az 1950-es megyerendezés során jött létre Bács-Bodrog és Pest-Pilis-Solt-Kiskun megyék részeiből. Baja elveszítette korábbi megyeszékhelyi státuszát. Az új megyeszékhely a megye északi határán lévő Kecskemét lett, amely a térségnek régóta legnagyobb és legjelentősebb városa volt, azonban a hatalmas kiterjedésű Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegyében csak néhány szakigazgatási területen töltött be központi szerepet Budapest mellett. Ezután viszont Baja került hasonló helyzetbe az új székhelytől való nagy távolsága miatt.

Az 1960-as-70-es évek lakótelep építési hullámai nem kerülték el Bács-Kiskun megye városait sem. A legtöbb lakótelep a megyeszékhelyen épült, ezzel együtt a megye több részéről költöztek Kecskemétre. Tehát miközben a megye lakosság csökkent, addig Kecskemété nőtt. A rendszerváltás után nagyszámú külföldi cég telepedett meg a megye városaiban, ezzel vetve meg a további fejlődés alapját. Az M5 autópálya megépülése szintén kedvező módon hatott a megye fejlődésére.

21. század

[szerkesztés]

A jövőben három fontos autópálya épülhet a megyében (M8, M9, M44), ami valószínűleg igen csak pozitív hatással lesz a megye gazdaságára. Továbbá a Kecskeméten felépülő Mercedes-gyár szintén nagyban hozzá fog járulni a gazdasági élet élénkítéséhez.

Közigazgatási beosztás 1950–1990 között

[szerkesztés]
Bács-Kiskun megye járási beosztásának változásai, 1950–1983

Járások 1950–1983 között

[szerkesztés]

Bács-Kiskun megyének az 1950-es megyerendezéssel kialakult területén 1950. február 1-je előtt nyolc járás volt. Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegyéhez tartozott a Dunavecsei, a Kalocsai, a Kiskőrösi, a Kiskunfélegyházi és a Kunszentmiklósi járás, Bács-Bodrog vármegyéhez pedig a Bácsalmási, a Bajai és a Jánoshalmi járás.

A megyerendezéssel egyidejűleg alakult meg az új Kecskeméti járás, így Bács-Kiskun megyéhez február 1-jei megalakulásakor kilenc járás tartozott (Bácsalmási, Bajai, Dunavecsei, Jánoshalmi, Kalocsai, Kecskeméti, Kiskőrösi, Kiskunfélegyházi és Kunszentmiklósi).

Az 1950-es járásrendezés során június 1-jén megszüntették a Jánoshalmi járást és lényegében helyette létrehozták a Kiskunhalasit. Így a tanácsrendszer bevezetésekor Bács-Kiskun megyében továbbra is kilenc járás volt (Bácsalmási, Bajai, Dunavecsei, Kalocsai, Kecskeméti, Kiskőrösi, Kiskunfélegyházi, Kiskunhalasi és Kunszentmiklósi).

Ezt követően 1983-ig a kilencből négy járás szűnt meg: a Kunszentmiklósi 1956-ban (nagyrészt beolvadt a Dunavecsei járásba), a Bácsalmási 1962-ben (felosztották a Bajai és a Kiskunhalasi járás között), a Dunavecsei és a Kiskunfélegyházi pedig 1970-ben (előbbit a Kalocsai és a Kecskeméti, utóbbit a Kecskeméti és a Kiskunhalasi járás között osztották fel). A járások megszűnése előtt, 1983 végén tehát Bács-Kiskun megyéhez öt járás tartozott: a Bajai, a Kalocsai, a Kecskeméti, a Kiskőrösi és a Kiskunhalasi.

Városok 1950–1983 között

[szerkesztés]

Bács-Kiskun megyéhez megalakulásakor három megyei város tartozott (Kalocsa, Kiskunfélegyháza és Kiskunhalas, mindhárom Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegyéhez tartozott korábban). Ezen kívül Baja és Kecskemét törvényhatósági jogú város volt, így nem tartoztak a megyéhez, hanem mindkettő külön közigazgatási egységet alkotott. Mivel a törvényhatósági jogú városi jogállás 1950. június 15-én megszűnt, Baja és Kecskemét attól kezdve Bács-Kiskun megyéhez tartozott.

A tanácsok megalakulásától 1954-ig Baja és Kecskemét közvetlenül a megyei tanács alá rendelt város volt, míg Kalocsa, Kiskunfélegyháza és Kiskunhalas közvetlenül a járási tanács alá rendelt városként a Kalocsai, a Kiskunfélegyházi illetve a Kiskunhalasi járásba lett beosztva. Az utóbbiakat 1954-ben ismét kivették a járásokból, 1954 és 1971 között a megye minden városának jogállása járási jogú város lett, majd 1971-től egyszerűen város.

1983-ig a megyében egyedül Kiskőrös nyerte el a városi rangot 1973-ban, ezzel a városok száma hatra nőtt.

Városkörnyékek 1970–1983 között

[szerkesztés]

Bács-Kiskun megye városai közül 1983-ig öt körül alakult városkörnyék: a Kiskunfélegyházi 1970-ben, a Kecskeméti 1973-ban, a Kalocsai 1977-ben, a Bajai és a Kiskunhalasi pedig 1981-ben. Ezek mindegyike csak a városhoz legszorosabban kapcsolódó községeket foglalta magába és központjaik Kiskunfélegyháza kivételével járási székhelyek is maradtak 1983 végéig. 1983 végén tehát a megye városai közül egyedül Kiskőrös nem volt városkörnyék-központ.

Városok és városi jogú nagyközségek 1984–1990 között

[szerkesztés]

1984-ben új közigazgatási rendszer és beosztás lépett életbe az ország egész területén. A járások megszűntek, a községi tanácsok (beleértve a nagyközségieket is) irányítását pedig a megyei tanácsok az erre kijelölt helyi tanácsok közreműködésével látták el. Az így közreműködő helyi tanácsok elsősorban a városi tanácsok voltak, a városhiányos térségekben azonban egyes nagyközségeket városi jogú nagyközséggé nyilvánítottak ebből a célból. A városok illetve a városi jogú nagyközségek körzetének elnevezése városkörnyék illetve nagyközségkörnyék volt.

Az új rendben Bács-Kiskun megye valamennyi városa városkörnyékközpont lett. Az átszervezéssel városi jogú nagyközséggé alakult két volt járási székhely (Bácsalmás és Kunszentmiklós) és két másik nagy népességű nagyközség, melyeknek nem volt közigazgatási körzetközponti hagyománya (Kiskunmajsa és Tiszakécske). Bácsalmás és Tiszakécske 1986-ban, Kiskunmajsa és Kunszentmiklós 1989-ben kapott városi rangot, és ugyancsak 1989-ben nyilvánították várossá Jánoshalmát, mely 1950-ig járási székhely volt, most azonban nem lett városkörnyék-központ.

1989-ben Kecskemét azon három megyeszékhely között volt, amelyeket az Elnöki Tanács megyei várossá nyilvánított, így 1990-ben, a tanácsrendszer megszűnésekor Bács-Kiskun megyében már tizenegy város volt, közülük egy megyei város.

Önkormányzat és közigazgatás

[szerkesztés]

Vármegyei közgyűlés

[szerkesztés]

A 2019-es önkormányzati választáson megválasztott Bács-Kiskun Vármegyei Közgyűlés 23 képviselőből áll, az alábbi pártösszetétellel:

Bács-Kiskun Vármegye közgyülésének összetétele (2019–2024)
     
23 képviselő az alábbiak szerint:
Párt Mandátum Jelenlegi Vármegyei Tanács
  Fidesz-KDNP 16                                
  Momentum Mozgalom 2                                
  Demokratikus Koalíció 2                                
  Jobbik 2                                
  Mi Hazánk Mozgalom 1                                

A vármegyei közgyűlés elnöke

[szerkesztés]
Elnök Hivatali idő
Kőtörő Mihály (SZDSZ) 1990–1994
Balogh László (MSZP) 1994–1998
Sándor Endre (Fidesz) 1998–2002
Balogh László (MSZP) 2002–2006
Bányai Gábor (Fidesz-KDNP) 2006–2014
Rideg László (Fidesz-KDNP) 2014–

Országgyűlési képviselők

[szerkesztés]

A 2022-es országgyűlési választáson megválasztott országgyűlési képviselők:

Választókerület Képviselő Párt
Bács-Kiskun Vármegyei I. választókerület Salacz László Fidesz–KDNP
Bács-Kiskun Vármegyei II. választókerület Szeberényi Gyula Fidesz–KDNP
Bács-Kiskun Vármegyei III. választókerület Font Sándor Fidesz–KDNP
Bács-Kiskun Vármegyei IV. választókerület Lezsák Sándor Fidesz–KDNP
Bács-Kiskun Vármegyei V. választókerület Bányai Gábor Fidesz–KDNP
Bács-Kiskun Vármegyei VI. választókerület Zsigó Róbert Fidesz–KDNP

Járások

[szerkesztés]
Bács-Kiskun vármegye járásai

Bács-Kiskun vármegye járásainak főbb adatai a 2013. július 15-ei közigazgatási beosztás szerint az alábbiak:

Járás neve Székhely Települések
száma		 Ebből
város		 Népesség
(2013. január 1.)		 Terület
(km²)		 Nép-
sűrűség
(fő/km²)
1 Bácsalmási járás Bácsalmás
10
1
19 983
522,54
38
2 Bajai járás Baja
17
1
66 600
1 008,8
66
3 Jánoshalmai járás Jánoshalma
5
2
17 297
439,03
39
4 Kalocsai járás Kalocsa
21
3
51 028
1 062,27
48
5 Kecskeméti járás Kecskemét
16
3
156 413
1 212,21
129
6 Kiskőrösi járás Kiskőrös
15
4
55 115
1 130,33
49
7 Kiskunfélegyházi járás Kiskunfélegyháza
6
1
36 856
582,37
63
8 Kiskunhalasi járás Kiskunhalas
9
2
43 735
826,35
53
9 Kiskunmajsai járás Kiskunmajsa
6
1
19 206
485,13
40
10 Kunszentmiklósi járás Kunszentmiklós
9
3
29 906
769,81
39
11 Tiszakécskei járás Tiszakécske
5
1
23 791
405,99
59

Kistérségek

[szerkesztés]

Bács-Kiskun vármegye kistérségeinek főbb adatai a megszüntetésük előtt (2013. július 15-i beosztás):

Kód Kistérség neve Központ Települések
száma		 Ebből
város		 Népesség
(2013. január 1.)		 Terület
(km²)		 Népsűrűség
(fő/km²)
3302 Bácsalmási kistérség Bácsalmás
8
1
16 148
381,09
42
3301 Bajai kistérség Baja
20
1
71 741
1 190,18
60
3310 Jánoshalmai kistérség Jánoshalma
4
2
15 991
399,1
40
3303 Kalocsai kistérség Kalocsa
20
3
50 847
1 029,29
49
3304 Kecskeméti kistérség Kecskemét
18
4
172 423
1 483,06
116
3305 Kiskőrösi kistérség Kiskőrös
15
4
55 115
1 130,33
49
3306 Kiskunfélegyházai kistérség Kiskunfélegyháza
9
1
44 637
717,51
62
3307 Kiskunhalasi kistérség Kiskunhalas
9
2
43 735
826,35
53
3308 Kiskunmajsai kistérség Kiskunmajsa
6
1
19 206
485,13
40
3309 Kunszentmiklósi kistérség Kunszentmiklós
10
3
30 087
802,79
37

Népesség

[szerkesztés]

Bács-Kiskun lakosságának 2/3-a a megye huszonkettő városában él. A legnépesebb település a megyeszékhely, Kecskemét, ahol a megye lakosságának egyötöde él, s egyben a legsűrűbben lakott település is (343 fő/km²), a legritkábban lakott pedig Újsolt (5 fő/km²).

Bár Bács-Kiskun az ország ötödik legnépesebb megyéje, nagy mérete miatt a népsűrűség csaknem fele az országos átlagnak. Jellemzőek az óriásfalvak. Jelentős a tanyasi lakosság száma, 1990-ben a népesség 13%-a külterületen élt. 2015-ben 513 687 lakosa volt, népsűrűsége 61/km2 volt.

Bár a népesség csökken, a születési ráta a megyében pozitív, Magyarország más régióival ellentétben.

Év Népesség Változás
1949 591,482 (rekord) n/a
1960 Csökkenés 589,744 -0.29%
1970 Csökkenés 570,064 -3.34%
1980 Növekedés 571,448 0.24%
1990 Csökkenés 546,898 -4.30%
2001 Csökkenés 546,517 -0.07%
2011 Csökkenés 520,331 -4.79%

A következő ábra bemutatja, miként változott Bács-Kiskun megye lakosainak száma 1949-től:

Népességváltozás
Év Népesség Vált. (%)  
1949 591 482 —    
1960 589 744 −0,3%
1970 577 191 −2,1%
1980 571 448 −1,0%
1990 546 898 −4,3%
2001 546 517 −0,1%
2011 520 331 −4,8%
2022 494 952 −4,9%

Etnikai megoszlás

[szerkesztés]

A megye lakosságát a településeken, többségében a magyarok alkotják. Kisebb horvát és szlovák szigetek találhatóak Baja, illetve Kiskőrös környékén. A harmadik legtöbb német Bács-Kiskun megyében koncentrálódva, a Kalocsától délre eső vidék településein él (Baja, Hajós, Érsekhalma).[2] A települések jelentős részén jelen van a cigányság, a megyében lakó becslések szerinti 11 000 fő az össznépességhez viszonyítva körülbelül két százalékot tesz ki.[3]






Etnikai megoszlás Bács-Kiskun megyében (2011. évi népszámlálás)

  magyar (93,89%)
  cigány (2,3%)
  német (2,01%)
  egyéb (1,8%)

Teljes népesség (2011-es népszámlálás): 520 331

Etnikai csoportok (2011-es népszámlálás): azonosították magukat: 475 004 fő:

Kb. Bács-Kiskun megyében 67 ezren nem vallották be nemzetiségüket a 2011-es népszámláláskor.

Vallás

[szerkesztés]




Vallási megoszlás Bács-Kiskun megyében (2011. évi népszámlálás)

  római katolikus (49,7%)
  görög katolikus (0,2%)
  református (8,8%)
  evangélikus (2,6%)
  ortodox (0,1%)
  más felekezet (1,8%)
  nem vallásos (11,9%)
  ateista (0,9%)
  nem válaszolt (24,0%)

Vallási elkötelezettség a megyében a 2011-es népszámlálás szerint:

Gazdaság

[szerkesztés]

Bács-Kiskun vegyes képet mutat gazdasági fejlettség tekintetében. Az északi rész (Kecskemét és Kiskunfélegyháza térsége) gazdaságilag a legfejlettebb, azonban a megye középső és déli részei már elmaradottabbak. A gazdaság fejlődésében fontos szerepe van annak, hogy az egy autópálya és két fontos vasúti vonal is átszeli a megyét.

Bács-Kiskun gazdaságának meghatározó ágazata a szolgáltatás és a kereskedelem. Az ipari termelés 80%-át az élelmiszeripar, a gépipar, a faipar és a nyomdaipar adja. A térség jelentősebb vállalatai több befektetést vonzottak. A privatizáció során a kecskeméti konzervgyárat a Heinz, a kiskunhalasi textilgyárat részben a Levi's vásárolta fel. A bajai önkormányzat a helyi adók csökkentésével ösztönzi a külföldi tőke terjeszkedését. A vármegyében hozzávetőleg 39 600 cég működik, ami az országos teljes 4,6%-át jelenti.

A megye 10 legnagyobb nyereségű cége a 2015-ös adózott eredmény szerint (zárójelben a régiós toplistán elfoglalt helyezés)[4]

  • Mercedes-Benz Manufacturing Hungary Kft. (Kecskemét) (1.)
  • Axiál Kft. (Baja) (5.)
  • Phoenix Mecano Kft. (Kecskemét) (17.)
  • Knorr-Bremse Fékrendszerek Kft. (Kecskemét) (19.)
  • Alföld Pro-Coop Zrt. (Kecskemét) (24.)
  • Bosal Hungary Kft. (Kecskemét) (27.)
  • Mogyi Kft. (Csávoly) (29.)
  • Fornetti Kft. (Kecskemét) (31.)
  • Freudenberg Simmeringe Kft. (Kecskemét) (32.)
  • Univer-Product Zrt. (Kecskemét) (33.)

Ipar

[szerkesztés]

Sokoldalú iparral rendelkezik a megye négy legnagyobb települése, Kecskemét, Kiskunfélegyháza, Kiskunhalas és Baja. Kecskemét kiemelkedő helyet foglal el a megye települései közül. A legtöbb ipari cég ugyanis itt telepedett le. Szinte az egyik legdinamikusabban fejlődő város az országban.

Bányászat

[szerkesztés]

A megye északi része ásványkincsekben szegény, déli részén viszont kisebb, illetve közepes mennyiségű kőolaj- és földgázlelőhelyek találhatók szétszórtan. A feldolgozóipar jelentős.

Mezőgazdaság

[szerkesztés]

A megyében a mezőgazdaság és az ehhez kapcsolódó ágazatok még mindig nagyobb jelentőséggel bírnak. Kecskemétet már a 19. század végén is a magyar gyümölcstermesztés központjaként tartották számon. A homoki borok sikere nyomán 1884-ben felavatták a miklóstelepi szőlészeti mintagazdaságot. Napjainkban mintegy 20 000 hektáron termelnek értékesíthető szőlőt (csemegeszőlőt és borszőlőt). Az ország legjelentősebb kajszibaracktermő területe is itt található, a megye északi részén. A megye nagy részén termelnek még rozst, a Duna mentén pedig kukoricát és árpát is.

A megye gazdálkodásához régebben sajátos tanyasi életforma tartozott. A tanyák létjogosultságát Mária Terézia uralkodása óta vitatják, mégis még 1990-ben is a megye lakosságának 13%-a, több mint 71 000 ember élt a tanyasi külterületeken. Mára azonban részben már megváltozott a tanyák funkciója, és sokan inkább pihenőhelyként használják őket.

Közlekedés

[szerkesztés]

A megyén keresztül halad át az M5-ös autópálya, és az 5-ös országos főútvonal. Igen sok másodrendű de jelentős főút ágazik ki a megyeszékhelyből, ezáltal könnyen megközelíthető az ország számos területéről.

A megyén halad át továbbá a Budapest–Kelebia(–Szabadka–Belgrád) nemzetközi és a (Budapest–)Cegléd–Szeged országos vasútvonal.

Lásd még: Bács-Kiskun vármegye hídjai

Úthálózat

[szerkesztés]

Központi elhelyezkedéséből adódóan az ország forgalmának nagy része szükségszerűen áthalad a megyén. A megye főútjainak teljes hossza 2002-ben 2213 kilométer volt, így minden 100 négyzetkilométernyi területre 26 kilométernyi főút jut. Annak ellenére, hogy az elmúlt évtizedben rengeteg munka áldozott az utak minőségének javítására, állapotuk az intenzív használat miatt romlott. 2002-ben ötvenhat kilométernyi autópálya szelte át a megyét, amely összeköttetést biztosít Szerbiával és a Balkánnal.

Az M5-ös autópálya és az 5-ös főút is keresztül halad Bács-Kiskunon. A megyében számos másodrendű út található, így minden falu könnyen megközelíthető.

Vasúthálózat és kikötők

[szerkesztés]

A megyén áthalad a Budapest-Szabadka-Belgrád nemzetközi vasútvonal és a Budapest-Cegléd-Szeged országos vasútvonal. A vasútvonal hossza 2001-ben 641 kilométer volt (32%-ban villamosított), a legjelentősebb vonalai Budapest és Szeged között, valamint a Magyarországot északnyugat-délkeleti irányban átszelő nemzetközi gyorsvonatok Belgrádba vezető útvonala között húzódnak. A fő- és mellékvonalak mellett számos keskeny nyomtávú vágány található a „nosztalgiavonatok” számára, amelyek turisztikai látványosságként működnek.

Baja a déli országrész legfontosabb közlekedési csomópontja. Vasúti és közúti csomópontja különösen fontos a Duna-híd jelenléte miatt, amely összeköttetést biztosít a Dél-Alföld és a Dunántúl között. A városban található az ország legjobban felszerelt kikötője, ahol további fejlesztési lehetőségek várják a befektetőket.

Repülőterek

[szerkesztés]

A vármegye egyetlen kecskeméti repülőtere katonai, elsősorban áruszállításra, esetenként polgári repülőgépek fogadására szolgál. A közeli budapesti Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtérről azonban alig egy óra alatt elérhető a vármegye.

Kultúra

[szerkesztés]
Ez a szakasz egyelőre üres vagy erősen hiányos. Segíts te is a kibővítésében!
Kecskemét központja

Lásd:

Sport

[szerkesztés]

A megye egyik leghíresebb sportolója a Hercegszántón született Albert Flórián, Magyarország egyetlen aranylabdás labdarúgója. Kecskeméten született három olimpiai bajnok, Bóbis Gyula, Polyák Imre birkózók és Földi Imre súlyemelő, a Nemzet Sportolója. A jelenleg is aktív sportolók közül kiemelkedik a kiskunhalasi születésű teniszezőnő, Szávay Ágnes.

Csapatsportok

[szerkesztés]

A megye korábban a Stadler FC és a Tiszakécske FC, illetve ideiglenesen a Gázszer FC révén képviseltette magát az élvonalban, jelenleg a Kecskeméti TE az egyetlen NB I-es csapata. 2009–2010-ben az adott sportág legmagasabb osztályában játszik a Kecskeméti KSE férfi, és a Bajai NKK női kosárlabdacsapat, a Kecskeméti KSE férfi, és a Kiskunhalasi NKSE női kézilabdacsapat, a Kecskeméti SE férfi röplabdázói, valamint a Kecskeméti Atlétika és Rugby Club. A megyének van vízilabdacsapata is, a Kiskunfélegyházi Vízilabda Sportegyesület.

Turizmus

[szerkesztés]

A megye turisztikai vonzerejét a végtelen alföldi táj, a háborítatlan természet és a városok műemlékei jelentik. Különösen népszerűek a vízparti nyaralóhelyek: a Tisza Tiszakécskénél és a Duna Tasstól az országhatárig. Az utóbbi időben a turisták a tanyákra is felfigyeltek, ahol a legendás pusztai romantikát és a természet közelségét élvezhetik.

A megye nevezetességei a kalocsai fűszerpaprika, a bajai halászlé, a kalocsai hímzés, a kiskunhalasi csipke és a kecskeméti fütyülős barackpálinka.

Gyógyfürdők a megyében:

Lásd még:

Települései

[szerkesztés]

A megye az ország 4. legnagyobb lélekszámú megyéje, ország leggyérebben lakott megyéje. Bács-Kiskun megye településszerkezete alföldi jellegű, jellemző a kevés, nagy lélekszámú és kiterjedésű község, valamint a tanyák. A települések egyenletesen, szétszórtan helyezkednek el a megyén belül. A megyében 2022 elején 22 város (közülük Kecskemét és Baja megyei jogú város) és 97 község (közülük 9 nagyközség) volt.

Városok

[szerkesztés]
Bács-Kiskun vármegye (Bács-Kiskun vármegye)
Kecskemét
Kecskemét
Baja
Baja
Kiskunfélegyháza
Kiskunfélegyháza
Kiskunhalas
Kiskunhalas
Kalocsa
Kalocsa
Kiskőrös
Kiskőrös
Kiskunmajsa
Kiskunmajsa
Tiszakécske
Tiszakécske
Lajosmizse
Lajosmizse
Jánoshalma
Jánoshalma
Kecel
Kecel
Kunszentmiklós
Kunszentmiklós
Soltvadkert
Soltvadkert
Bácsalmás
Bácsalmás
Solt
Solt
Szabadszállás
Szabadszállás
Kerekegyháza
Kerekegyháza
Izsák
Izsák
Mélykút
Mélykút
Tompa
Tompa
Dunavecse
Dunavecse
Hajós
Hajós
Bács-Kiskun vármegye városai
A kecskeméti főtér a Nagytemplom tornyából
A hajósi pincesor
Település Népesség Járás
1. Kecskemét 110 687Növekedés Kecskeméti járás
2. Baja 34 495Csökkenés Bajai járás
3. Kiskunfélegyháza 29 306Csökkenés Kiskunfélegyházi járás
4. Kiskunhalas 27 017Csökkenés Kiskunhalasi járás
5. Kalocsa 15 280Csökkenés Kalocsai járás
6. Kiskőrös 13 746Csökkenés Kiskőrösi járás
7. Tiszakécske 12 064Növekedés Tiszakécskei járás
8. Kiskunmajsa 10 843Csökkenés Kiskunmajsai járás
9. Lajosmizse 11 317Növekedés Kecskeméti járás
10. Kecel 8 376Csökkenés Kiskőrösi járás
11. Jánoshalma 8 280Csökkenés Jánoshalmai járás
12. Kunszentmiklós 8 191Csökkenés Kunszentmiklósi járás
13. Soltvadkert 7 259Csökkenés Kiskőrösi járás
14. Kerekegyháza 6 563Növekedés Kecskeméti járás
15. Bácsalmás 6 379Csökkenés Bácsalmási járás
16. Solt 6 102Csökkenés Kalocsai járás
17. Szabadszállás 6 083Csökkenés Kunszentmiklósi járás
18. Izsák 5 515Csökkenés Kiskőrösi járás
19. Mélykút 4 686Csökkenés Jánoshalmai járás
20. Tompa 4 286Növekedés Kiskunhalasi járás
21. Dunavecse 3 806Csökkenés Kunszentmiklósi járás
22. Hajós 2 811Csökkenés Kalocsai járás

Községek, nagyközségek

[szerkesztés]

(*) Megjegyzés: nagyközség

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ A népesség adatai településenként (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2023. szeptember 26. (Hozzáférés: 2023. október 7.)
  2. ↑ Sváb népszokások. ipari.vein.hu. [2012. november 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. július 31.)
  3. ↑ A cigány népesség főbb jellemzői. mtaki.hu. [2007. február 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. július 31.)
  4. ↑ http://bkmkik.hu/attachments/article/1132/TOP100%20screen.pdf
  5. ↑ Jona Thermál Gyógyfürdő
  6. ↑ Kiskunfélegyháza Városi Strand és Uszoda
  7. ↑ Uszoda és Gyógyfürdő
  8. ↑ Kiskőrös város Gyógy- és Strandfürdő. [2019. április 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. július 10.)
  9. ↑ Halasthermál Termálfürdő, Uszoda, Strand és Kemping. [2014. december 17-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. november 13.)

Források

[szerkesztés]
  • Kisokos (Magyarország első számú információs és reklámkiadványa) – Országos Turisztikai Melléklet. Budapest, Tourinform, 2006
  • Az 500 legnagyobb nyereségű hazai cég– HVG 2008 01 12.

További információk

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Bács-Kiskun_vármegye&oldid=27461367”