Tanya

"Napsugaras" tanya a vajdasági Csantavéren

A tanya – a szó jelentéséből adódóan – a hagyományos pannon lakóépületet, szélesebb értelemben pedig a hozzá tartozó gazdaságot jelenti a birtokkal, földdel és gazdasági épületekkel (istállók, csűrök, karámok stb.). Az alföldi sík vidék lakói, nemzetiségtől való tekintet nélkül kialakították a tanya egységes típusát, amely építészeti szempontból a hagyományos alföldi lakóház legelterjedtebb fajtája. A tanyavilág az ilyen egységekből összeálló szórványtelepülés.

A tanyagazdaságoknak megfelelő analógia a nyugati országok kultúrájában a ranch, a farm, illetve a majorság.

Fogalma

A mező-és erdőgazdasági földek forgalmáról szóló 2013. évi CXXII. törvény 5. § 25. bekezdésének megfelelően: Tanya:a település külterületén fekvő, legfeljebb 1 hektár nagyságú olyan földrészlet, amelyhez a föld mellett növénytermesztés és állattenyésztés, továbbá az ezekkel kapcsolatos termékfeldolgozás és terméktárolás céljára létesített lakó-és gazdasági épület, illetve ilyen épületcsoport is tartozik, vagy az olyan földrészlet, amely az ingatlan-nyilvántartásban tanyaként szerepel.

Története

Putriház Szabadka környékén 1909-ben

A tanya szláv eredetű szó: szlovén tonja (‘mély víz, mocsár’), szlovák toňa (‘csendes mély víz a folyóban’), ukrán, orosz tonja (‘az a hely, ahol a halászhálót kivetik’). A tanya eredetileg a kóbor életet folytatott emberek, úgymint halászok, vadászok és pásztorok ideiglenes letelepedési helye, ahol sátrat ütnek, kunyhót építenek. A tanya rendszerek csak a 18. század második felétől kezdtek megjelenni és kialakulni Magyarországon, azonban azokon a helyeken, ahol a földterületek földesúri tulajdonban voltak, csak a 19. század második felében jelentek meg a tanyák.

Később és különösen az Alföldön, a tanya kisebb major, amelyből a tanyás gazda a tanyához tartozó földeket kezeli.

Jelenleg a tanya olyan gazdasági épületekkel ellátott földbirtokot jelent, amit valamely község határában a községhez tartozó földekből alakítottak ki. Ebben rejlik a tanyavilág és puszta közt fennforgó különbség, mert utóbbinak rendszerint nagyobb területét nem valamely község határából hasították ki, hanem önálló terület. A tanyás gazda rendszerint a községben lakik és csak nyáron tartózkodik a tanyán, onnan kezeli a tanyai birtokot. A birtokkezelésnek ezt a módját tanyagazdálkodásnak vagy tanyarendszernek nevezik, mely az alföldi gazdálkodásnak sajátos neme és amelynek jelentősége abban rejlik, hogy a községtől távol eső földeknek okszerűbb és belterjesebb kezelését teszi lehetővé.

Tanyák a Kárpát-medencében

A Magyarországtól elszakadt területeken – így például Délvidéken – a tanyarendszerek a második világháború után még virágzottak, de a szocialista agrárreform keretében egyeseket vagy lebontották (a lakosságot erőszakkal falvakba száműzve) vagy a tanyásgazdák – különösen a nagyobb mobilitást biztosító traktor elterjedésével – maguk hagyták el a tanyáikat. A régi vasúthálózat felszámolása tovább szabdalta szét a várostól egyébként is távol eső tanyaközösségeket. Így ma a vajdasági tanya és a "tanyasi élet" csak nosztalgikus emlékek.

A Szabadka környéki tanyákról Bela Duranci publicista a következőket írja:

"A tanyasiak nem estek 'Isten háta mögé' mégha a hozzájuk vezető utak sárosak is voltak. A várossal való kapcsolat fennállt. A tanyák lakói nem gondolták magukat városból a pusztába száműzöttnek, sőt ellenkezőleg – a tanyát búvóhelyként, bástyaként élték meg, olyan 'zárt' rendszerként, amelyben minden alapvető szükséglet rendelkezésre áll. Itt haltak meg az ősök – és itt öröklődött át, formálódott ki az új generációk élete."

A bácstopolyai Tájház

A délvidéki szláv népek (horvátok, szerbek, bunyevácok stb.) nemcsak a magyar "szállás" szót őrizték meg a tanya megfelelőjének (salaš), de az építészeti hagyományban gyakran kulturális elemek is ötvöződnek, így a Bácstopolyán megőrzött Tájház esetében: a színeiben is helyreállított műemlék bizonyítja a bácskai népek békés együttélését, ahol a Morvai család 1843-ban épült tanyáján a kék szlovák szín is látható.

A bácskai és bánsági magyarok a tanyát – egyik funkciójából következtetve – gyakran a szlávokhoz hasonlóan maguk is "szállás"-nak nevezik, hiszen a főépület belső szobája, az úgynevezett tisztaszoba kizárólag vendégfogadásra szolgált. Ez a hagyomány is, a tanya egyéb jellegzetességeivel együtt, minden etnikumnál megvolt, akárcsak a 'nyári' konyha, a 'gang' (terasz), a laci- és banyakemece, a kukoricagóré, a talpas hombár stb.

Források

• Tanya szócikk a Pallas nagy lexikonában
• A Földművelésügyi Minisztérium PÁLYÁZATI FELHÍVÁSA
• Putriházak a Magyar néprajzi lexikonban