Bóbis Gyula
| Bóbis Gyula | |
| Született | 1909. október 7. Kecskemét |
| Elhunyt | 1972. január 24. (62 évesen) Budapest |
| Állampolgársága | magyar |
| Nemzetisége | magyar |
| Gyermekei | Bóbis Ildikó |
| Foglalkozása | birkózó |
| Sírhelye | Farkasréti temető (11/2-1-472)[1][2] |
| Birkózópályafutása | |
| Versenyszám | nehézsúly |
| Klub | BVSC |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Bóbis Gyula témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
| Szerzett érmek | ||||||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||||||
Bóbis Gyula (Kecskemét, 1909. október 7. – Budapest, 1972. január 24.) olimpiai bajnok birkózó, Bóbis Ildikó, háromszoros olimpiai ezüstérmes tőrvívó apja.
Életpályája
[szerkesztés]Sportpályafutását a Kecskeméti TE labdarúgójaként kezdte, majd a BVSC birkózója lett. 1934-ben nyerte első országos bajnokságát, és ettől kezdve tizenhat éven keresztül volt jelen a magyar birkózósport élvonalában. Mindkét fogásnemben versenyzett. 1934-ben nyerte első országos bajnokságát. 1936 és 1950 között harmincegyszer volt magyar válogatott. Legnagyobb sikerét az 1948-as londoni olimpián érte el, ahol szabadfogású nehézsúlyban kilenc induló közül ő nyerte el az aranyérmet. A döntőben a nála tizenkét évvel fiatalabb svéd Bertil Antonssont győzte le.
Visszavonulása után MÁV tisztviselőként dolgozott. 1971-ben megkapta a Nemzetközi Birkózó Szövetség (FILA) érdemrendjét.
Sporteredményei
[szerkesztés]- olimpiai bajnok:
- szabadfogás, nehézsúly: 1948, London
- világbajnoki 2. helyezett:
- kétszeres Európa-bajnoki 3. helyezett
- Európa-bajnoki 4. helyezett:
- szabadfogás, félnehézsúly: 1946, Stockholm
- huszonegyszeres magyar bajnok:
- kötöttfogás, félnehézsúly: 1934
- kötöttfogás, nehézsúly: 1935, 1938, 1939, 1940, 1946, 1947, 1948, 1950
- szabadfogás félnehézsúly: 1942, 1943
- szabadfogás nehézsúly: 1935, 1936, 1937, 1938, 1939, 1940, 1946, 1947, 1949, 1950
- ötszörös magyar csapatbajnok:
- kötöttfogás: 1934, 1935, 1946, 1948, 1950)
Emlékezete
[szerkesztés]
Budapest XVII. kerületében 2001-ben teret,[3] Kecskeméten teret és edzőcsarnokot neveztek el róla. Emléktáblája van a Krisztinavárosban (Mátray u. 5-7.)
Díjai, elismerései
[szerkesztés]- Magyar Népköztársasági Érdemrend V. fokozat (1951)[4]
- A Magyar Népköztársaság kiváló sportolója (1951)[5]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ https://epa.oszk.hu/00000/00003/00030/adattar.html
- ↑ https://epa.oszk.hu/00000/00003/00030/nevmutato.html
- ↑ Korábban Zöld Sándor tér
- ↑ Sportolókat, szakoktatókat és vezetőket tüntetett ki a népköztársaság elnöki tanácsa. Népsport, VII. évf. 20. sz. (1951. január 29.) 3. o.
- ↑ Összeállították a Magyar Népköztársaság kiváló sportolóinak névsorát. Népsport, VII. évf. 83. sz. (1951. április 27.) 1–2. o.
Források
[szerkesztés]- Havas László: A magyar sport aranykönyve – Budapest, 1982 – ISBN 9632535723
- Kahlich Endre – Gy. Papp László – Subert Zoltán: Olimpiai játékok 1896–1976 – Budapest, 1977 – ISBN 963253526x
- Révai új lexikona III. (Bib–Bül). Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd: Babits. 1998. ISBN 963-901-574-1
- Lukács László – Szepesi György: 112. A magyar olimpiai aranyérmek története – Budapest, 1980 – ISBN 9632535537
- A magyar birkózás országos bajnokai (PDF)
További információk
[szerkesztés]- Bóbis Gyula fényképe
- Bóbis Gyula adatlapja a MOB honlapján
- A magyar birkózás országos bajnokai (PDF)
- Heltai Nándor: A reneszánsz ember. Bóbis Gyula az első kecskeméti olimpiai bajnok; Kecskeméti Olimpiai Barátok Bóbis Gyula Köre, Kecskemét, 2010 (Sporttörténeti füzetek 1.)
