1431-ben Thelek, 1750-ben Telyuk, 1760–62-ben Alsó Telek, 1808-ban Tyuluk, 1850-ben Telek Selinka, Telek Eisenhammer és Unter Telek néven említették. A 15. században Hunyad várának tartozéka volt. Benkő József szerint itt temették el Hunyadi János anyját, Morzsinai Erzsébetet (vagy Marzsinai Erzsébet). A vajdahunyadi kincstári uradalomhoz tartozó jobbágyai a 18. század közepén Ploszkabányán tartoztak bányanapszámot teljesíteni.[2]
Évszázadokon keresztül – változó intenzitással – bányásztak közelében vasércet. Egykor hámora is üzemelt, amelyet 1816-ban bontottak le. 1750-ben németeket, a 19. század végén, a vajdahunyadi vasgyártás megélénkülése után szentkeresztbányaiszékelyeket telepítettek be. A vasércen kívül dolomitot is kitermeltek. Római katolikus kápolnáját Szent Borbálának, a bányászok védőszentjének a tiszteletére állították.
A 20. század második felében a vasércbánya a településtől északra feküdt. Ettől északnyugatra vasércelőkészítő üzemelt. A vasércelőkészítőt öt drótkötélpálya-szakasz kötötte össze a vajdahunyadi acélművel. 1928-ban Alsótelek és Pusztakalán között egy 22 kilométeres ércszállító iparvasút is létezett.[3] 2005 szeptemberben a bányát megszüntették. A külszíni vasbánya egykori területén bányató keletkezett.[4]
1850-ben 444 lakosából 426 volt román, 15 cigány és 3 magyar nemzetiségű; 441 ortodox és 3 református vallású.
1910-ben 823 lakosából 670 volt román, 139 magyar és 11 német anyanyelvű; 718 ortodox, 57 római katolikus, 22 református, 11 görögkatolikus és 9 evangélikus vallású.
2002-ben 1387 lakosából 1343 volt román, 35 magyar és 9 cigány nemzetiségű; 1244 ortodox, 45 baptista, 35 pünkösdista, 22 római katolikus és 20 református vallású.
↑Veress Endre: Hunyadmegye bányászatának múltja. A Hunyadmegyei Történelmi és Régészeti Társulat évkönyve 1910, 141. o.
↑Liviu Lazăr, ‘Căile de comunicație hunedorene’, in Ioan Sebastian Bara – Marcela Balazs – Florin Dobrei – Vasile Ionaș – Ioachim Lazăr – Liviu Lazăr – Paulina Popa – Denisa Toma szerk., Județul Hunedoara: monografie, 4. köt., Om, natură, ocupații (Deva, 2014), 454. o.
↑Király Márta: Strategii de reabilitare a reliefului antropic generat de activitățile miniere: studiu de caz; zona metropolitană Deva-Hunedoara[2]Archiválva2016. február 7-i dátummal a Wayback Machine-ben PDF
Románia
é. sz. 45° 43′ 03″, k. h. 22° 53′ 16″45.717518°N 22.887659°EKoordináták: é. sz. 45° 43′ 03″, k. h. 22° 53′ 16″45.717518°N 22.887659°E
.svg){kind=small}
