Miheleny
Miheleny (Mihăileni) | |
A falu 1939-ben épült ortodox temploma, előtte a Crişan által erőszakkal ortodox hitre térített és egy Toader Clej nevű paraszttal összeadott Csiszár Katalinra, illetve a felkelés leverése után kerékbe tört parasztokra emlékeztető kereszt | |
Közigazgatás | |
Ország | Románia |
Történelmi régió | Erdély |
Fejlesztési régió | Nyugat-romániai fejlesztési régió |
Megye | Hunyad |
Község | Bucsesd |
Rang | falu |
Községközpont | Bucsesd |
Irányítószám | 337139 |
SIRUTA-kód | 88831 |
Népesség | |
Népesség | 403 fő (2021. dec. 1.) |
Földrajzi adatok | |
Időzóna | EET, UTC+2 |
Elhelyezkedése | |
é. sz. 46° 11′ 05″, k. h. 22° 53′ 48″46.184598°N 22.896613°EKoordináták: é. sz. 46° 11′ 05″, k. h. 22° 53′ 48″46.184598°N 22.896613°E | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Miheleny témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Miheleny (románul: Mihăileni) falu Romániában, Erdélyben, Hunyad megyében.
Fekvése
[szerkesztés]Körösbányától 15 kilométerre északkeletre, a Fehér-Körös mentén fekszik.
Nevének eredete
[szerkesztés]Eredeti neve Mihalestfalva/Mihalest, illetve Mihăiești. Mind ez, mind az először 1733-ból adatolt mai név a román Mihai személynévből ered.
Népesség
[szerkesztés]Etnikai és vallási megoszlás
[szerkesztés]- 1910-ben 613 lakosából 505-at írtak össze román, 69 főként cigány, nyolc személyt magyar és nyolcat német anyanyelvűként; 668 volt ortodox és nyolc zsidó vallású.
- 2002-ben 492 lakosából 368 volt román és 123 cigány nemzetiségű; egy kivételével valamennyien ortodox vallásúak.
Története
[szerkesztés]1876-ig Zaránd vármegyéhez tartozott, a 19. században vegyesen pásztor- és földműves település volt.[1] Nevét először 1439-ben, majd 1441-ben és 1445-ben említette oklevél Mihalyestfalva ~ Mihalestfalva néven, mint a világosi vár tartozékát. A későbbiekben neve többféle változatban is feltűnt; így 1464-ben Myhalestfalwa, 1525-ben Mihalfalwa, 1733-ban Miheleny, 1760–1762 között Mihálien, 1805-ből Mikelény, 1808-ban Mihelyen változatban említették az írásos forrásokban. Gheorghe Crişan felkelői 1784. november 4-én megölték Csiszár Lászlót és fiát, udvarházát pedig felprédálták. Itt zajlott le az 1784-es erdélyi parasztfelkelés egyik zárócsatája 1784. december 7-én, ahol a felkelők csatát vesztettek. A halottak száma meghaladta a százat. 1849 elején itt volt Ioan Buteanu. főhadiszállása. Április 3-án Liptay Ferenc egy század honvéddel megfutamította Buteanu Miheleny és Zdrápc között táborozó lándzsásait. A hónap 9-én Buteanu megindult Brád ellen, de Csutak Kálmán és Liptay bekerítő stratégiája miatt Vályabrád mellől visszafordult. A hónap 23-án Ioan Dragoș Kossuth követeként itt találkozott először Avram Iancuval, Buteanuval és Petru Dobrával. Utóbbiak nem fogadták el Dragoș ajánlatát. 1876-ban Hunyad vármegyéhez csatolták. A 19. század végén a brádi ortodox román algimnáziumnak volt benne birtoka.[2]
Híres emberek
[szerkesztés]- 1858 októberében megszállt fogadójában Jókai Mór.
Gazdaság
[szerkesztés]- A Fehér-Körös felduzzasztásáról, amely az energiatermelés mellett Brád város ivóvízellátáshoz is hozzájárult volna, 1984-ben született döntés. A munkák 1987-ben kezdődtek és folytak 1990-ig, amikor pénzhiány miatt felhagytak az építkezéssel. Azóta csak állagmegőrzési munkákat végeztek.[3]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Nicolae Dunăre: Sate din Zărand specializate în meșteșuguri țărănești. In Contribuții la cunoașterea regiunii Hunedoara. Deva, Muzeul Regional, 1956
- ↑ Silvestru Moldovan, Zarandul și Munții-Apuseni ai Transilvaniei (Sibiiu, 1898), 59. o.
- ↑ A román Wikipedia ro:Barajul Mihăileni szócikke alapján.
Források
[szerkesztés]- Benkő József: Erdélyi oláh nemzet képe (kézirat)
- Magyari András: A Horea vezette 1784. évi parasztfelkelés a források tükrében. Kriterion könyvkiadó, Bukarest 1984
- Hermann Róbert: Az abrudbányai tragédia, 1849. Budapest: Heraldika, 1999
- Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikája, Népszámlálási adatok 1850–2002 között
- Tekintő. Erdélyi helynévkönyv. Adattári tallózásból összehozta Vistai András János. [Hely és év nélkül, csak a világhálón közzétéve.] 1–3. kötet.