Tordos

	Tordos (Turdaș)
	Református templom
	; Tordos címere
	; Tordos címere
	Közigazgatás
Ország	Románia
Történelmi régió	Erdély
Fejlesztési régió	Nyugat-romániai fejlesztési régió
Megye	Hunyad
Község	Tordos
Rang	községközpont
Irányítószám	337495
SIRUTA-kód	91697
	Népesség
Népesség	433 fő (2021. dec. 1.)
Magyar lakosság	13
Népsűrűség	13,21 fő/km²
	Földrajzi adatok
Terület	32,78 km²
Időzóna	EET, UTC+2
	Elhelyezkedése
	é. sz. 45° 51′ 10″, k. h. 23° 07′ 25″45.852850°N 23.123528°EKoordináták: é. sz. 45° 51′ 10″, k. h. 23° 07′ 25″45.852850°N 23.123528°E
	Tordos weboldala
	Sablon • Wikidata • Segítség

Nem tévesztendő össze a következővel: Tordas.

Tordos (románul: Turdaș vagy Tordoș, németül: Thorendorf, szászul Tordeš) falu Romániában, Erdélyben, Hunyad megyében.

Fekvése

Szászvárostól hat kilométerre nyugatra, a Maros bal partján fekszik.

Nevének eredete

Az ómagyar Turdos személynévből való. 1333-ban Tordas, 1733-ban Tordos, 1750-ben Tardos, 1808-ban Thordás alakban jegyezték fel.

Története

A vinča–tordosi kultúra egyik névadója. újkőkori leleteinek feltárását 1875-ben Torma Zsófia kezdte meg.

Kezdetben szászvárosszéki szász település volt. A törökök 1421-ben és 1432-ben is pusztították, majd Ali bég 1479-ben teljesen kiirtotta lakosságát. Ezután magyarokkal népesült be, a 16. században magyar falunak írták. Az ezt követő kétszáz évben azonban a románság került túlnyomó többségbe. Benkő József „nagy román falu”-ként említette. A szász lutheránus püspökségnek alárendelt református magyar anyaegyházát nem a földesurak tartották fenn, hanem a román lakosság tizede, amelyet a Szászföldön kialakult szokás szerint a protestáns lelkésznek fizettek.^[2] A kicsiny létszámú református egyházközség Erdélyben a leggazdagabbnak számított. A lelkész fizetését 1877-ben a hatvanezer forintos tizedkárpótlási alap kamata képezte, emellett az eklézsia 150 holdas birtokával is gazdálkodhatott.^[3] A hívek vallásváltoztatással fenyegetőztek, ha taksás földjeik után az egyház helyett nekik maguknak kellene fizetniük az állami adókat.^[4] Bár az egyház folyamatosan iskolát tartott fenn,^[5] ahol a szászvárosi kollégium felsőbb éves növendékei is oktattak, már a 19. század elején túlsúlyba került körükben a román nyelvhasználat. 1766-ban ötven református férfit és harminc asszonyt írtak össze, Kazinczy Ferenc 1816-ban hét háznépre tette a gyülekezet létszámát. Péterfy Károly 1846–49-ben óvodát tartott fenn a településen.^[6] Az egyházközség 1885-ben került ki az evangélikus felügyelet alól.

1775-ben 161 adózó család lakta. Az októberi diploma után, 1861-ben a románt nyilvánította hivatali nyelvéül. 1876-ban a megszüntetett Szászvárosszéktől Hunyad vármegyéhez csatolták. A két román felekezet papjának megállapodását követően 1898-ban közös ortodox–görögkatolikus iskolája létesült.

1910-ben 641 lakosából 516 volt román és 123 magyar anyanyelvű; 280 ortodox, 237 görögkatolikus, 108 református és 15 római katolikus

2002-ben 501 lakosából 468 volt román, 25 magyar és 8 cigány nemzetiségű; 407 ortodox, 59 görögkatolikus és 23 református vallású.

Látnivalók

A református templom a 16. században, az ortodox templom 1774-ben épült.

Híres emberek

Itt született Tordasi Pál, az erdélyi románok második református püspöke.
1810-től haláláig, 1816-ig itt szolgált református lelkészként Sipos Pál matematikus, Kant első magyar tanítványa.
Itt született 1875-ben Aurel Vlad politikus.

Jegyzetek

↑ [1]
↑ Kazinczy Ferenc: Erdélyi levelek. Kolozsvár, 1944, 1. köt., 160. o.
↑ Erdélyi Protestáns Közlöny 1877, 5. o.
↑ Dósa Dénes: Egy kis önvédelem. Válasz Koós Ferencz urnak. Egyházi és Iskolai Szemle 1879, 185. o.
↑ Dáné István: A V.-Hunyadi Zarándival egyesült egyházmegye- és azon egyházmegyébeni egyházak történelme. In Az erdélyi reformata anyaszentegyház névkönyve 1863ra. Kolozsvártt, 1863, 29–30. o.
↑ Böjthe Jolán: Kisdedóvásunk múltjából I. Korunk 1977 július, 578. o.