Tustya
Tustya (Tuștea) | |
Közigazgatás | |
Ország | Románia |
Történelmi régió | Erdély |
Fejlesztési régió | Nyugat-romániai fejlesztési régió |
Megye | Hunyad |
Község | Alsófarkadin |
Rang | falu |
Községközpont | Alsófarkadin |
Irányítószám | 337239 |
SIRUTA-kód | 91786 |
Népesség | |
Népesség | 218 fő (2021. dec. 1.) |
Magyar lakosság | - |
Földrajzi adatok | |
Időzóna | EET, UTC+2 |
Elhelyezkedése | |
é. sz. 45° 36′ 01″, k. h. 22° 50′ 49″45.600311°N 22.846992°EKoordináták: é. sz. 45° 36′ 01″, k. h. 22° 50′ 49″45.600311°N 22.846992°E | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Tustya (románul: Tuștea) falu Romániában, Erdélyben, Hunyad megyében.
Fekvése
[szerkesztés]Hátszegtől nyolc kilométerre nyugatra, a Ruszka-havas lábánál fekszik.
Nevének eredete
[szerkesztés]Kiss Lajos szerint neve a Tódor név délszláv változatából való. Először 1360-ban Tusta, később 1462-ben Thwztya, 1733-ban Tustija alakban írták.
Története
[szerkesztés]1360-ban Dragomyr nevű román papját említették.
A 18. század elején, Demsus testvéregyházaként alapították református egyházközségét. A gyülekezetet a század második felében a tustyai Csulai, Rozgoni, Balia, Lukáts, Antalffi, Bokosnyitza és Miske családok alkották.[1] A 19. század elején megszűnt, de saját papja korábban sem volt, hanem Demsussal, Nagypesténnyel és Nagycsulával közösen alkotott egy egyházközséget.[2]
1731-ben országos vásárok tartására kapott szabadalmat.[3] 1750-ben mindkét görögkatolikus pópája kétnejű volt, ezért eltiltották őket az egyházi hivataltól. Az 1750-es években a hívek visszatértek az ortodox vallásra, de 1850-ben már ismét görögkatolikusok voltak és 1858-ban görögkatolikus iskolát is szerveztek.
1850-ben 561 lakosából 465 volt román, 54 magyar és 22 cigány nemzetiségű; 499 görögkatolikus, 27 református, 18 római katolikus és 17 zsidó vallású.
2002-ben 325 román nemzetiségű lakosából 255 volt ortodox, 56 görögkatolikus és 11 pünkösdista vallású.
Látnivalók
[szerkesztés]- Az egykori mocsár helyén keletkezett vörös agyagkő rétegben dinoszauruszok és más őskori hüllők tojásai őrződtek meg.[4]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Buzogány Dezső – Ősz Sándor Előd: A hunyad-zarándi református egyházközségek történeti katasztere. 3. Kolozsvár, 2007, 418–437. o.
- ↑ Dáné István: A V.-Hunyadi Zarándival egyesült egyházmegye- és azon egyházmegyébeni egyházak történelme. In Az erdélyi reformata anyaszentegyház névkönyve 1863-ra. Kolozsvártt, 1863, 21. o.
- ↑ Illéssy János: Vásárszabadalmak jegyzéke. Budapest, 1900
- ↑ www.geopark.go.ro. [2010. augusztus 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. január 28.)