Neve az ómagyar Bács személynév -ibirtokjeles alakjából ered. Először 1332-ben Bachi, 1404-ben Baach, 1421-ben Baach Inferior, 1480-ban Also Bachy alakban szerepelt.
1785-ben 332 civil lakosa volt. Ugyanazon évben 54 ortodox családfőt írtak össze benne, míg a rákövetkező évben négy görögkatolikus lelket. református egyháza 1766-ban, Piskivel együtt, 87 főt számlált.[2]
1850-ben 546 lakosából 287 volt román, 182 magyar és 77 cigány nemzetiségű; 284 ortodox, 167 református, 83 görög és 12 római katolikus vallású.
1910-ben 732 lakosából 356 volt magyar, 344 román és 32 német anyanyelvű; 336 református, 273 ortodox, 72 görög és 41 római katolikus vallású.
2002-ben 710 lakosából 603 volt román, 90 magyar, 10 cigány és 6 német nemzetiségű; 583 ortodox, 76 református, 22 római és 16 görögkatolikus vallású.
A középkor végén magyar falu, az újkor elején több kisnemesi család lakóhelye volt. 1520 és 23 között, majd 1528-ban és 1536-ban itt ülésezett Hunyad vármegyeítélőszéke.[3] A 17. századból a Győrfi, Antalfi, Zudor, Naja, Bereck és Pap birtokos családokat, 1751-ből a Barcsay, Turi, Sombori és Nagy református családneveket jegyezték föl.[4] Református anyaegyházközsége 1750-ben alakult.[5] Lakossága a 18–19. században élesen kettévált a nyelvükben nagyrészt elrománosodott, de polgáriasultabb tárgyi kultúrájú reformátusok nemesekre és a román zsellérekre, kisebb részt jobbágyokra. 1786-ban 329 lakosának 51%-a volt nemes, 34%-a zsellér és 10%-a jobbágy. Román lakóinak katolizálása a kezdeti látszólagos sikerek után hosszú időre kudarcba fulladt: görögkatolikus egyháza 1759-ben megszűnt, és csak 1829-ben alakult újjá.[6] 1765 és 1851 között az orláti román határőrezred IV., kudzsiri századához tartozott. Reformátusai a reformkorban úgy próbálták elérni, hogy nemesi jogállásukat elismerjék, hogy az 1772-ben alapított felekezeti iskolát községivé tették, ezzel megerősítették helyzetét, gyermekeiket pedig kivették a falusi, román határőriskolából. Az 1850-es népszámláláskor már főként románok szolgáltak határőrként. Református lakói 1930–31-ben Kálvin Ház néven építettek közösségi otthont.
↑Miskolczy Ambrus – Varga E. Árpád: Jozefinizmus Tündérországban. Budapest, 2013, melléklet
↑W. Kovács András: Megyeszékhelyek a középkori Erdélyben. In Pál Judit – Sipos Gábor (szerk.): Emlékkönyv Egyed Ákos születésének nyolcvanadik évfordulójára. Kolozsvár, 2010, 182–83. o.
↑Buzogány Dezső – Ősz Sándor Előd: A hunyad-zarándi református egyházközségek történeti katasztere. 1. Kolozsvár, 2003, 126. o.
↑Dáné István: A V.-Hunyadi Zarándival egyesült egyházmegye- és azon egyházmegyébeni egyházak történelme. In Az erdélyi reformata anyaszentegyház névkönyve 1863ra. Kolozsvártt, 1863, 14. o.
Románia
é. sz. 45° 48′ 10″, k. h. 23° 00′ 25″45.802778°N 23.006944°EKoordináták: é. sz. 45° 48′ 10″, k. h. 23° 00′ 25″45.802778°N 23.006944°E
A református templom
Az ortodox templom
A Groza-kúria
.svg){kind=small}