Hámor (fémfeldolgozás)
A hámor (másként pöröly) olyan ipartelep volt, ahol vasat (vashámor) vagy vörösrezet nagy méretű, súlyos vaskalapácsokkal dolgoztak fel. Maga a szó a német Hammer (pöröly) szóból ered. A középkori vaskohászatban a hámorok olvasztókemencéje a buca-kemence volt.
A buca-kemencék különálló, kőből épített és agyaggal bélelt kemencék voltak, vízkerék által meghajtott bőrfúvókkal, amelyeknek a fuvókapacitása állítható volt. A bucavas gyártásához jobbára barnavasércet (limonitot) használtak. A barnavasércet gyepvasércként (mocsárérc, tóérc, babérc, borsóérc) bányásztak külszíni fejtéssel, esetleg kezdetleges mélyműveléssel. A legtöbb hámor és kohó a gyepvasérc lelőhelyek közelében létesült.[1] A bucakemence terméke a bucavas volt. Ezeket a tömböket összetapadt vas- és salakszemcsék elegye alkotta. A bucavasat vízierővel hajtott nagykalapácsokkal tisztították meg a salaktól és tömörítették acéllá.
Működésük
[szerkesztés]
A hámorokat mindig folyóvíz mellé telepítették (hasonlóan a vízimalomhoz), csak itt egy bütykös tengely segítségével nehéz kalapácsokat mozgattak. Gyakran több kalapács is került egymás mellé, amelyek eltérő pillanatban csaptak le.
A hámorok közelében voltak továbbá vashuták, vagyis kohók, melyekkel az alapanyagul szolgáló nyersvasat állították elő.
Jellemző késztermékként ásókat, kapákat, csákányokat, szerszámokat és serpenyőket készítettek hámorokban.
Hámorok elhelyezkedése
[szerkesztés]A hámoripar különösen a Felvidéken (így Alsómecenzéfen közel 200), valamint a Bódva völgyében terjedt el, ahol az évszázados ipari foglalkozás volt. Mind vízerőre volt berendezve. Híres hámorok voltak még Erdélyben (Szentkeresztbányán és Vajdahunyad környékén), valamint Orsován.
Miskolc közelében, a Garadna-patak völgyében Fazola Henrik vasolvasztók mellett hámorokat is telepített, ezen tevékenysége maradandó nyomot hagyott: városrészek elnevezése az Alsó- illetve Felsőhámor, valamint a Hámori-tavat is akkoriban duzzasztottak fel, ami mára idegenforgalmi látványosság. Ipari műemlék az 1871-ig működő Újmassai őskohó, mely mellett egy helyreállított hámor műhelye is megtekinthető.
Egy időben Andorra is rendelkezett jelentős hámorokkal.[2]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Thiele Ádám: A bucavas koraközépkori előállításának korhű gyártástechnológiája a korszerű anyagtudomány tükrében Archiválva 2011. február 6-i dátummal a Wayback Machine-ben, tanit.hu
- ↑ Kis Csaba: Európai miniállamok. Debrecen: Panoráma. 1985. 13–70. o. = Panoráma útikönyvek, ISBN 963-243-114-6
Források
[szerkesztés]- Magyar néprajzi lexikon II. (F–Ka). Főszerk. Ortutay Gyula. Budapest: Akadémiai. 1979. 453–454. o. ISBN 963-05-1287-4
- A torockói vasbányászat és vaskohászat II., hirmagazin.sulinet.hu
További információk
[szerkesztés]
 |
Ez a szócikk részben vagy egészben a Pallas nagy lexikonából való, ezért szövege és/vagy tartalma elavult lehet.
Segíts nekünk korszerű szócikké alakításában, majd távolítsd el ezt a sablont! |
