Ungtarnóc
| Ungtarnóc (Тарнівці) | |
 | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Ukrajna |
| Terület | Kárpátalja |
| Járás |
|
| Község | Kincseshomok község |
| Rang | falu |
| Alapítás éve | 1560 |
| Irányítószám | 89420 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 854 fő (2001)[1] |
| Népsűrűség | 229,8 fő/km² |
| Földrajzi adatok | |
| Terület | 1,54 km² |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 48° 35′ 16″, k. h. 22° 13′ 15″48.587778°N 22.220833°EKoordináták: é. sz. 48° 35′ 16″, k. h. 22° 13′ 15″48.587778°N 22.220833°E | |
 Ungtarnóc
Pozíció Kárpátalja térképén
| |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Ungtarnóc témájú médiaállományokat. | |
Ungtarnóc (ukránul: Тарнівці) falu Ukrajnában Kárpátalján, az Ungvári járásban.
Fekvése
[szerkesztés]Ungtarnóc Ungvártól 8 kilométerre délnyugati irányban, az Ung bal partján terül el. Közeli települések: Botfalva, Sislóc, Bátfa, Palló, Gálocs, Őrdarma.
Nevének eredete
[szerkesztés]„… Az elsődleges Tarnóc helynév szláv eredetű… Töve az ószláv (Tornb »tövis«, tüske, kökény”
Története
[szerkesztés]A krónikák első ízben az 1300-as évek elején említették, mint lakott helyet. Első birtokosai a községnek nevet adó Tarnócziak voltak. Később adomány útján a Bukóczi család bírt itt részekkel. 1554-ben egy egész porta népessége kihalt pestisben. 1599-ben 21 lakóházát adóztatták. 1696-ban 16 magyar családfőt írtak össze. 1720-ban nyolc jobbágyháztartása közül hat magyar volt, ekkoriban Csernek Pál és György a voltak település földesurai. 1828-ban 36 házból állt a falu 302 lakossal. 1848 előtt a híres Mikszáth-regényből (Különös házasság) ismert Bernáth Zsigmondnak volt itt birodalma. 1910-ben már 412 lelket számlált a falu, rá tíz évre, az első világháborút követően valamivel kevesebbet, 367-et. A második világháború előtti időkben 450-en éltek itt, akik néhány szlovák és ruszin családon kívül valamennyien magyarok voltak.
1944 őszén a bevonuló szovjet katonák közel félszáz helybéli férfit hurcoltak el a lágerekbe.
2020-ig közigazgatásilag hozzá tartozott Sislóc és Botfalva.
Népesség
[szerkesztés]- 1869 – 393 fő
- 1890 – 350 fő
- 1910 – 412 fő
- 1940 – 464 fő
- 1944 – 411 fő
- 1969 – 557 fő
- 1989 – 849 fő, magyar 467 fő
- 1991 – 870 fő, magyar 445 fő
| 2001 | 854
|
A népesség anyanyelv szerinti megoszlása a teljes népesség %-ában (2001)[2]
Gazdasága
[szerkesztés]A Konnik farmergazdaság jelenleg több mint száz munkást foglalkoztat. A helybéliek a háztájiban nem csak önellátásra termelnek, a környékbeli földekről lekerülő termés jelentős része – főként burgonya és gyümölcs – az ungvári piacra kerül. A tejtermékek egy része szintén a városba kerül eladásra.
Nevezetességei
[szerkesztés]Mai református templomát a gyülekezet 1830-ban kezdte el építeni, melyet csak 1875-ben tudtak befejezni. A templomnak 1905-ig két harangja volt. Az írások tanúsága szerint a kisebbiken a következő felirat volt olvasható: Jezus Nazaremus Rex Judeorum, 1625. 1905-ben az új harangok vásárlásakor a régieket odaadták a harangöntőnek. Az egykori itteni földbirtokos, Buttler János nevét Mikszáth Kálmán „Különös házasság” c. regénye tette a nagyközönség számára ismertté. A Buttler-kastély ugyan az Őrdarma melletti Bozos tanyán épült fel, ám a grófnak kiterjedt uradalma volt Ungtarnócon is. A Buttler család – erről is megemlékeznek a krónikák – igen bőkezűen támogatta a környék református gyülekezeteit.
A község római és görögkatolikus templomát néhány évvel ezelőtt szentelték fel.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ 2001-es ukrajnai népszámlálás
- ↑ Table: 19A050501_02_021. Distribution of the population by native language, Zakarpatska oblast (1,2,3,4) (angol nyelven). All-Ukrainian Population Census. State Statistics Service of Ukraine, 2001. [2022. április 1-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. március 18.)
Források
[szerkesztés]- A történelmi Magyarország atlasza és adattára 1914 ISBN 963 85683 3 X
