Unghosszúmező
| Unghosszúmező (Довге Поле) | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Ukrajna |
| Terület | Kárpátalja |
| Járás |
|
| Község | Baranya község |
| Rang | falu |
| Alapítás éve | 14. század |
| Irányítószám | 89434 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 595 fő (2001)[1] |
| Népsűrűség | 28 333,33 fő/km² |
| Földrajzi adatok | |
| Terület | 0,021 km² |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 48° 31′ 31″, k. h. 22° 20′ 33″48.525278°N 22.342500°EKoordináták: é. sz. 48° 31′ 31″, k. h. 22° 20′ 33″48.525278°N 22.342500°E | |
 Unghosszúmező
Pozíció Kárpátalja térképén
| |
Unghosszúmező[2] (más néven Hosszúmező,[3] ukránul: Довге Поле [Dovhe Pole][2]) falu Ukrajnában, Kárpátalján, az Ungvári járásban. Közigazgatásilag Baranya községhez tartozik.
Fekvése
[szerkesztés]Unghosszúmező Ungvártól 7 km-re délkeletre[3] terül el Császlóc és Nagygejőc között.
Története
[szerkesztés]A falut a 14. század elején telepítették kis- és nagygejőci lakosok. Első írásos említése 1351-ből származik Hosszúmező néven. Első lakói magyarok voltak.[3]
A 17. század végén elpusztult. A 18. századtól beáramló ruszin lakosság miatt fokozatosan elruszinosodott.[3] Fényes Elek 1851-ben a következőket írja a faluról: „Hosszúmező, orosz-magyar falu, Ungh vmegyében, Kis-Rát fil., 71 romai, 255 g. kath., 8 zsidó lak. F. u. a kamara. Ut. p. Ungvár.” Az 1881-es népszámláláskor 464 lakosából még 355 magyar volt. Nevét az 1904-es helységnévrendezés során Latorcamezőre módosították (bár nem a Latorca mentén fekszik), ezt változtatták később Unghosszúmezőre Ung vármegyére utalva.[3]
A trianoni békeszerződés előtt Ung vármegye Ungvári járásához tartozott. 1910-ben 413 lakosából 413 magyar anyanyelvű volt; vallását tekintve pedig 113 római katolikus, 274 görögkatolikus, 11 református és 15 izraelita.[4]
A csehszlovák időben már nem volt magyar tannyelvű iskolája, ekkor ukrán népiskola működött 2 osztállyal. 1944 után sem nyitottak magyar tannyelvű iskolát, ami nagy mértékben hozzájárult ahhoz, hogy a helyi magyarság asszimilálódik.
Népesség
[szerkesztés]Az egykori magyar-ruszin vegyeslakosságú település mára elukránosodott.
| Lakosok száma | 464 | 424 | 413 | 518 | 595 |
| 1881 | 1907 | 1910 | 1944 | 2001 |
A népesség anyanyelv szerinti megoszlása a teljes népesség %-ában (2001)[5]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ 2001-es ukrajnai népszámlálás
- ↑ a b Molnár D. István: Névazonosító − Kárpátalja települései magyar és ukrán nyelven (magyar nyelven). Kárpátaljai Magyar Tanárképző Főiskola. (Hozzáférés: 2022. március 18.)
- ↑ a b c d e Sebestyén Zsolt. Kárpátalja helységnevei (pdf), lektorálta: Dr. Zopus András (magyar nyelven). ISBN 978-973-0-31294-2 (2020). Hozzáférés ideje: 2022. március 18.
- ↑ (1912) „A Magyar Szent Korona Országainak 1910. évi népszámlálása. Első rész. A népesség főbb adatai községek és népesebb puszták, telepek szerint.”. Magyar Statisztikai Közlemények Új sorozat (42. kötet), Kiadó: Magyar Királyi Központi Statisztikai Hivatal. (Hozzáférés: 2022. március 18.)
- ↑ Table: 19A050501_02_021. Distribution of the population by native language, Zakarpatska oblast (1,2,3,4) (angol nyelven). All-Ukrainian Population Census. State Statistics Service of Ukraine, 2001. [2022. április 1-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. március 18.)
