Solymos (Szlovákia)

	Solymos (Iňačovce)
	; Solymos zászlaja
	; Solymos zászlaja
	Közigazgatás
Ország	Szlovákia
Kerület	Kassai
Járás	Nagymihályi
Rang	község
Első írásos említés	1417
Polgármester	Ľubomír Macko
Irányítószám	072 11
Körzethívószám	056
Forgalmi rendszám	MI
	Népesség
Teljes népesség	825 fő (2021. jan. 1.)
Népsűrűség	42 fő/km²
	Földrajzi adatok
Tszf. magasság	103 m
Terület	17,35 km²
Időzóna	CET, UTC+1
	Elhelyezkedése
	é. sz. 48° 41′ 50″, k. h. 22° 01′ 50″48.697222°N 22.030556°EKoordináták: é. sz. 48° 41′ 50″, k. h. 22° 01′ 50″48.697222°N 22.030556°E
	Solymos weboldala
	A Wikimédia Commons tartalmaz Solymos témájú médiaállományokat.
	Sablon • Wikidata • Segítség
	Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

A „Solymos” lehetséges további jelentéseiről lásd: Solymos (egyértelműsítő lap).

Solymos (szlovákul: Iňačovce) község Szlovákiában, a Kassai kerület Nagymihályi járásában.

Fekvése

Nagymihálytól 12 km-re délre, a Feketevíz jobb oldalán található.

Története

A település keletkezési ideje nem ismert, első írásos említése Luxemburgi Zsigmond 1417-ben keltezett oklevelében történt „Solmus” alakban. Első lakói valószínűleg királyi solymászok lehettek. A Sztáray család birtoka volt. 1427-ben 18 portája adózott. A 16.-17. században a nagyobb falvak közé tartozott, a 18. század elejére azonban csaknem teljesen elnéptelenedett. 1715-ben csak 8 ház állt a faluban. 1720 után a főként Ung és Zemplén vármegyék északi részeiből történt nagyarányú betelepítések következtében lakosságának száma ugrásszerűen megnőtt. Ekkor legnagyobb családjai az Istók, Ignác, Kállai, Oláh, Palóc, Dzvonik, Milocsik, Kenderes, Kudrocs, Knezsó, Balogh, Dúska, Hura és Borza családok voltak.

A 18. század végén, 1799-ben Vályi András így ír róla: „SOLYMOS. Elegyes falu Ungvár Várm., földes Urai több Uraságok, lakosai külömbfélék, fekszik Szenának szomszédságában, mellynek filiája; határja jó, vagyonnyai külömbfélék.”^[2]

1828-ban 119 házában 1023 lakos élt, akik főként mezőgazdasággal, szövéssel foglalkoztak. A 19. században főbb birtokosai a Szirmay, Vécsey, Thuránszky és Török családok voltak.

Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a faluról: „Sólymos, Ganyacsovci, orosz-tót-magyar falu, Ungh vgyében, Szobránczhoz nyugotra 2 1/2 órányira, 182 r., 526 g. kath., 192 ref., 26 zsidó lakossal. Görög kathol. parochialis templom. Termékeny róna határ. F. u. Szirmay, gr. Török, b. Vécsey s mások.”^[3]

1920-ig Ung vármegye Szobránci járásához tartozott.

Népessége

1910-ben 885-en, többségében szlovák anyanyelvűek lakták, jelentős magyar kisebbséggel.

2001-ben 657 lakosából 437 szlovák és 209 cigány volt.

2011-ben 733 lakosából 655 szlovák és 33 cigány volt.

Nevezetességei

Görögkatolikus temploma a 19. század elején épült, barokk-klasszicista stílusban.
Határában találhatók az 1974-ben létesített szennai halastavak.

További információk

Jegyzetek

↑ The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.
↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.

Földrajzportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

[1a51c02e0fdfeab92df411283c0efd8f3e0c312b-1] The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal

[2] Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.

[3] Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.

[1]

[2]

[3]