Szind
| Szind (Săndulești) | |
 | |
| Szind látképe | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Románia |
| Történelmi régió | Erdély |
| Fejlesztési régió | Északnyugat-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Kolozs |
| Község | Szind |
| Rang | községközpont |
| Irányítószám | 407500 |
| SIRUTA-kód | 55320 |
| Népesség | |
| Népesség | 684 fő (2021. dec. 1.) |
| Magyar lakosság | 48 (2011)[1] |
| Népsűrűség | 30,43 fő/km² |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 454 m |
| Terület | 22,48 km² |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 46° 35′ 38″, k. h. 23° 44′ 49″46.593889°N 23.746944°EKoordináták: é. sz. 46° 35′ 38″, k. h. 23° 44′ 49″46.593889°N 23.746944°E | |
 | |
| Szind weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Szind témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Szind (románul Săndulești vagy Sândulești, korábban Sând) falu Romániában, Erdélyben, Kolozs megyében, az azonos nevű község központja.
Fekvése
[szerkesztés]Tordától nyugatra, a Tordai-hasadék keleti bejáratánál, az A3-as autópálya mellett fekszik.
Nevének eredete
[szerkesztés]Első írásos említése 1176-ból maradt fenn Zind néven. További névváltozatai: Scint (1288), Stend, Zend és Send (1332-1335).[2] A hivatalos úton keletkezett román Săndulești a Sandu férfinév képzős alakja.
Története
[szerkesztés]A rómaiak az itt bányászott mészkőből és alabástromból építették a mai Torda helyén Potaissa városát. A kőbánya közelében római kori települést tártak föl.
Magyar lakossága a reformáció idején unitárius vallásra tért és később is megmaradt hite mellett. Unitárius lakóinak többsége 1775-ben jobbágy volt.[3] A 17. században válhatott román többségű településsé. Görögkatolikus egyházközsége 1737-ben már létezett, és 1948-ig folyamatos volt működése.[4]
A 19–20. században intenzíven művelték a falutól északkeletre lévő kőbányát. Innen származott a tordai építkezésekhez szükséges cement, az itt talált kaolint például a batizi edények gyártásánál használták. A mészkő szállítására az első világháború előtt iparvasutat építették Tordáig, amelyet egészen 1999-ig használták a mészkő szállítására. Hossza tíz kilométer, nyomtávja 760 mm-es volt. Az 1940-es évekig hajtányok is közlekedtek rajta.
Szind környékén 1944 őszén ádáz harcok folytak, és temetőjében mintegy félszáz katona nyugszik.[5]
Népessége
[szerkesztés]- 1850-ben 1002 lakosából 799 román, 156 magyar és 46 roma volt, 473 görögkatolikus, 136 unitárius és 10 római katolikus vallású.
- 2002-ben 642 lakosából 581 volt román és 56 magyar nemzetiségű; 536 ortodox, 25 unitárius, 23 református, 18 pünkösdista, 11 görögkatolikus, 8 római katolikus és 6 baptista vallású.[6]
Látnivalók
[szerkesztés]- Unitárius temploma a 13. században épült, eredetileg román stílusú.
- A Szent Mihály és Gábriel arkangyalok görögkatolikus templom késő gótikus alapfalai a 15. században épültek, melyekre 1702-ben fatornyot és tetőszerkezetet ácsoltak. Az ortodoxok már 1976 óta nem használták. 2005-ben a piciny görögkatolikus egyházközségnek adták vissza, amely felújíttatta.[7]
- A Bors család kúriája.
- A falutól északkeletre nagy területen a jelenleg nem működő kőbánya helyezkedik el, mellette vezetnek a Túri-hasadék és a Tordai-hasadék közötti turistautak.
- A kőbánya északnyugati oldalán fakadó forrást magyarul Szent László-forrásnak, románul Izvorul Alexandru Macedonnak ('Nagy Sándor-forrás'-nak) nevezik és helyi legenda tapad hozzá.
- „Büdösvíz” (kénes forrás).
- A falutól délkeletre, a római kori régészeti lelőhely közelében halastó.
Gazdasága
[szerkesztés]A kőbánya további hasznosítását tervezik.
Híres emberek
[szerkesztés]- Itt született 1888. október 17-én Bors Mihály földbirtokos, az Erdélyi Kárpát Egyesület elnöke, az unitárius egyház jótevője.[8]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ [1]
- ↑ Orbán Balázs: Torda város és környéke, Budapest, Arcanum, 2003, ISBN 963-9374-74-1
- ↑ Kénosi Tőzsér János – Uzoni Fosztó István: Az erdélyi unitárius egyház története. Kolozsvár, 2009, 2. köt., 353. o.
- ↑ 'Universalis schematismus ecclesiasticus venerabilis cleri romano- et graeco-catholici saecularis et regularis incliti Regni Hungariae Partiumque eidem adnexarum nec non Magni Principatus Transilvaniae … pro anno 1842/3 redactus. Budae. [2016. március 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. május 4.)
- ↑ Tordai tűzözön Archiválva 2015. május 4-i dátummal a Wayback Machine-ben, mno.hu, 2015. május 2.
- ↑ Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikája, Népszámlálási adatok 1850–2002 között
- ↑ uo. 1264-es sorszám
- ↑ Csíkszentkirályi Bors Mihály végrendelete. [2008. szeptember 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. március 16.)
Források
[szerkesztés]- Janitsek Jenő: Szind helynevei. Nyelv- és Irodalomtudományi Közlemények, 1987, 2. sz.
További információk
[szerkesztés]- A községi önkormányzat site-ja (románul)
- Elhagyott temető Szind felett
- Az EKE szindi kulcsosháza (korábban unitárius lelkészlak volt)
Kapcsolódó szócikkek
[szerkesztés]Kolozs megye települései  | ||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||
| ||||||||||
| ||||||||||
.svg){kind=small}
