Palló
| Palló (Палло) | |
 | |
| Palló határa | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Ukrajna |
| Terület | Kárpátalja |
| Járás | Ungvári járás |
| Község | Szürte község |
| Rang | falu |
| Alapítás éve | 1311 |
| Irányítószám | 89430 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 422 fő +/- |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 106 m |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 48° 34′ 06″, k. h. 22° 10′ 09″48.568333°N 22.169167°EKoordináták: é. sz. 48° 34′ 06″, k. h. 22° 10′ 09″48.568333°N 22.169167°E | |
 Palló
Pozíció Kárpátalja térképén
| |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Palló témájú médiaállományokat. | |
Palló (ukránul: Палло [Pallo], korábban Павлове [Pavlove], oroszul: Павловце [Pavlovce], szlovákul: Pallov) falu Ukrajnában, Kárpátalján, az Ungvári járásban.
Nevét az Ung mára már feltöltődött pallójáról kapta, amely egykor a falun folyt keresztül.[1]
Fekvése
[szerkesztés]Palló a járási székhelytől, Ungvártól 12 kilométerre délnyugatra fekszik, Gálocstól 3 km-re északnyugatra található. Palló közvetlenül a szlovák-ukrán határ mellett fekszik, a falu határában halad el az Ungvár–Enyicke-vasútvonal, amely a kassai acélműveket látja el orosz vasérccel.
Története
[szerkesztés]Árpád-kori település, nevét a krónikák először 1311-ben említik. A település első ismert birtokosai az Aba nemzetséghez tartozó Amadék voltak. A 14. század elejétől a Drugeth család birtoka volt, így a középkorban a nevickei és az ungvári várhoz tartozik, ám urai mindvégig nevickeiek. A 18. században birtokosai közé tartozott a Pálóczy Horváth család is. A község sorsa azonos a többi Drugeth, illetve Homonnay birtokéval. A falut 1427-ben oklevél említi Pallo néven, ekkortájt huszonhét jobbágyporta alkotja. A falu a 16. században csere útján először a Mezessyek, majd házasság révén a Báthoryak birtokába kerül. A falut pestis, majd az átvonuló hadseregek tizedelték és sarcolták. A tatárok 1567-ben több házat felégetnek. 1646-ban Thököly hadai, majd 1685-ben Shultz császári tábornok serege fosztogatja a vidéket. A falut 1720-ban négy nemes-, nyolc jobbágy- és egy zsellérháztartás alkotja. 1828-ban azonban a település már 61 házból áll, népessége pedig 514 fő.
1910-ben 483, túlnyomórészt magyar lakosa volt. Ez a szám az második világháború 1939-es kitöréséig 569-re nőtt. A háború végeztével, 1944 őszén a szovjetek 22 férfit elhurcolnak a faluból, ebből 16-an odavesznek. A második világháború és a sztálinizmus áldozatainak emlékét a temetőkertben állított emlékmű őrzi.[1]
A falu a trianoni békeszerződésig Ung vármegye Nagykaposi járásához tartozott.
2020-ig közigazgatásilag Gálocshoz tartozott.
Népesség
[szerkesztés]A legutolsó 2001-es népszámláláskor a falut 677 fő lakja, ebből 590 magyar nemzetiségű. 2012-ben a 300 lakosú falu 80%-a magyar.[1]
Gazdaság
[szerkesztés]A falu lakói elsősorban földművesek, akik a szovjet érában a környékbeli falvak (Gálocs, Palágykomoróc, Bátfa) lakóival együtt a közös gazdaságban tevékenykedtek. A lakók másik része kihasználva a megyeközpont közelségét, Ungvár ipari vállalatainál helyezkedett el. A közös gazdaság felbomlása után a földeket felosztották (átlag 2,85 hektáronként),[1] ez képezi a családi gazdaságok alapját. Az utóbbi időben jellemző a virágtermesztés.
Nevezetességek
[szerkesztés]- Református temploma a 19. században épült romantikus stílusban.
- Görögkatolikus temploma 1996-1998 között épült.[2]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b c d „Zsákutca” – elöregedő lakossággal. Kárpátaljalap.net, 2012. február 10. (Hozzáférés: 2016. március 17.)
- ↑ Pallói görögkatolikus templom. Karpatinfo.net. (Hozzáférés: 2016. március 16.)[halott link]
Hivatkozások
[szerkesztés]- Palló (Pavlove). Karpatinfo.net. (Hozzáférés: 2016. március 16.)[halott link]
- Pallói református templom. Karpatinfo.net. (Hozzáférés: 2016. március 16.)[halott link]
