Kurs nyelv
| Kurs nyelv | |
| Nyelvcsalád | Indoeurópai nyelvcsalád Balti nyelvek |
| Írásrendszer | Latin írás |
| Nyelvkódok | |
| ISO 639-3 | xcu |
A kurs nyelv (vagy kur nyelv) egy kihalt balti nyelv, amelyet a Balti-tenger keleti partján, a mai Litvánia és Lettország területén, a Kurland-félszigeten beszélt a kur nép egészen a 14. századig, amikor asszimilálódtak a lettek és a litvánok közé. A nyelv átmenetet képez a porosz és a kelet-balti nyelvek között, de több közös vonása van a porosszal, mint a lettel. A kurs nyelvnek nincsenek írásos emlékei, nyomait nyelvjárási jellegzetességek és helynevek őrzik. A kurs nyelv nem tévesztendő össze a lett nyelv kurzemei nyelvjárásával.
Besorolása
[szerkesztés]Bojtár Endre Bevezetés a baltisztikába című monográfiájában így foglalja össze a kur nyelv kutatásának történetét:
»A kursokat az egész 19. század során általánosan azonosították a lívekkel: „a lívek és a velük közel rokon kurok” (Setälä 1889:243.). Hunfalvy (1871/I:59.) is így tudta: „A kurok nyelvéből nem maradt meg semmi irodalmi emlék, de azon helyeik és szövetségek nevei, melyeket Lett Henriknél és más krónikásoknál találunk, azt mutatják, hogy liv- vagy eszt nyelvűek.” Csak J. Endzelīns 1912-es cikke bizonyította be, hogy „a kursok nem lívek, de nem is lettek vagy litvánok voltak, hanem balti törzs, amely a lett és a litván közötti átmeneti dialektust beszélte. Később a lettekhez, illetve a litvánokhoz asszimilálódott” (Endzelīns 1912/II:441.). J. Endzelīns után K. Būga irányította a figyelmet a kurs nyelvnek a poroszhoz közel álló sajátosságaira. Az „utolsó szót” azután V. Kiparsky (1939:462. és köv.) mondta ki terjedelmes monográfiájában, amelyben megkülönbözteti az időszámítás kezdete körül a Kursföld déli részén lakó balti kursokat és az északi részén lakó keleti-tengeri finn líveket.«.[1]
A kur nyelvnek nem maradtak fenn írásos emlékei, a nyelv jellegzetességeit elsősorban helynevek és más nyelvekre gyakorolt hatásai alapján próbálták rekonstruálni.
- A XIX. században még úgy vélekedtek, hogy a kurok egy balti finn nyelvet beszéltek, amely lívhez és az észthez állt közel. Ezt az elméletet olyan neves finnugristák képviselték, mint a magyar származású Hunfalvy Pál és Emil Nestor Setälä finn nyelvész.
- A XX. századi kutatások nyomán azonban a kurok megítélése gyökeres fordulatot vett, ezek szerint a kurok egy balti nyelvet beszéltek. Az elmélet olyan tudósok nevéhez fűződik, mint Jānis Endzelīns lett nyelvész (1873-1961), Kazimieras Būga litván nyelvész (1879-1924) és René Paul Viktor Kiparsky finnországi születésű (1941) szlavista. A nyelvi adatok korlátozott volta miatt két vélekedés honosodott meg a kur nyelv besorolásával kapcsolatban:
- Az egyik szerint nyugat-balti nyelv volt a poroszhoz hasonlóan, de a lettel és a litvánnal való találkozása nyomán kelet-balti jellegzetességeket vett fel, ugyanakkor bizonyos nyugat-balti jegyeket meg is őrzött.
- A másik felfogás szerint feltételezhetünk egy közép-balti ágat is, amely azonban a maga különállásában eltűnt.
Története
[szerkesztés]I. e. 500-ra teszik az ősbalti nyelvjárásokra való tagolódásnak kezdetét; az ősbaltiból először a nyugat-balti csoport vált ki időszámítások kezdete körül. A nyugat-balti törzsek a Balti-tenger partján éltek, a kelet-balti törzsek valamikor i. sz. 1000 körül foglalták el mai területüket, de a törzsek közötti kapcsolat sosem szűnt meg teljesen, ezért az intenzív és a kevésbé intenzív szakasz határai nem határozhatók meg pontosan. A nyelvészek azt feltételezik, hogy a kur i. sz. 500 körül kezdett el ismét közeledni a kelet-balti nyelvekhez.
A VII-IX. század volt a kurok fénykora, ők uralták a Balti-tengert, halászattal, kereskedelemmel foglalkoztak, de kalózkodtak is. A vikingekkel és más északi népekkel gyakran kényszerültek háborúzni. A kurok által uralt terület minden valószínűség szerint nagyobb volt a mai Kurzeme területénél, magában foglalhatta a későbbi porosz partokat és a mai Lettország nagy részét is.
A IX. századtól kezdődött a Baltikum lívek általi uralma. A balti finn nyelvű lív nagy hatást gyakorolt a kurok nyelvére, olyannyira, hogy — amint a besorolásnál erről már szó volt — sokáig azt hitték, hogy a kur finnugor nyelv volt. A később sok különböző népnek otthont adó államalakulatot, Livóniát is a lívekről nevezték el.
1236-tól kezdődött a németek keleti irányú expanziója. A part menti területeknek igen fontos stratégiai szerepe volt, mivel ezen a területeken keresztül tudták a német lovagok elérni a livóniai területeket, ezért ádáz harc folyt értük. 1260-ban a durbeni csatában a mai Lettország területén található Durbe mellett a kur, a szemigall szamogit, lett és litván seregek legyőzték a Német Lovagrendet. A Rend ereje megroppant, a korábban elfoglalt területeken lázadások törtek ki. A porosz és kur területek lázadását 1274-ben verték le, ekkor kezdődik a kurok nagyarányú asszimilációja délen a litvánokhoz, északon a lettekhez.
A kur nyelvnek döntő hatása volt a litván nyelv két nyelvjárásának nagyarányú elkülönüléséhez. A kurral érintkező nyugati alföldi (szamogit) nyelvjárás (žemaičių tarmė) számtalan olyan eltérést mutat a keleti felföldi nyelvjárással (aukštaičių tarmė) szemben, amelyet nyugat-balti, közelebbről kur jellegzetességnek tartanak. Lásd még: Szamogit nyelv és a szamogit kur jellegzetességei. Északon a kurokat a Zamgale tartományából származó szemigallok asszimilálták, ami avval magyarázható, hogy a XIII. századi háborúk nyomán elnéptelenedett területeket a szomszédos területek lakói telepedtek le. Az asszimiláció a XIII. században, de legkésőbb a XIV. században lezajlott, ennek eredményeként a kur nyelv és nép a későbbi lett nemzet elidegeníthetetlen alkotóelemévé vált.
A kur nyelv fokozatosan eltűnt, de a területen élők még később is, egészen a XVII. századig kuroknak, kurföldieknek (kurzemnieki) nevezték magukat, aminek történelmi okai voltak. A kurzemei és zemgalei területek ugyanis 1561 és 1795 között önálló hercegségként létezett a Lengyel–Litván Unió belül, és a hercegség területén élőket kurzemniekinek nevezték akkor is, ha Zemgale tartományban éltek. Lásd még: Kurzeme és Kurzemei Hercegség. A lettben külön szó is jelöli a kur nyelvet (kuršu valoda) és a kur avagy kurzemei nyelvjárást (kursiskās izloksnes).
Szövegemlék
[szerkesztés]Simon Grunau (lettül: Simons Grūnavs, litvánul: Simonas Grunau) XVI. századi német Domonkos-rendi szerzetes Porosz Krónika (Preussische Chronik) című munkájában közli a Miatyánkot, állítása szerint porosz nyelven. A kutatások bebizonyították, hogy a szöveg csak két porosz szót tartalmaz (nossen ’miénk’ és gaytkas ’kenyér’), és a szöveg valójában a kur és a lett keverékén íródott, és mint ilyen, annak ellenére, hogy olvasatáról és nyelviségéről viták folynak, fontos emlék.[2]
| Poroszul: | Poroszul: | Poroszul: |
|---|---|---|
| Thawe nuson
Thawe nuson kas thu asse andangon, |
Thawe nouson
Thawe nouson kas thou aesse aendengon, |
Tawa Nouson
Tawa Nouson kas tu essei Endangon, |
| Kurul: | Latgalul: | Lettül: |
| Nossen thewes
Nossen thewes cur thu es delbas |
Myusu Tāvs Myusu Tāvs, kurs esi dabasūs, |
Tēvreize Mūsu Tēvs, debesīs, |
| Szamogitül: | Litvánul: | Magyarul: |
| Tievė mūsa Tievė mūsa, katros esi dongou, |
Mūsų Tėve Mūsų Tėve, kuris esi danguje, |
Miatyánk Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, |
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Bojtár 1997: 93.
- ↑ A porosz nyelvű szövegek forrása: Bojtár 1997: 162-163, a kur változat forrása: itt Archiválva 2014. december 22-i dátummal a Wayback Machine-ben található, amelynek ettől eltérő átirata is van: itt.
Források
[szerkesztés]- Bojtár Endre 1997. Bevezetés a baltisztikába. Osiris Kiadó. Budapest. ISBN 963 379 279 7, pp. 164–165. [1]
- Fodor István 2000. A világ nyelvei. Budapest. Akadémiai Kiadó. (Balti nyelvek című szócikk.)
- Vaba 2014. Curonian lingvistic elements in Livonian.
További információk
[szerkesztés]- Harald Haarman: A kur nyelv és a kurok (német)
- Elemzés és a kur nyelvről rekonstrukciós kísérlete Archiválva 2014. december 22-i dátummal a Wayback Machine-ben (lett)
- Összefoglaló a Porosz Krónikáról (lett)
- Összefoglaló a Porosz Krónikáról Archiválva 2018. december 28-i dátummal a Wayback Machine-ben (lett)
- A Porosz Krónika Miatyánkjának egy másik átirata litván és lett összevetéssel (litván)
Kapcsolódó szócikkek
[szerkesztés]|
|
Kapcsolódó idegen nyelvű szócikkek
[szerkesztés]- Kuršu valoda (lett)
- Simon Grunau (angol)