Umber nyelv
| Umber ? | |
| Beszélik | Holt nyelv. A mai Olaszország középső területein beszélték. |
| Terület | Itália Umbria tartománya |
| Beszélők száma | 0 (kihalt) fő |
| Nyelvcsalád | Indoeurópai nyelvcsalád itáliai ág oszk–umber csoport umber nyelv |
| Írásrendszer | umber írás |
| Hivatalos állapot | |
| Hivatalos | — |
| Nyelvkódok | |
| ISO 639-1 | — |
| ISO 639-2 | — |
Az umber nyelv az indoeurópai nyelvcsalád itáliai ágán az oszk–umber csoportba tartozó, kihalt ókori nyelv, amelyet Itália középső területein, a még ma is Umbriának nevezett vidéken beszéltek az umberek. Legközelebbi rokona az oszk nyelv volt. Az oszkokhoz hasonlóan saját ábécét használtak, amely etruszk közvetítéssel a görögből származik.
Jellemzői
[szerkesztés]A ránk maradt írásos emlékek alapján az umber nyelv az oszkhoz hasonló sajátosságokkal rendelkezett, amelyekkel a két nyelv együttesen állt szemben a latinnal. Így hangtanilag az indoeurópai [kw]-nak itt is [p] felel meg: pisi (latin quis) „ki?”; az indoeurópai [bh] és [dh] hangoknak helyett pedig [f] található: tefe (latin tibi) „neked”. A latinnal szemben az umber a kettőshangzók leegyszerűsítésére törekedett (ugyanez a latinban jóval később, már a vulgáris változatokban jelent csak meg): például pre (oszk prai, latin prae) „előtt”. Jellemző volt a szóközi mássalhangzók redukciója is, például osatu (< opesatu, latin megfelelője az operari) „csinálj”.
A nyelvtani rendszer lényegében hasonló a latinéhoz és a többi itáliai nyelvéhez. Az igeragozásban itt is megtalálható a cselekvő és a szenvedő alakok szembenállása, mint a latinban: heri „akar” (a szóvégi -t lekopott, mint az újlatin nyelvekben) és herter „kell”.
A szókincs tekintetében több esetben nem a latinnal, hanem a göröggel (és más indoeurópai nyelvekkel) mutat közös vonásokat: például a latin aqua-nak az umberben utur felel meg (vö. görög hydor) „víz”, a latin ignisnek pir (vö. görög pyr) „tűz”.
Kapcsolódó szócikkek
[szerkesztés]Források
[szerkesztés]- A világ nyelvei, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1999, p. 1494.
