Venét nyelv
| Venét ? | |
| Beszélik | Holt nyelv. A mai Olaszország északi részén beszélték. |
| Terület | Itália északkeleti része, a mai Veneto és Friuli területe, Ausztria déli része. |
| Beszélők száma | 0 (kihalt) fő |
| Nyelvcsalád | Indoeurópai nyelvcsalád itáliai ág északi csoport venét nyelv |
| Írásrendszer | latin |
| Hivatalos állapot | |
| Hivatalos | — |
| Nyelvkódok | |
| ISO 639-1 | — |
| ISO 639-2 | — |
 A Wikimédia Commons tartalmaz ? témájú médiaállományokat. | |
A venét nyelv[1] az indoeurópai nyelvcsalád itáliai ágának északi csoportjába tartozó ókori kihalt nyelv, amelyet Itália északkeleti részén, a mai Olaszország Veneto és Friuli tartományai területén, illetve valószínűleg Ausztria déli részén egy keskeny sávban beszéltek; nemrégiben hírt adtak Nyugat-Magyarországon felfedezett venét nyelvű szöveges anyagokról is.[forrás?]
A ránk maradt igen kevés feliratos emlék (kb. 250 rövid, 10 szónál nem hosszabb szövegek) alapján a nyelv a latinnal állhatott közeli rokonságban: ezt tükrözi hang- és a névszóragozási rendszer. Kezdetben az etruszk ábécét használták, majd a latin írást vették át.
Példák: ekvon donasto „lovat ajánlott fel” (vö. latin equum donavit), ego „én” (vö. latin ego), mego „engem” (vö. latin me).
Kapcsolódó szócikkek
[szerkesztés]Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Nem tévesztendő össze az ugyanezen a területen ma beszélt újlatin (észak-olasz) nyelvváltozattal, a venetói nyelvvel.
Forrásmű
[szerkesztés]- A világ nyelvei, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1999, pp. 1524–1525.
