Ugrás a tartalomhoz

Jód (település)

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Jód (Románia) szócikkből átirányítva)
Ez a szócikk a romániai településről szól. Hasonló címmel lásd még: jód.
 A településen világörökségi helyszín található 
Jód (Ieud)
Jód falu felső része
Jód falu felső része
Közigazgatás
Ország Románia
Történelmi régióMáramaros
Fejlesztési régióÉszaknyugat-romániai fejlesztési régió
MegyeMáramaros
KözségJód
Rangközségközpont
Irányítószám437170
SIRUTA-kód108213
Népesség
Népesség4061 fő (2021. dec. 1.)
Magyar lakosság< 3
Népsűrűség46,31 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság420 m
Terület87,70 km²
IdőzónaEET, UTC+2
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 47° 40′ 37″, k. h. 24° 14′ 05″47.677083°N 24.234630°EKoordináták: é. sz. 47° 40′ 37″, k. h. 24° 14′ 05″47.677083°N 24.234630°E
Jód weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Jód témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség
A felső fatemplom

Jód (románul Ieud, jiddisül יועד, németül Jod) falu Romániában, a történelmi Máramarosban, Máramaros megyében.

Fekvése

[szerkesztés]

Máramarosszigettől 51 km-re délkeletre, az Izába torkolló Jód patak partján fekszik. Határa nagy részét a Cibles legelői és erdei alkotják. Négy kisebb házcsoport tartozik hozzá, a két jelentősebb Gura Ieudului és Plopșor. Előbbi a főútnál, a falu bekötőútja mentén, utóbbi a bekötőút déli folytatásánál fekszik.

Nevének eredete

[szerkesztés]

Nevét, amely a 'folyóvíz' jelentésű ómagyar jó szó -d képzős alakja, a patak nevéről kapta, amely mellett létrejött. Első említése 1365-ből való (Jood).

Története

[szerkesztés]

A középkorban román kisnemesi falu volt. A „felső” templom előzménye mellett álló kolostori iskolában keletkezett 1391–1392-ben az ún. Zbornicul de la Ieud, a legrégibb írásos román nyelvemlék. A falu központjától északkeletre két kilométerre 1709-ben a Balea család alapított ismét kolostort, amely 1777-ben már nem működött.[1] 1862-ben egy újonnan szervezett görögkatolikus esperesség székhelyévé tették.[2]

A nemesek és a nemtelenek közötti társadalmi különbségek a 20. század második feléig fennmaradtak. A nemesek korábban szerte Máramarosból választottak maguknak házastársat, a nemtelenek főként a falun belül, maguk között házasodtak. Az 1950-es és 1962-es szövetkezetesítésig a tájegység leggazdagabb falvai közé tartozott, jelentős gyümölcstermesztéssel. A század folyamán híres cigányzenészei több tájegység népzenéjét játszották, rendszeres vendégek voltak a Lápos-vidéken, az Avas-vidéken és Hosszúmezőn.[3] 1913-ban Bartók Béla is gyűjtött itt.

A trianoni békeszerződésig Máramaros vármegye Izavölgyi járásához tartozott.

Társadalom, gazdaság

[szerkesztés]

Az egyik leghagyományőrzőbb máramarosi falu. A családokban jellemző az igen sok gyermek. Híresek halotti szokásai.[4]

A legfontosabb megélhetési források az állattenyésztés (juhászat), a népi kézműipar és a turizmus.

Lakossága

[szerkesztés]
  • 1838-ban 2000 görögkatolikus, 160 zsidó és 35 római katolikus vallású lakosa volt.[5]
  • 1910-ben 2774 lakosából 2330 román, 410 német (jiddis) és 33 magyar anyanyelvű volt, felekezeti megoszlás szerint 2340 görögkatolikus és 410 zsidó.
  • 2002-ben 4223 román lakosa volt, 3087 ortodox és 1125 görögkatolikus.

Nevezetességei

[szerkesztés]

Híres emberek

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ Adrian Andrei Rusu: Dicționarul mănăstirilor din Transilvania, Banat, Crișana și Maramureș. Cluj-Napoca, 2000
  2. ↑ Titu Bud: Date istorice despre protopopiatele, parochiile și mănăstirile române din Maramureș. Gherla, 1911, 1617. o. [1] PDF
  3. ↑ Album adatai. [2007. augusztus 20-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. január 4.)
  4. ↑ Ezeket Gail Kligman könyve dolgozza fel.
  5. ↑ Schematismus Venerabilis Cleri Almae Dioecesis Szathmariensis Pro Anno Jesu Christi 1838[halott link]

Források

[szerkesztés]
  • Gail Kligman: The Wedding of the Dead. Berkeley – Los Angeles – London, 1992, ISBN 0520069641

További információk

[szerkesztés]

Képek

[szerkesztés]
  • Falfestmény a felső templom pitvarában: Jézus és a menyasszonyként ábrázolt Egyház az öt bölcs ifjúval
    Falfestmény a felső templom pitvarában: Jézus és a menyasszonyként ábrázolt Egyház az öt bölcs ifjúval
  • A templomban lármázók lelkének vámja (Mindkét festmény az asszonyok épülését volt hivatott szolgálni)
    A templomban lármázók lelkének vámja (Mindkét festmény az asszonyok épülését volt hivatott szolgálni)
  • Az alsó fatemplom
    Az alsó fatemplom
  • 19. századi jódi parasztház a bukaresti falumúzeumban
    19. századi jódi parasztház a bukaresti falumúzeumban
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Jód_(település)&oldid=25274995”