Budapesti gyárépítészet
Az alábbi oldal a Budapesti gyárépítészet történetét dolgozza fel.
Bevezetés
[szerkesztés]Budapest területén a 18. századtól napjainkig számtalan nagyüzem épült fel. Valamennyi bemutatására a szócikk keretében nincs lehetőség,
A gyárépítészet párhuzamosan fejlődött az építészet többi ágával, az egyéb köz- és magánépületeknél jelentkező stílusok (barokk, klasszicizmus, romantika, historizmus, szecesszió, premodern, modern stb.) használata figyelhető meg a gyárak esetében is. Ennek analógiájára a gyárakat építő építészek is általában egy-egy korszak neves építészei voltak, akik számos más épületet létrehozásban is közreműködtek.
Kiemelendő, hogy a témakör viszonylag kevéssé számít kutatottnak, ezért számos nagyipari létesítmény tervezője nem ismert.
Kezdetek
[szerkesztés]Budapest, pontosabban 1873-as egyesítése előtti elővárosai (Óbuda, Buda, Pest) a nagyipar fejlődése a 18. század végén indult meg. A legkorábbi nagyipari vállalatnak talán az óbudai Filatórium (Selyemfonó, 1781) és az Deglomeratórium (Selyemgombolyító, 1786) tekinthető. Mindkét üzem textilfeldolgozással foglalkozott, tervezőik valószínűleg a gyárakat létrehozó Mazzocato és Facchini olasz iparosok voltak. A Selyemfonó hatalmas, dísztelen épület volt, a Selyemgombolyító klasszicizáló későbarokk (copf) stílusban épült fel.[1] A Selyemfonó épülete ma már nem áll.
Ugyanebben az időszakban (1784) kis kékfestő üzemet alapított Goldberger Ferenc. Ez többször hozzáépítések során a 19. században hatalmas textilüzemmé fejlődött Goldberger Textilgyár néven. Az egyes épületek tervezői nem ismertek.
-
Selyemgombolyító
-
Goldberger Textilgyár régi épület (ma: Goldberger Textilipari Gyűjtemény)
19. század első fele
[szerkesztés]A század elején még fejletlen volt a gyárépítészet. Ebben az időszakban a klasszicizmus volt az építészet nyelve. A gyárépületek között példa rá a Tüköry-féle Serfőzde (1811/1819), a Valero selyemgyár (Hild József, 1839–1841).
-
Valero selyemgyár
19. század második fele
[szerkesztés]A 19. század második fele a nagy magyarországi gyáralapítások időszaka.
Az 1850-es években az egyszerű, romantikus stílusban emelt Józsefvárosi Gázgyár nyitja meg az újabb üzemek sorát (Pollack Ágoston, 1856).
Az ipari építészet évtizedeken át kedvelt tipikus stílusa volt az 1860-as évektől megjelenő, és az 1920-as évekig létező ipari eklektika (ipari historizmus, nyerstégla romantika). Jellemzői a szegmensívű ablakok, a nyers téglagburkolat, a minimális díszítettség. Budapesten nagy számú gyárépület épült ilyen stílusban. Példák: Schlick-féle Vasöntöde és Gépgyár Rt. (1860), Egyedi Lajos Szeszgyára (1862), Gschwindt-féle Szesz-Élesztő-Likőr és Rumgyár (1868), Vulkán Gépgyár és Vasöntöde Rt. (1872), Haggenmacher Sörgyárak Rt. (1873), Ganz Villamossági Művek (1878), Weiss Manfréd Első Magyar Konzerv- és Ércárugyár (1882), Első Magyar Gazdasági Gépgyár (1883), Mauthner-féle bőrgyár (1887), Magyar Általános Kénsav-, Műtrágya- és Vegyipari Rt. (1890), Láng Gépgyár (Alpár Ignác, 1890–1891), Magyar Kerámia Gyár Rt. (1891), Zwack Unicum gyár (1892), a Weiss Manfréd Acél- és Fémművek régi épületei (1892), Óbudai Dohánygyár (valószínűleg Zobel Lajos, 1893), Budapesti Sertésközvágóhíd (Mihályik István, 1897–1902, elbontva), Anker-Művek (1906), Dozzi József Szalámigyár Rt. (Hajós Alfréd, 1908–1910), Községi Kenyérgyár (1909), Újpesti Erőmű (1910), Magyar Automobilgyár Rt. (1911), Csillaghegyi Palagyár (1912), Budapesti Harisnyagyár (1923), Állami Pénzverde (Szörényi-Reischl Gusztáv, 1925–1926).
-
Haggenmacher Sörgyárak Rt.
-
Első Magyar Gazdasági Gépgyár
-
Mauthner-féle bőrgyár
-
Magyar Általános Kénsav-, Műtrágya- és Vegyipari Rt.
-
Láng Gépgyár
-
Magyar Kerámia Gyár Rt.
-
Zwack Unicum gyár (ma: Unicum Ház)
-
Csepel Művek
-
Óbudai Dohánygyár
-
Anker Művek
-
Dozzi József Szalámigyár Rt.
-
Újpesti Erőmű
-
Magyar Automobilgyár Rt. (felújítva)
-
Csillaghegyi Palagyár
-
Budapesti Harisnyagyár
-
Állami Pénzverde
Egyszerű, dísztelen, romantikus stílusban épültek fel az 1850-es évektől Budapest nagy gőzmalmai, így pl. a Lujza Gőzmalom (1853–1854, elbontva), a Pannónia-malom (1862, elbontva), a Victoria-malom (1866, elbontva), a Concordia Malom (Wechselman Ignác, 1866), a Pesti Hengermalom (1867, elbontva), a Pesti Molnárok és Sütők Rt. gőzmalma (1868, elbontva), az Unió-malom (1868, elbontva), az Erzsébet-malom (1869, elbontva), a Gizella-malom (Bachmann Károly, 1880), a Hungária-malom (1893).
-
Concordia-malom
-
Concordia-malom
-
Gizella-malom (felújítva)
-
Gizella-malom (felújítva)
-
Hungária-malom
-
Pesti Hengermalom (archív felvétel)
Épültek gyárak a historizmus–eklektika más, díszesebb formáiban is. A német birodalmi építészet felhasználásra példa a Budapesti Marhaközvágóhíd és Húsfeldolgozó Vállalat nagy kiterjedésű épületegyüttese, tervezője Julius Hennicke osztrák építész volt (1872). Téglaburkolatot kapott gazdag díszítéssel a Budapesti Elektromos Művek székháza (Pucher József, Nay Rezső Rudolf, Strausz Ödön, 1893–1900). Várszerűre építették a Csavaripari Vállalat (1891) kapuépítményét, és az Elevátor-házat (Ulrich Keresztély, 1883, elbontva) is.
-
Budapesti Marhaközvágóhíd és Húsfeldolgozó Vállalat (főbejárat)
-
Budapesti Marhaközvágóhíd és Húsfeldolgozó Vállalat
-
A Budapesti Elektromos Művek székháza
-
Csavaripari Vállalat
-
Elevátor-ház (archív felvétel)
20. század eleje
[szerkesztés]Jelentős szecessziós ipari emlék az Újpesti Vágóhíd (Böhm Henrik és Hegedűs Ármin, 1908–1911), de egyszerűbb szecessziós jellemzők figyelhetők meg a Révész utcai Erőmű (1908), az Óbudai Gázgyár (Albert Weiss, 1913), a Pamuttextilművek Bocskai úti gyára (1910–1911), a Lenfonó és Szövőipari Vállalat (1910-es évek) és az Egyesült Izzólámpa és Villamossági Rt. (Exler Jenő, 1900–1902) épületein is.
Ipari szecessziós stílusban tervezte meg 1900 körül Fellner Sándor a Podvinecz és Heisler-gépgyárat (Váci út 141-143.) Az épületet a 2000-es években elbontották.[2] Fellner műve a Lágymányosi Dohánygyár szecessziós épülete is (1909–1911, Budafoki út 59-63.), amely napjainkban Budapest Főváros Kormányhivatala Földhivatali Főosztálya és egyéb irodáknak ad helyet.[3][4]
1913-ban Gaál Bertalan Kőbányán Fővárosi Serfőző Rt.-nek készített hatalmas, vöröstéglás gyárépületet. Ez vált később a legendás Globus Konzervgyárrá.[5]
-
Újpesti vágóhíd
-
Újpesti vágóhíd
-
Újpesti vágóhíd, kapuépítmény
-
Óbudai Gázgyár
-
Óbudai Gázgyár
-
Révész utcai Erőmű
-
Pamuttextilművek Bocskai úti gyára
-
Lenfonó és Szövőipari Vállalat
-
Egyesült Izzólámpa és Villamossági Rt.
-
Lágymányosi Dohánygyár, kapuépítmény
-
Fővárosi Serfőző Rt.
-
Fővárosi Serfőző Rt.
Az erdélyi népies stílus nem hatott kiemelkedő módon a fővárosi gyárépítészetre. Mindössze az Óbudai Gázgyárhoz épült Gázgyári lakótelep munkás- (Almási Balogh Loránd) és tisztviselőházainál (Reichl Kálmán) figyelhető meg a használata (1912–1913).[6]
Premodern, illetve art déco stílusban épült fel Reichl Kálmán, majd halála után Borbiró Virgil tervei szerint a Kelenföldi Erőmű (1913–1933).[7] Gut Árpád és Gergely Jenő Fegyver- és Gázkészülékgyárat tervezett a Soroksári úton (1913–1915).[8] Valószínűleg a premodern építészethez sorolható Neuschloss Kornél Székesfővárosi Gázművek, Lipótvárosi Gáztartó Állomástelep Központi Műhely- és Raktárépülete (ma: Riverloft Apartmanház, 1914, Révész u. 27-31.).
A korszak dísztelen, nagy méretű ipari épülete a Budai Hengermalom (1911), a Nagytétényi Sertéshizlalda (1914), és a az Első Budapesti Gőzmalom Részvénytársaság gőzmalma (1915).
-
Fegyver- és Gázkészülékgyár csarnoképület (felújítás előtt)
-
Fegyver- és Gázkészülékgyár csarnoképület (felújítás után)
-
Kelenföldi Erőmű
-
Székesfővárosi Gázművek, Lipótvárosi Gáztartó Állomástelep Központi Műhely- és Raktárépülete
-
Budai Hengermalom
-
Nagytétényi Sertéshizlalda, silótorony
Neoeklektikus ipari épületek
[szerkesztés]A két világháború közötti időszakban kezdetben a hivatalos építészet visszatért a korábbi eklektikához, ezért indokolt neoeklektikus (újeklektikus) építészetről beszélni. Néhány ipari épület is ilyen stílusban épült fel, így: Borjúvásárcsarnok (Riva József, 1927), MAHART Gabonatárház (Hültl Dezső, 1928).
-
Borjúvásárcsarnok
-
MAHART Gabonatárház
A modern gyárépítészet
[szerkesztés]A modern, dísztelen gyárépületek az első világháborút (1914–1918) követő időszakban kezdtek megjelenni a neoeklektikus épületekkel párhuzamosan. Ilyennek tekinthető az Újpesti Cérnagyár (1923), a Goldberger Textilművek Kelenföldi Gyára (1923), Budafoki Papírgyár (Első Cartonlemezgyár Rt., 1923), a Csepeli Papírgyár (1923), a Hungária Papírgyár (1927), a Budapesti Sertésvágóhíd új nagy csarnoka (Münnich Aladár, 1930–1932), a Nagyvásártelep csarnoka (Münnich Aladár, 1930–1932), Híradástechnikai Gépgyár (1939). Valamikor az 1930-as években épültek az Első Magyar Gyapjúmosó és Finomposztógyár Rt. dísztelen épületei is.[9]
1939–1940-ben épült fel a Danubius Fegyver- és Lőszergyár Rt. üzemépülete (Thomas Antal, Kövér Lajos u. 21-25.)[10]
-
Újpesti Cérnagyár
-
Goldberger Textilművek Kelenföldi Gyára
-
Budafoki Papírgyár
-
Csepeli papírgyár
-
Hungária Papírgyár
-
Budapesti Sertésközvágóhíd, nagycsarnok
-
Nagyvásártelep, nagycsarnok
-
Híradástechnikai Gépgyár
-
Danubius Fegyver- és Lőszergyár Rt.
-
Első Magyar Gyapjúmosó és Finomposztógyár Rt.
Neves magyar és magyarországi gyárépítészek
[szerkesztés]Az alábbi építészek – mint a szócikk eleje is utal rá – a polgári építészetben ugyancsak működtek, a gyárépítészek munkásságuknak csak egy részét képezte.
Építész | Élt | Ismert ipari épület |
---|---|---|
Alpár Ignác | 1855–1928 | Láng Gépgyár |
Bachmann Károly | 1845–1924 | Gizella-malom, Vulkán Gépgyár (vagy Pucher József műve) |
Böhm Henrik és Hegedűs Ármin | 1867–1936, 1869–1945 | Újpesti Vágóhíd, Dreher Sörgyár |
Czigler Győző | 1850–1905 | a polgári és királyi serfőzők telepei Kőbányán (ma: Dreher Sörgyárak Zrt.) |
Exler Jenő | 1873–1945 | Egyesült Izzó |
Fellner Sándor | 1857–1945 | Rico kötszergyár, Kelenföldi Dohánygyár |
Gaál Bertalan | 1860–1915 | Globus Konzervgyár |
Hajós Alfréd | 1878–1955 | Dozzi Szalámigyár |
Hennicke, Julius | 1832–1892 | Budapesti Marhaközvágóhíd |
Hild József | 1789–1867 | Valero Selyemgyár |
Hubert József | 1846–1916 | Budapesti Általános Villamossági Rt. gyárépületkomplexum neoklasszicista része |
Hültl Dezső | 1870–1945 | MAHART Gabonatárház |
Knabe Ignác | 1824–1887 | Marczibányi téri Téglagyár |
Mihályik István | 1864–1937 | Budapesti Sertésközvágóhíd |
Münnich Aladár | 1890–1975 | Sertésvágóhíd nagy csarnok, Nagyvásártelep |
Nay Rezső Rudolf és Strausz Ödön | 1853–1907, 1858–1920 | Magyar Műhely- és Raktártelep Rt. (ma: a Budapesti Elektromos Művek székháza) |
Neuschloss Kornél | 1864–1935 | Székesfővárosi Gázművek, Lipótvárosi Gáztartó Állomástelep Központi Műhely- és Raktárépülete |
Pollack Ágoston | 1810–1874 | Józsefvárosi Gázgyár |
Pucher József | 1836–1904 | Pesti Erzsébet Gőzmalom Rt. telep (benne a gőzmalommal), Ferencvárosi Gázgyárak (Kéler Napóleonnal), Budapesti Általános Villamossági Rt. gáztartály és raktártelep, Vulkán Gépgyár (vagy Bachmann Károly műve) |
Ray Rezső Vilmos | 1876–1938 | Újlipótvárosi Magyar Dohánykereskedelmi Rt. dohánykiviteli raktár épülete, Törley Pezsgőmanufaktúra |
Reichl Kálmán és Borbiró Virgil | 1879–1926 | Kelenföldi Hőerőmű, Sertésvágóhíd fedett rakodói |
Riva József | 1864–1938 | Borjúvásárcsarnok |
Szörényi-Reischl Gusztáv | 1881–1956 | Állami Pénzverde |
Thomas Antal | 1889–1967 | Danubius Fegyver- és Lőszergyár Rt. |
Ulrich Keresztély | 1836–1909 | Elevátor-ház |
Wechselman Ignác | 1828–1903 | Első Magyar Gépgyár Rt. telephelye, Unió Gőzmalom Rt. telep (beleértve a malmot is), Parkettagyár és gőzfűrésztelep |
Weiss, Albert | ?–1913 | Óbudai Gázgyár |
Zobel Lajos | 1854–1926 | Óbudai Dohánygyár |
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ http://egykor.hu/budapest-iii--kerulet/selyemgombolyito-es-selyemfono-filatorium/3274
- ↑ Gottdank: A magyar zsidó építőművészek öröksége, i. m., 38. o.
- ↑ Dohány Múzeum – Budapest-Lágymányosi Dohánygyár, képek a dohánygyárról, (Hozzáférés: 2017. december 5.)
- ↑ https://budapestcity.org/muemlekek/11/Lagymanyosi-dohanygyar/index.html
- ↑ Gottdank: A magyar zsidó építőművészek öröksége, i. m., 54. o.
- ↑ https://pestbuda.hu/cikk/20191216_elter_balazs_kulonos_seta_obudan_a_gazgyari_lakotelep
- ↑ https://welovebudapest.com/cikk/2017/11/16/a-budapesti-art-deco-legszebb-epuleteben-jartunk-a-kelenfoldi-eromu
- ↑ https://budapest.hu/Documents/BP_VE_I.18%20M%20web.pdf
- ↑ Bolla Zoltán: Újlipótváros építészete 1861–1945, 134. o.
- ↑ Bolla Zoltán: A magyar art deco építészet, I. kötet, Ariton Kft., Budapest, 2022, ISBN 978-963-12-6691-7, 245. o.
Egyéb irodalom
[szerkesztés]- Bolla Zoltán: Újlipótváros építészete 1861–1945. Budapest: Ariton Kft. 2019. ISBN 9786150058528
- Gerle János – Kovács Attila – Makovecz Imre: A századforduló magyar építészete. Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, 1990, ISBN 963-15-4278-5
- Kiss László – Kiszely Gyula – Vajda Pál: Magyarország ipari műemlékei, Országos Műszaki Múzeum, Budapest, 1981, ISBN 963-562-750-5
- Holló Szilvia Andrea: A fővárosi "művek", Budapest Főváros Önkormányzata Főpolgármesteri Hivatala, Budapest, 2010, ISBN 978-963-9669-28-4
- Kiss Katalin: Ipari műemlékek, Budapest Főváros Önkormányzata Főpolgármesteri Hivatala, Budapest, 1993, ISBN 963-8376-16-3
- Gera Mihály: Ipari táj, Budapest Főváros Önkormányzata Főpolgármesteri Hivatala, Budapest, 1998, ISBN 963-8376-82-1
- Szlávik Lajos – Fehér László: 111 vízi emlék Magyarországon, Közlekedési Dokumentációs Kft., Budapest, 2008, ISBN 978-963-552-418-1
- Császár László: Korai vas és vasbeton építészetünk, Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1978, ISBN 963-10-2173-4
- (szerk. és bev.) Rozsnyai József: Építőművészek Ybl és Lechner korában, Terc Kereskedelmi és Szolgáltató Kft. Szakkönyvkiadó Üzletága, Budapest, 2015, ISBN 978-615-5445-12-5
- (szerk. és előszó) Rozsnyai József: Építőművészek a historizmustól a modernizmusig, Terc Kereskedelmi és Szolgáltató Kft. Szakkönyvkiadó Üzletága, Budapest, 2018, ISBN 978-615-5445-52-1
- Déry Attila: Pest építészeti topográfiája II. V. kerület, Belváros – Lipótváros. Budapest, 2005.
- Déry Attila: Pest építészeti topográfiája III. VI–VII. kerület, Terézváros-Erzsébetváros. Budapest, 2006.
- Déry Attila: Pest építészeti topográfiája IV. VIII. kerület, Józsefváros. Budapest, 2007.
- Gottdank Tibor: A magyar zsidó építőművészek öröksége – Lajtán innen és Lajtán túl, K.u.K. Kiadó, Budapest, 2018
- Gottdank Tibor: Vidor Emil, a műépítész, Balassi Kiadó Kft., Budapest, 2022, ISBN 9789634561248