Újpesti Cérnagyár
| Újpesti Cérnagyár | |
 | |
| A gyár épületei a Külső Váci útról nézve | |
| Hivatalos név | Coats Magyarország Kft. |
| Típus | üzleti vállalkozás |
| Alapítva | 1923 |
| Székhely | Budapest IV. kerülete (Újpest) |
| Irányítószám | 1044 |
| Cím | Külső Váci út 91. |
| Iparág | textilipar |
| Termékek | poliészter varró- és hímzőcérnák (Astra, Epic, Gral, Gramax), speciális cérnák (Barbour), OPTI húzózárak; FIOCCHI patentok, fémgombok, közbélések, tépőzárak |
 Újpesti Cérnagyár
Pozíció Budapest térképén
| |
 é. sz. 47° 35′ 02″, k. h. 19° 05′ 00″47.583889°N 19.083333°EKoordináták: é. sz. 47° 35′ 02″, k. h. 19° 05′ 00″47.583889°N 19.083333°E | |
| Az Újpesti Cérnagyár weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Újpesti Cérnagyár témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Az Újpesti Cérnagyár elődjét 1923-ban brit érdekeltségű vállalatként alapították. A 20. század során többféle néven a magyar textilipar egyik meghatározó vállalata volt. Coats Magyarország Kft. néven 2007-ig sikeresen működő cég volt, akkor viszont bezárta itteni üzemeit és áttelepült Romániába.
| Névváltozatok | |||||||||||||
| |||||||||||||
Története
[szerkesztés]1922–1941
[szerkesztés]1922-ben az akkori kereskedelemügyi miniszter tárgyalásokat kezdeményezett a J. and P. Coats Ltd. (Glasgow) által irányított nemzetközi konszern vezetőivel arról, hogy a konszern alapítson cérnagyárat Magyarországon. A beruházás ösztönzésére 15 évi adómentességet és 25–35%-os vámvédelmet, vámmentes pamutbehozatalt ígértek az új vállalkozásnak. A skóciai cég számára előnyösnek számítottak a magyarországi – már akkor is – nagyon alacsony textilipari munkabérek. Abban az időben Magyarországon csak Nagyatádon működött cérnagyár, az osztrák Mez Rt.[Jegyzet 1] leányvállalataként.[1]
A 100%-ban brit tulajdonban álló, Angol-Magyar Cérnagyár Rt. néven 1923-ban megalakult társaság a gróf Károlyi László káposztásmegyeri birtokának egy részét képező, a Duna mellett elterülő 25 400 négyszögöl területen 1924-ben meg is kezdte és 1926-ra befejezte az építkezést Újpesten,[Jegyzet 2] a mai Külső Váci út 91. szám alatt. Az új gyárat 1926. április 22-én avatták fel, ekkor már teljes kapacitással, 800 munkással dolgozott. A gyár felépítésének irányításával az ugyancsak a Coats konszernhez tartozó, 1901-ben alapított Pozsonyi Cérnagyár Rt. igazgatóját, Bodó Albertet bízták meg. A gyár berendezéseit a konszern más gyáraiból hozták Magyarországra. Teljes vertikumot alakítottak ki: pamutfonoda, csévélő, cérnázó, fehérítő és festöde üzemrész működött a gyárban. A gyártáshoz főleg egyiptomi gyapotot használtak. A gyár termékeit (varró- és kézimunkacérnákat) teljes egészében a hazai piacon hozták forgalomba.[2]
A cég 1932-ben a Mez Rt.-vel közös kereskedelmi irodát alapított és 1934-ben a Coats konszern megvásárolta a Mez Rt.-t is, ahol jelentős korszerűsítést, termelésbővítést hajtottak végre.[2][3]
1941–1949
[szerkesztés]Amikor Magyarország 1941-ben belépett a háborúba, a brit tulajdonosok és itt dolgozó szakembereik elhagyták az országot. A gyár elnevezését 1942-ben Első Magyar Cérnagyár Rt.-re változtatták.[2] A háborús időkben a vállalat haditermelést folytatott. Szerencsés módon a gyárat semmiféle károsodás nem érte a harci cselekmények során, de a németek 1944 decemberében fel akarták robbantani a gyárkéményt, hogy annak romjaival eltorlaszolják a Váci utat az előretörő Vörös Hadsereg elől, azonban erre már nem volt idejük. Újpest 1945. január 10-én szabadult fel, ettől kezdve a brit tulajdonosok visszatértéig szovjet katonai parancsnok irányította a gyárat. Az 1945 telén bekövetkezett dunai jeges árvíz a gyárban is nagy károkat okozott.[3]
Amikor újra megindulhatott a termelés, a gyár nyersanyaghiánnyal küszködött. Ezt a problémát a Szovjetunió számára végzett bérmunka oldotta meg – ami akkor az egész magyar textiliparra jellemző volt –: a nyersanyagot a Szovjetunió adta, viszont a készterméket oda kellett visszaszállítani.[3] 1945 novemberében azután visszatértek a skóciai tulajdonosok és újra átvették a gyár irányítását. A termelés szovjet, majd angol bérmunka-megrendelések alapján folyt tovább.[2]
1949–1989
[szerkesztés]A céget 1949. december 28-án államosították és ekkor vette fel az Újpesti Cérnagyár nevet. 1200-an dolgoztak ekkor a gyárban. Ezzel párhuzamosan államosították és önállósították a nagyatádi gyárat is, amely Nagyatádi Kézimunkafonal Gyár néven működött tovább 1953-ig, amikor ismét az Újpesti Cérnagyárhoz csatolták. Megnehezítette az új állami vállalat munkáját, hogy korábban Glasgow-ból irányították a teljes termelést, a technológiát ott dolgozták ki és a legapróbb részletekig előírtak mindent, anélkül, hogy a gyártási titkokat átadták volna. Ezért az új vezetőségnek „újra kellett tanulnia” a gyártás minden csínját-bínját. Az évek során azonban sikerült a gyártást jelentős mértékben felfejleszteni és 1960-ban megkezdték a nagyatádi telep rekonstrukcióját is, magyar gyártmányú (!) gyűrűs-cérnázógépekkel[3]
1963. július 1-jén az iparvezetés létrehozta a Pamutfonóipari Vállalatot (PFV), amelyben összevonták a Lőrinci, a Miskolci és a Kaposvári Fonodát, valamint az Újpesti Cérnagyárat nagyatádi telepével együtt. Az összevonás célja az anyagi és szellemi erők koncentrálása volt. 1963 és 1966 között a PFV akkor igen nagy összeget, 57 millió forintot fordított az Újpesti Cérnagyár és a nagyatádi telep gépparkjának és infrastruktúrájának korszerűsítésére. Ennek eredményeként igen jelentősen emelkedett a termelés és az export tevékenység, amelyben a Közel-Keletre, Észak- és Dél-Amerikába, Indiába stb. irányuló export is jelentős szerepet töltött be. Az 1969-ben, az ún. textilipari rekonstrukció idején kezdődött beruházások a gyártás jelentős korszerűsítését, új technológiák (pl. a szintetikus szálú varrócérnák) bevezetését tették lehetővé a cérnagyártásban is.[3]
1989–2007
[szerkesztés]Az 1989-ben kezdődött rendszerváltás a magyar textiliparban nagy horderejű változásokat hozott. Egyebek között a Pamutfonóipari Vállalat is a hozzá tartozó vállalatokkal együtt 1992-ben részvénytársasággá alakult, az Állami Vagyonügynökség (ÁVÜ) 75,9%-os tulajdoni hányadával.[4] Egyben történő privatizációja reménytelen volt, ezért az Állami Vagyonügynökség a gyárankénti privatizáció mellett döntött. Erre az 1995–1996-os években került sor.[5][6] Az Újpesti Cérnagyárat azonban már 1990-ben[Jegyzet 3] kivásárolta a korábbi tulajdonos, a Coats, és így az tovább folytathatta eredeti tevékenységét, természetesen a korábbinál sokkal magasabb színvonalon, a legkorszerűbb termékek előállításával és forgalmazásával. A Coatsnak a világ számos országában vannak gyárai és ezek között az újpesti Coats Magyarország Kft. (teljes nevén: Coats Magyarország Cérnagyártó és Értékesítő Kft.) igen fontos szerepet töltött be. A magyar leányvállalat megvásárolta a nagyatádi gyárat is, ez is a társaság részét képezi.
Sajnos a 2000-es években a folyamatosan emelkedő költségek miatt már gazdasági nehézségekkel kellett megküzdenie a Coats Magyarország Kft.-nek. 2007-ben bezárta kaposvári üzemét és 200 dolgozóját el kellett bocsátania.[7] 2022 decemberében azután már a budapesti gyárban is beszüntette termelő tevékenységét és azóta csak mint kereskedelmi cég működik tovább. A Coats a termelő tevékenységet Romániába telepítette át, ahol már 1995 óta működik üzeme.
Képtár
[szerkesztés]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ A nagyatádi Mez Rt.-t 1911-ben alapították, gombokat és paszományárut gyártottak itt. 1913-ban vette meg a bécsi Mez Vater und Söhne cég és ettől kezdve mercerezett pamutcérnákat állítottak elő. (Lásd: ↓Weber Anna: Ötven éves az Újpesti Cérnagyár.)
- ↑ A Károlyi grófok káposztásmegyeri pusztájának területén 1830 körül alakult ki Újpest őse, amely 1840-ben kapott ezen a néven alapítólevelet. (Lásd: Újpest rövid története.[halott link])
- ↑ Az akkori személyzeti vezető szóbeli közlése szerint a létesítő okirat kelte 1990. május 5.
Források
[szerkesztés]- ↑ Szöllősy Marianne: Újpest iparváros 1840–1945. (Hozzáférés: 2017. április 8.)
- ↑ a b c d Az Újpesti Cérnagyár története. (Hozzáférés: 2017. április 8.)
- ↑ a b c d e Weber Anna. Ötven éves az Újpesti Cérnagyár. A Pamutfonóipari Vállalat Újpesti Cérnagyárának belső kiadványa, Budapest (1976)
- ↑ Barta Györgyi: A nagyvállalatok szervezeti–tulajdoni–térbeli változásai
- ↑ Voszka Éva: Fakó minden teória – A privatizáció és a verseny kapcsolatáról
- ↑ Voszka Éva: Nagyvállalatok az átalakulás kavalkádjában. [2017. április 10-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. április 9.)
- ↑ Bezárja kaposvári gyárát a Coats. (Hozzáférés: 2023. május 26.)
További információ
[szerkesztés]- Első Magyar Cérnagyár Rt., Budapest lexikon. Budapest: Akadémiai Kiadó (1993). ISBN 963 05 6409 2
- Coats Magyarország Kft. – Bemutatkozás. (Hozzáférés: 2017. április 9.)
