Ugrás a tartalomhoz

Bártfa

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Bártfa (Bardejov)
Bártfa címere
Bártfa címere		 Bártfa zászlaja
Bártfa zászlaja
Közigazgatás
Ország Szlovákia
KerületEperjesi
JárásBártfai
Rangváros
Első írásos említés1241
PolgármesterBoris Hanuščak
Irányítószám085 01
Körzethívószám054
Forgalmi rendszámBJ
Testvérvárosok
Lista
Népesség
Teljes népesség30 267 fő (2023. jan. 1.)[1]
Népsűrűség466 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság323 m
Terület72,37 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 49° 17′ 42″, k. h. 21° 16′ 33″49.295000°N 21.275833°EKoordináták: é. sz. 49° 17′ 42″, k. h. 21° 16′ 33″49.295000°N 21.275833°E
Bártfa weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Bártfa témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info
Bártfa (Bardejov)
Világörökség
Bártfa főtere a régi Városházával
Bártfa főtere a régi Városházával
Adatok
OrszágSzlovákia
TípusKulturális helyszín
Felvétel éve2000
Elhelyezkedése
Bártfa (Szlovákia)
Bártfa
Bártfa
Pozíció Szlovákia térképén
é. sz. 49° 17′ 42″, k. h. 21° 16′ 33″49.295000°N 21.275833°E
A Wikimédia Commons tartalmaz Bártfa témájú médiaállományokat.

Bártfa (szlovákul: Bardejov, németül: Bartfeld, lengyelül: Bardejów, latinul: Bartpha) város Szlovákiában. Az Eperjesi kerület Bártfai járásának székhelye. 1923-ig az Eperjes székhelyű Sáros vármegye Bártfai járásának a székhelye volt.

Fekvése

[szerkesztés]

Eperjestől 38 km-re északra, a Tapoly partján fekszik. A történelmi városmag (például a városfal maradványai) és a vasútállomás a Tapolytól délre található. Ma már a városhoz tartozik a Tapolytól északra fekvő egykori község, Hosszúrét is.

Bártfa a lengyel határ közelében található, a legközelebbi lengyel település, Muszynka kb. 20 km-re északnyugatra fekszik.

Nevének eredete

[szerkesztés]

Neve a magyar bárd főnévből ered, amely itt az egy ember által, egy nap alatt bárddal kivágható erdőrészt jelenti. A fa utótag itt erdőnek értendő.[2]

Története

[szerkesztés]

Az ősidők óta lakott helyen a várost lengyel ciszterci szerzetesek alapították a 12. században. A tatárjárás pusztításai után németek telepedtek meg itt. Bártfát I. Lajos király emelte szabad királyi város rangjára. A Lengyelországba vezető út élénk kereskedelmet tett lehetővé, különösen szoros kapcsolatokat ápolt Biecz városával (ami kb. 60 kilométerre, északra található). Bártfa volt az egyik tárnoki város.

1435-ben Hunyadi János a város közelében verte meg Talafusz huszita kapitány seregeit.

A városban, ahol 1439-től tartottak misztériumjátékokat, nyomda is működött. 1440-ben a husziták foglalták el. A 16. század elején a polgárok áttértek az evangélikus hitre. A külföldet járt Leonard Stöckel, a városbíró fia 1539-ben a városi iskolát wittenbergi mestere – Philipp Melanchthon német humanista, Luther Márton legközelebbi munkatársa – elvei szerint humanista gimnáziummá fejlesztette. 1590-ben a felföldi lutheránusok itt tartották egyik zsinatukat. Bártfa a vászonszövéséről messze földön ismert volt.

A 17. században háromszor is tarolt itt a pestis. Az 1670-es és 1680-as években többször pusztították császári és kuruc csapatok. 1686-ban tűzvész pusztította, majd 1710-ben újra pestis járta, 1774-ben pedig ismét leégett. A város a csapásokat nem tudta kiheverni, fokozatosan jelentőségét vesztette, amihez hozzájárultak Lengyelország felosztásai is.

A 18. század végén Vályi András így ír róla (részletek): „BÁRTFA. Bartfeld, Bardegov, v. Bardiov. Szabad Királyi Város Sáros Vármegyében, Eperjestöl négy mértföldnyire. E’ Királyi Város régibb, mintsem kezdeti eredetét kinyomozni lehetne, sőt még nevezete is homályban vagyon. [...] Fekszik a’ Város egy halmos helyen, északról Tapoly vize partyán nem igen szélessen terjedő kerűletben, három kőfalakkal, ’s tornyotskákkal körűl keríttetve. [...] Lakosai külömbféle kereskedés által élnek. Nevezetes vala hajdan vászonnal való kereskedése; midőn ezt másoknak Lengyel Országba vinni tilalmas vala; mert itt fejéríttettek, ’s készíttettek ki, melly a’ lakosoknak nem kevés hasznot hajtott; most is kereskednek ugyan azzal, de az Eperjesiek már megelőzték. Határja középszerű, fája elég, téttyei jók, legelője tágas, vagyonnyainak eladásara alkalmatos módgya, első Osztálybéli.”[3]

Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a városról (részletek): „Bártfa, (Bartfeld), (Bardiov), igen régi szabad királyi város, Sáros vármegyében, a Tapoly mellett, Eperjeshez 5, Kassához 9, Pesthez 41 mfdnyi távolságra. A belső város kőfallal van bekeritve, de a sánczok kerteknek osztattak ki; az utczák jól kövezettek s tiszták; a piaczon lévő házak mind emeletesek. Nevezetesebb épületje a kath. sz. Egyedről neveztetett szentegyház, és a városi tanácsház. Mind a kettő felette régi, s már IV. Béla előtt fenállottak. A tanácsházi levéltár nagyon gazdag régi irományokban s diplomákban. Van itt jól elrendelt kath. capitalis oskola, franciskanus kolostor, postahivatal, sóház, két patika, a külső városban evang. anyaszentegyház, s egy nevelő-intézet a 9-ik számu galicziai ezred katonagyermekei számára. A városi kórház egész faluval (Lukovicza), s több polgári földekkel bir. – Népessége 4941 lélek, s ezek közt 3762 római, 83 görög kath., 913 evang., 2 ref., 181 zsidó. Nyelvökre többnyire tótok, kevés némettel keverve. Hajdan jutalmas borkereskedést üztek, de jelenleg a gyolcs-kereskedés virágzóbb; s ez itteni roppant fejéritő-intézetből évenként legalább kikerül 300,000 rőf. A bártfai cserépedények kapósak szoktak lenni. – A városnak magának van 9 faluja, hires fördője, több liszt-, fürész- és egy papiros-malma, pálinkaháza, gyönyörű fenyves és bikkes erdeje, s nem épen terméketlen szántófölde. [...] A bártfai hires fördő félórányira fekszik a várostól, északra, egy a Vörös-hegy ágaitól összeszoritott völgyben. Ez fördés idején kis városocskát ábrázol, melly 48 kisebb nagyobb házból, három éjjente kivilágitott utczából, s több boltokból áll. A házak nagyobbára egyes emberek tulajdonai, hanem a város több épületeket bir, s a legnagyobban mintegy 60 szoba számláltatik. [...]”[4]

1878-ban újra tűzvész pusztította. 1902-ben Hölzel Mór bártfai szobrásziskoláját szintén tűzvész pusztította el.

Az első világháború alatt az oroszok 1914 novemberének végén elfoglalták, majd Szurmay Sándor hadseregcsoportja szabadította föl a Limanowánál küzdő csapatok érdekében folytatott hadművelet során. 1919 nyarán a magyar Tanácsköztársaság hadserege visszafoglalta Csehszlovákiától.

Az első bécsi döntés nem érintette. A második világháború végén Bártfát is érték veszteségek. A második világháború után – a történelmi városmagon kívül – több lakótelep létesült.

Népessége

[szerkesztés]

1910-ben 6578-an lakták, ebből 2571 szlovák, 2179 magyar és 1617 német nemzetiségű.

2011-ben 33 696 lakosából 28 334 szlovák, 1093 ruszin, 800 cigány, 257 ukrán, 98 cseh és 63 lengyel és 45 magyar.

Látnivalók

[szerkesztés]
  • A régi városháza 1505 és 1508 között épült gótikus stílusban. Gazdag kőcsipkéiről híres, reneszánsz lépcsőfeljárója és a meredeken emelkedő díszes tetőzete egyaránt nevezetes. Itt működik ma a Sárosi múzeum.
  • A Szent Egyed-bazilika a 15. században épült, gótikus stílusban.
  • A mai városháza is gótikus alapú, többször átépített egyemeletes ház.
  • A városnak ferences temploma és kolostora is van, melyek gótikus alapokon nyugszanak, de barokk stílusúak.
  • Ortodox temploma 1903-ban épült görögkatolikus templomnak.
  • A régi evangélikus templom (épült 1808-ban copf stílusban).
  • A középkori városfal több része és a félkerek bástyatorony.
  • Határában sós, vas- és jódtartalmú forrás fakad, melyre 1777-ben gyógyfürdő települt. Csakhamar fényűző villák tucatjai épültek ide. 1849-ben és 1856-ban azonban károkat szenvedett, utóbbi alkalommal leégett. Ma Bártfafürdő néven önálló települést alkot a várostól 5 km-re északnyugatra.
  • Bártfának falumúzeuma is van.
  • Vásárát augusztus harmadik dekádjában tartják.

Neves személyek

[szerkesztés]
  • Itt született Eck Bálint (1494-1550) orvos, főbíró
  • Itt született Leonard Stöckel (1510–1560) reformátor
  • Itt született 1820. február 13-án Kéler Béla (Adalbert Paul von Kéler) zeneszerző, karmester (mh. 1882. november 20-án Wiesbadenben)
  • Itt született Chyzer Kornél (1836–1909) orvos, balneológus, zoológus, a Magyar Tudományos Akadémia tagja
  • Itt született 1838-ban Myskovszky Viktor (Viktor Miškovský) (mh. Kassán, 1909) építészmérnök, tanár, régész, műtörténész, az MTA levelező tagja
  • Itt született Jaschik Álmos (1885-1950) grafikus, festő, iparművész, szakíró művészpedagógus és jelmeztervező
  • Itt született Zalánfy Aladár (1887. március 11. – Budapest, 1959. május 15.) orgonaművész és orgonaszakértő
  • Itt született Jozef Bomba (1939. március 30. – Kassa, 2005. október 27.) csehszlovák válogatott labdarúgó
  • Itt hunyt el 1951-ben Zsebráczky Géza, a keletszlovákiai szlovják nyelv fő nyelvi ideológusa
  • Itt született 1980-ban Radoslav Rochallyi szlovák költő

Képtár

[szerkesztés]
  • A régi városháza
    A régi városháza
  • Sterio Károly: Bártfa látképe, 1860 körül
    Sterio Károly: Bártfa látképe, 1860 körül
  • Bártfa piaca (1878)
    Bártfa piaca (1878)
Bártfa főtere a régi városházával és a Szent Egyed-templommal – panorámakép

Források

[szerkesztés]
  • ↑ Kiss Lajos: Kiss, Lajos. Földrajzi nevek etimológiai szótára. Budapest: Akadémiai (1980). ISBN 963 05 2277 2 
  • Henszlmann Imre 1879: Bártfa középkori műemlékei. Budapest
  • Iványi Béla 1910: Bártfa szabad királyi város levéltára – 1319–1526, Budapest
  • Groszmann Malvina 1911: Bártfa város 1418–1444-iki számadáskönyvei művelődéstörténeti szempontból, Budapest
  • Krásy Slovenska 1922
  • Ladislav Deák 1963: Bardejovský obchod a bardejovská obchodná cesta v prvej polovici 15. storočia. Sborník FiFUK - Historica XIV.
  • 1975 Dejiny Bardejova
  • 2007 Archaeologica historica 32
  • Méry, G. – Jankovics, M. 2009: A bártfai Szent Egyed-bazilika
  • Stanislaw Andrzej Sroka 2011: Bardejov v XV. storočí – Štúdie z dejín mesta
  • Mariana Kosmačová 2013: Majetkové spory pánov z Perína s mestami Bardejov a Sabinov v stredoveku. In: Bodnárová, M. (ed.): Príspevky k starším dejinám slovenských miest a mestečiek. Prešov
  • Stanisław A. Sroka: A középkori Bártfa és kapcsolatai Kis-Lengyelországgal; ford. Tapolcai László; MTA BTK TTI, Bp., 2016 (Magyar történelmi emlékek. Értekezések)
  • Fedorčáková, Mária 2016: Správa mestských zariadení a mestskí zamestnanci v Bardejove do roku 1526. Mesto a dejiny 5/1.
  • Guitman Barnabás – Demján Izabella 2017: Ez a levél adassék az bártfai bíró kezébe – XVI. századi magyar nyelvű levelek a bártfai városi levéltárból
  • Štefánik, Martin a kol. 2017: Stredoveké mesto a jeho obyvatelia
  • Neumann Tibor 2017: „Minden időkben kegyelmes uratok kívánunk lenni” – A királyi városok adóztatása a 15. század végén. In: Hatalom, adó, jog.Gazdaságtörténeti tanulmányok a magyar középkorról. Szerk. Kádas István és Weisz Boglárka. Budapest, 13–106.
  • Benka, Peter 2018: Mestské prísahy v Bardejove v ranom novoveku ako prameň kultúrnych a sociálnych dejín. Historický časopis 66/1.
  • Pamiatky a príroda 6
  • Peter Benka 2019: Mesto a jazyk – Bardejov v ranom novoveku. Monumenta Linguae Slovacae II. Bratislava
  • Uličný, F. – Magdoško, D. (eds.): Bitka pri Rozhanovciach v kontexte slovenských a uhorských dejín
  • Méry Gábor – Jankovics Marcell: St. Giles Cathedral, Bardejov
  1. ↑ http://pop-stat.mashke.org/slovakia-cities.htm
  2. ↑ Kiss Lajos 93. oldal
  3. ↑ András Vályi: Magyar országnak leírása. 1796–1799. Hozzáférés: 2021. január 13.  
  4. ↑ Magyarország geográfiai szótára – Fényes Elek | Kézikönyvtár. www.arcanum.hu. (Hozzáférés: 2021. január 13.)

További információk

[szerkesztés]
Bártfai panoráma
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Bártfa&oldid=27598031”