Calais

	Calais
; Calais címere	; Calais zászlaja
	Közigazgatás
Ország	Franciaország
Régió	Nord-Pas-de-Calais
Megye	Pas-de-Calais
Polgármester	Natacha Bouchart (2014-2020)
INSEE-kód	62193
Irányítószám	62100
Testvérvárosok	Lista Duisburg (1964. június 25. – ); Bártfa (2002. szeptember 6. – ); Brăila (2002. május 8. – ); Dover (1973. június – ); Fanga (2005–); Riga (1976. november 19. – ); Wismar (1971. december – ); Hsziangtan (2017–);
	Népesség
Teljes népesség	67 585 fő (2022. jan. 1.)
Népsűrűség	2 177 fő/km²
	Földrajzi adatok
Tszf. magasság	0–18 m
Terület	33,50 km²
Időzóna	CET, UTC+1
	Elhelyezkedése
	é. sz. 50° 56′ 51″, k. h. 1° 51′ 20″50.947500°N 1.855556°EKoordináták: é. sz. 50° 56′ 51″, k. h. 1° 51′ 20″50.947500°N 1.855556°E
	Calais weboldala
	A Wikimédia Commons tartalmaz Calais témájú médiaállományokat.
	Sablon • Wikidata • Segítség

Hasonló cikkcímek és megnevezések: Calais (egyértelműsítő lap)

Calais város Franciaország északi részén, Nord-Pas-de-Calais régióban, Pas-de-Calais megyében.

A francia városok közül Calais fekszik a legközelebb a brit partokhoz, a La Manche csatorna szélessége itt alig 38 kilométer, tiszta időben, napsütésben látni Dover híres fehér szikláit.

Története

A név nyilvánvaló kapcsolatban áll a római korban a környéken élő caletus törzs nevével.

1346 szeptemberében, a százéves háborúban III. Eduárd angol király csapatai megostromolták a megerősített várost. A kiéhezett, beteg lakosok attól tartottak, hogy ha feladják a várost, az angolok kivétel nélkül kardélre hányják őket. Ekkor a város hat tekintélyes, idős polgára arra vállalkozott, hogy mezítláb, ingben elzarándokol az angol király elé, átadja neki a város kulcsát és saját életét ajánlja fel cserébe azért, hogy a katonák kíméljék meg a többiek életét. Eduárd feleségét, a francia származású Filippa királynét annyira meghatotta ez az önfeláldozás, hogy a hat önkéntest is életben hagyták. Őket örökítette meg Auguste Rodin A calais-i polgárok szoborcsoportja. Calais-t csak 1558-ban tudták visszaszerezni a franciák.

A település a közelmúltig a legnagyobb személyforgalmú kikötő volt, naponta kompjáratok tucatjai indultak a csatorna túlpartjára. A Csatorna-alagút megnyitásával a kompforgalom valamelyest visszaesett. A luxuskomphajók valamivel több mint egy óra alatt érnek át az egyik partról a másikra, a ki- és berakodással ez körülbelül két óra. Az alagútban a vasúti szerelvények 35 perc alatt érnek át, gépkocsival a ki- és berakodással együtt alig több mint háromnegyed óra alatt lehet átjutni az egyik partról a másikra. Calais a jelentős átmenő forgalomból él. Van azonban egy sajátos iparág is, a régi csipkeverők mai utódai Franciaországban itt készítik a legtöbb gépi csipkét. A város a kikötőtől körülbelül egy kilométerre délre fekszik.

Demográfia

Év	Lakosság
1800	6 996
1841	12 508
1881	13 529
1886	58 969
1911	72 322
1936	67 568
1954	60 340

Év	Lakosság
1962	70 372
1968	74 624
1975	78 820
1982	76 527
1990	75 309
1999	77 333
2006	74 888
2010	73 636

Látnivalók

Monument des Bourgeois de Calais – A calais-i polgárok, Rodin híres szobra, 1895-ben készült. A hat életnagyságú alak szinte sugározza a fájdalmat, a beletörődést az önkéntes áldozatba.
Hotel de Ville – a múlt század elején épült a XV. századi flamand építészet stílusában. 75 méter magas harangtornyából harangjáték hallható.
Musée des Beaux-Arts et de la Dentelle – néhány modern szobor, köztük a magyar művész, Étienne Hajdu egy alkotása látható a képzőművészeti anyagban, az érdekesség azonban a csipkeverés eszközeit s legszebb alkotásait bemutató gyűjtemény.
Tunel – a La Manche alatt átvezető alagút bejárata a várostól délkeletre van. A csatorna alatti út, vagy a felette átívelő híd megépítése évszázadok óta foglalkoztatta mind a franciákat, mind az angolokat. Napjainkra az egyre élénkülő forgalom égetően szükségessé tette a rendszeres összeköttetést, hiszen a csatorna hajóforgalma már nem növelhető tovább. A grandiózus építkezésről 1986-ban állapodott meg a francia és a brit kormány. A csatorna magánvállalkozásban létesült, az Eurotunnel vállalat építtette és üzemelteti. Három alagút halad egymás mellett, két vasúti között egy a szolgáltatásokat biztosítja s egyben mentőalagútként is szolgál. Mindegyik alagút körülbelül 38 kilométeres szakasza halad a tenger alatt, a lejárókkal együtt hosszuk mintegy 49 kilométer. Az 1994-ben megnyitott alagútban csak vasúti szerelvények közlekednek. Az alagút szilárd talajban halad, ahová már nem szivárog be a tengervíz, de természetesen sokszorosan biztosították vízbetörés ellen. Az alagutakat óriási, külön e célra szerkesztett fúrópajzsokkal két irányból egyszerre kezdték építeni, és szinte milliméternyi pontossággal találkoztak. A gépkocsik szállítására különleges vagonokat használnak. A kontinentális oldalon a vasútvonal Belgium felé is tovább vezet.
Côte d’Opale – az „Opálpart” Franciaország egyik legszebb partszakasza.