Felek

	Felek (Avrig, Freck)
	A feleki Brukenthal-kastély
	; Felek címere
	; Felek címere
	Közigazgatás
Ország	Románia
Történelmi régió	Erdély
Fejlesztési régió	Közép-romániai fejlesztési régió
Megye	Szeben
Rang	város
Községközpont	Avrig
Beosztott falvak	Fenyőfalva; Glimboka; Mirsa; Oltszakadát;
Polgármester	Adrian-Dumitru David (PNL), 2016
Irányítószám	555200
Körzethívószám	0x69
SIRUTA-kód	144054
	Népesség
Népesség	8452 fő (2021. dec. 1.) +/-
Magyar lakosság	68 (1%, 2021)
Község népessége	12 534 fő (2021. dec. 1.)
Népsűrűség	93,99 fő/km²
	Földrajzi adatok
Tszf. magasság	350 m
Terület	133,36 km²
Időzóna	EET, UTC+2
	Elhelyezkedése
	é. sz. 45° 42′ 29″, k. h. 24° 24′ 00″45.708056°N 24.400000°EKoordináták: é. sz. 45° 42′ 29″, k. h. 24° 24′ 00″45.708056°N 24.400000°E
	Felek weboldala
	A Wikimédia Commons tartalmaz Felek témájú médiaállományokat.
	Sablon • Wikidata • Segítség

Ez a szócikk a Szeben megyei településről szól. Hasonló címmel lásd még: Felek (egyértelműsítő lap).

Felek (románul Avrig, németül Freck) város Romániában, Szeben megyében.

Fekvése

Nagyszebentől 25 km-re délkeletre, az Olt bal partján, a Nagyszeben–Brassó főút mellett fekszik.

Nevének eredete

Nevének első említése 1364-ból való, Affrica alakban. További névalakjai: Ebrek és Ebreg (1413), Fryk (1468), Frech (1488), Freck (1582). Mai román neve először 1733-ban, a magyar 1854-ben tűnik fel. Mârșa a Valea Mârșa patakról kapta nevét.

Johannes Tröster szerint a nevet a gótok adták, és Freyja (Friga, Frea) istennő nevére vezethető vissza.^[5] Valójában valószínűleg a fleck ('földdarab') szóból való.

Lakossága

1760-ban 2070 román és 213 szász lakosa volt.
1850-ben 2520 lakosából 2203 volt román, 168 német és 144 cigány nemzetiségű; 2340 ortodox és 165 evangélikus vallású.
1900-ban 3195 lakosából 2665 volt román, 415 német és 109 magyar anyanyelvű; 2635 ortodox, 271 római katolikus, 219 evangélikus, 37 református és 27 görögkatolikus vallású. Lakosainak 42%-a tudott írni-olvasni és 8%-uk beszélt magyarul.
2002-ben 9302 lakosa volt, közülük 8996 román, 181 magyar és 69 német nemzetiségű; 8789 ortodox, 87 római katolikus, 76 pünkösdista és 58 baptista vallású. Mirsán 3009 lélek élt, többségük ortodox román.

Története

1200 körül várat építettek a mai Mirsától délkeletre fekvő, 846 méter magas, Culmea Cetățiinek nevezett hegycsúcsra. A vár 60 × 30 méteres volt, a Curtea de Argeșbe vezető utat védte és legkésőbb a 15. században pusztulhatott el.

1468-ban huszonhárom háztartást írtak össze benne. 1583-as statútumában a tisztségeket paritásos alapon osztották meg a szász és a román etnikum között, viszont folnagy csak szász lehetett. A kiadásokat a két nemzetiség közösen viselte, de a románok kötelesek voltak kaszálni a szebeni tanácsnak és a szász iskola fenntartásához is hozzájárultak.

1705 novemberében a Rabutin vezette császáriak itt verték meg Orosz Pál kuruc csapatát.^[6] Román lakói a 18–19. században transzhumáló juhtartást folytattak. Román iskolájáról az első híradás 1802-ből származik, amikor Ioan Barac tanította a helyi román gyerekeket.

A 18. és a 19. században végig határvitát folytatott Rákovicával a Szurul hegy tulajdonáért. A helyi monda szerint az eredetileg Rákovicához tartozó hegyet a felekiek az ősidőkben egy szürke lóért (románul: surul) vásárolták volna meg. Végül 1907-ben a budapesti kúria Felek községnek ítélte a hegyet.

1839 után Ludwig v. Schuler szebeni polgár alapította papírmalmát, amely indulásakor az egyik legnagyobb és legjobb minőségű papírt előállító erdélyi üzem volt.^[7] 1849 elején egy román határőrzászlóalj állomásozott itt. Az abszolutizmus idején járási székhely is volt. 1830-ban üveggyára létesült, amely az 1886–1892-es és 1917–1920-as évek kivételével máig működik.^[8] A gyár mellé mindjárt kezdetben stájerországi szakmunkások érkeztek, akik a gyár körüli telepen laktak (1889-ben 19 munkáslakás), és akik számára a gyár római katolikus templomot építtetett. A két világháború között kb. 150-160 munkása volt, közöttük sok volt a külföldi. 1937-ben a Flessig családtól egy helyi szövetkezet tulajdonába került. Az 1960-as években a gyár akkori dolgozóinak egy részét tömbházakban juttatták új otthonhoz.

Szebenszékhez, majd 1876-tól Szeben vármegye Nagyszebeni járásához tartozott. A 19. század végén ortodox esperesség központja volt.^[9] 1886-ban a Brukenthal-palota mellékszárnyában gyógyszertár nyílt.

Mirsán 1936 és 1939 között a Škoda Művek leánygyára fegyvergyárat épített. A munkák befejezése előtt két, sínekkel megrakott vagon elszabadult, vakvágányra tért és egy tóba zuhant. A balesetben 21-en meghaltak. A fegyvergyárnak 1940-ben 1170 munkása volt. A szocializmus alatt kibővítették a profilját és a vidék egyik legnagyobb munkaadója maradt. 1937-ben a Fogarasi-havasokban, Poiana Neamțului-ban a román hadsereg katonai szanatóriumot létesített.

1944 januárjában a szász iskolában gyűjtötték össze a környék szász lakosságát, hogy Krivoj Rogba indítsák őket kényszermunkára. 1989-ben kapott városi rangot.

Látnivalók

Erődített római katolikus (eredetileg szász evangélikus) templomát támpilléres kőfal övezi, amely hajdan magasabb volt. Az 1270-es években román stílusban épült, majd a 16. században gótikus stílusban átalakították és oldalhajóit lebontották.
Az ortodox templom 1755-ben épült, falfestményei 1762-ből valók. Kertjében nyugszik Gheorghe Lazăr.
A barokk Brukenthal-kastélyt eredetileg Buccow tábornok építette 1762-ben és 1771 között és később lett Samuel von Brukenthal nyári rezidenciája, aki 1780–1785-ben átalakíttatta. Parkja az egyetlen, eredeti állapotában megőrzött barokk park Romániában. Ma a Brukenthal Alapítvány működik benne.
A falumúzeumban néprajzi tárgyak, üvegipari termékek, ikonok és egy Lazăr-emlékszoba láthatóak.
A városközpont és Mirsa között kis sóstó található.

Híres emberek

Itt született 1779-ben és itt halt meg 1823-ban Gheorghe Lazăr román pedagógus, író, teológus.
Tizenéves korában az üveggyárban dolgozott Török Sándor író.

Gazdasága

Üveggyárában festett üvegedényeket készítenek. A gyárnak 1998-ban 1122 alkalmazottja volt, és túlnyomóan exportra termelt.
Mirsán haszongépjárműveket (billenős teherautókat, mezőgazdasági vontatókat, utánfutókat)^[10] és szeszes italokat gyártanak. A fegyvergyári részlegnak 1998-ban 430, a civil részlegnek 1200 alkalmazottja volt.
Vízerőmű (1997 óta).

Oktatás

Német nyelvű oktatás 1949 óta csak alsó tagozaton működik, a német iskolai tagozat azonban még a 2015/16-os tanévben is létezett, bár a szászok kivándorlása óta román gyerekekkel.

Testvérvárosai

Jegyzetek

↑ "x" a telefonszolgáltatót jelöli: 2–Telekom, 3–RDS
↑ 2021-es romániai népszámlálás. Nemzeti Statisztikai Intézet
↑ 2021-es romániai népszámlálás. Nemzeti Statisztikai Intézet, 2023. május 31. (Hozzáférés: 2023. július 9.)
↑ 2021-es romániai népszámlálás (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet, 2023. (Hozzáférés: 2024. január 21.)
↑ Benkő József: Transsilvania specialis : Erdély földje és népe II. Ford. és szerk. Szabó György. Bukarest; Kolozsvár: Kriterion. 1999. 344. o. ISBN 973-26-0524-3
↑ Cserei Mihály: Erdély históriája. Bp., 1983, 365. o.
↑ Jakó Zsigmond: Az erdélyi papírmalmok feudalizmuskori történetének vázlata. 2. 1712–1848. Cluj, 1964, 78. o.
↑ Csiffáry Gergely: Magyarország üvegipara 1920-ig. Eger, 2006, 258. o., Dan Mircea Lazăr: ‘Câteva date din istoria fabricii de sticlă din Avrig, județul Sibiu.’ Corviniana 6 (2000): 284–88. o. és Sághelyi Lajos: A magyar üvegipar története. Bp., 1938, 342. o.
↑ Remus Roșca: Lexiconul comunelor bisericesci din archidiecesa gr.-or. rom. a Transilvaniei. Sibiiu, 1894
↑ S.C. Mecanica S.A.. [2007. november 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. december 12.)