Adolf Nikolaus von Buccow

Adolf Nikolaus Buccow
Erdély az erdélyi gubernium elnöke
Hivatali idő 1762. május 7. – 1764. május 18.
Előd	Kemény László
Utód	Hadik András
Született	1712. január 7. Höxter
Elhunyt	1764. május 18. (52 évesen) Nagyszeben
Szülei	unknown daughter de la Croix de Frechapelle George Wilhelm von Bucco
Gyermekei	Georg Freiherr von Bucco
Foglalkozás	fegyveres erők tagja katonatiszt
Díjak	a katonai Mária Terézia-rend nagykeresztje

Gróf Adolf Nikolaus Buccow (1712. január 7. – Nagyszeben, 1764. május 18.), a Habsburg Birodalom morva származású tábornoka.

Életútja

Osztrák bárói (Freiherr) rangot viselő családból származott. Fiatalon katonai pályára lépett, 1745. június 3-án lépett elő tábornokká, generális főstrázsamesteri (Generalfeldwachtmeister) rangban. 1754. augusztus 3-án (1752. augusztus 3-ától számított ranggal) altábornaggyá, 1758. január 30-án pedig lovassági tábornokká léptették elő.

Mária Terézia 1761-ben Erdély katonai parancsnokává nevezte ki. Fő feladata az úgynevezett határszéli katonaság (határőrség) megszervezése volt: az Erdély déli, keleti és északkeleti részén kialakított határőrvidéken két román és két székely gyalogezredet, valamint egy vegyes székely-román huszárezredet kellett szerveznie.

A románok általában örömest vállalkoztak a fegyveres szolgálatra, mert ezzel felszabadultak a jobbágyszolgálat alól. A román nép csak Beszterce vidékén vonakodott, de miután Buccow több zavargót befogatott, felakasztatott vagy kerékbe töretett, az ellenállás megszűnt. A magyar rendeket megdöbbentette, hogy az ő jobbágyaik is határőrnek állhatnak; úgy vélték, ez teljesen felforgatja Erdély alkotmányát, és hevesen ellenkeztek. Különös eréllyel fordult szembe ezzel a tervvel gróf Kemény László főkormányzó.

Az 1761 őszére összehívott erdélyi országgyűlésen Buccow minden korábbinál erőszakosabban zsarolta, irányította a rendeket. Az uralkodónak felterjesztett reformjavaslataiban az állandó megyei bíróságok létrehozása mellett ajánlotta az erdélyi közjog és az erdélyi nemesek nemességének általános felülvizsgálatát – valamint azt, hogy mondassák le Kemény László gubernátort, és őt állítsák a polgári kormányzat élére is, a Guberniumba pedig az örökös tartományokból nevezzenek ki tanácsadókat.

1761/62 fordulóján megkezdte az erdélyi határőrség szervezését a románok lakta Naszód környékén, majd 1762 tavaszán a Székelyföldön is. Ehhez a királynő 1762 áprilisában teljhatalmú királyi biztossá nevezte ki Buccowot a határőrség létrehozására. A románok kezdetben tömegesen jelentkeztek, a székelyek azonban egykori jogaik visszaállítását, illetve megerősítését szabták feltételül. Buccow erőszakosságának hatására tömeges zendülések robbantak ki – egy ízben őt magát is Bornemissza János főkirálybírónak kellett megmentenie az agyonveretéstől.

Az erőszakos toborzás sikertelensége miatt a királynő 1763 májusában Bécsbe rendelte Buccowot, és a toborzást a magát eleinte engedékenyebbnek láttató Siskovics József altábornagyra bízta. 1763. október közepén Mária Terézia visszaengedte Buccowot Erdélybe, de meghagyta neki, hogy többet ne avatkozzon a határőrség szervezésébe.

Az új alakulatok felállításához azonban ragaszkodott, ezért Kemény Lászlót fizetése meghagyásával hivatalából felmentette, és helyébe Buccowot nevezte ki főkormányzóvá (a Gubernium elnökévé). Ezután egy évtizedig királyi biztosként a főhadparancsnokok voltak a Gubernium vezetői. Új tisztében Buccow az igazságszolgáltatás és adóügy korszerűsítésére összpontosított. Mivel nem tudott magyarul, az erdélyi közigazgatás hivatalos nyelvét latinra változtatta. 1763-ban vezette be a Systhema Bethlenianumot továbbfejlesztő és róla Systhema Buccowianumnak nevezett adórendszert. Ez hat éven át volt érvényben, majd 1769-ben a Buccow jobbkeze (ez idő tájt a kancellária vezetője) Samuel von Brukenthal által kidolgozott Systhema Bruckenthalianum váltotta fel.

1763-ban Mária Terézia visszahívta tisztségéből, helyére Siskovics József tábornokot, az Udvari Haditanács tagját nevezte ki, aki még erőszakosabban lépett fel a székely ellenállás letörésére. Parancsára hajtották végre 1764 januárjában a madéfalvi vérengzést. 1764-ben a királynő Hadik András tábornokot nevezte ki a Gubernium elnökévé.

Források

• A Pallas nagy lexikona. Szerk. Bokor József. Budapest: Arcanum – FolioNET. 1998. ISBN 963 85923 2 X  

Siculicidium

• A felvilágosult abszolutizmus székelyföldi következményei
• Erdély története a XVIII. században II. József uralkodásáig
• Erdély története: A Habsburg-kormányzat politikai aktivitásának erősödése

Kapcsolódó szócikkek

• Erdélyi gubernátorok, guberniumi elnökök, katonai és polgári kormányzók (1691–1869)