Ugrás a tartalomhoz

1988-as Formula–1 világbajnokság

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(1988 Formula One season szócikkből átirányítva)
1988-as FIA
Formula–1 világbajnokság
Senna a McLarenben a kanadai nagydíjon
Senna a McLarenben a kanadai nagydíjon
Egyéni világbajnok
Brazil Ayrton Senna90
Konstruktőri világbajnok
UK McLaren199

 ← 1987
1989 → 

Az 1988-as Formula–1-es szezon volt a 39. FIA Formula–1 világbajnoki szezon. 1988. április 3-ától november 13-áig tartott.

A turbókorszak utolsó éve óriási McLaren-fölényt hozott, az Alain Prost, Ayrton Senna versenyzőpáros 16 futamból 15-öt megnyert. Egyedül az olasz nagydíjon fordult elő, hogy nem McLaren autó győzött: Gerhard Berger lett az első, aki Michele Alboretóval hazai pályán kettős győzelmet szerzett a Ferrarinak. Prost ugyan több pontot szerzett, mint Senna, de a pontszámítás sajátosságai miatt (16 verseny eredményéből csak a legjobb 11 számított a végelszámoláskor) mégis Senna lett a világbajnok, mert ő nyolcszor győzött. A harmadik hely a fiatal Gerhard Bergeré lett. A konstruktőrök vb-címét sosem látott, 134 pontos előnnyel nyerte a McLaren a Ferrari előtt. (Ennél nagyobb előnnyel csak a Ferrari tudott győzni, 2004-ben, 143 ponttal.)

A szezon menete

[szerkesztés]
A sikeres Honda RA168E turbómotor

A szezon előtt nagy találgatások kezdődtek: vajon a McLaren a Porsche után sikeres lehet-e a Hondával, tudja-e folytatni a Ferrari 1987 végi sikersorozatát, sikeres lesz-e a Williams a Honda és Nelson Piquet nélkül, és hogy Piquet vajon megvédheti-e címét a Lotus-szal?

Az 1987-ben bevezetett Jim Clark- és Colin Chapman-kupákat eltörölték, ugyanis 1989-től betiltásra kerültek a turbómotorok, és az átmeneti évre nem tervezték külön bajnokság indítását. A tizennyolc induló csapatból tizenkettő (köztük a Williams és a Benetton) próbálkoztak azzal, hogy vagy a Judd CV, vagy a Cosworth DFZ V8-as motorokkal induljanak ebben az évben azért, hogy a következő évre minél jobban fel tudjanak készülni. A DFR (a DFZ-motor alváltozata) volt a legerősebb nem turbómotor, közel 610 lóerő leadására volt képes, az eredeti változat 580 lóerejéhez képest. Hat csapat azonban még mindig a turbómotorok mellett tette le a voksát: a McLaren és a Lotus a 650 lóerős Honda-motort választotta, a Ferrari saját, előző évről továbbfejlesztett 660 lóerős motorját használta, az Arrows 640 lóerős, Megatron névre átkeresztelt átalakított BMW-motorokat, az Osella saját név alatt fejlesztette tovább a régi 700 lóerős nyolchengeres Alfa Romeo 890T motort (noha ez volt mind közül a legerősebb, sajnos megbízhatatlan volt), végül pedig ott volt még a Zakspeed saját, 640 lóerős, négyhengeres turbómotorja.

A turbómotoros csapatok közül csak a McLaren és a Lotus épített teljesen új autót, a többiek az előző évieket fejlesztették tovább. A Honda is átépítette motorjait, hogy megfeleljenek az új szabályoknak (maximum 2,5 bar turbónyomás és 150 liter felhasználható üzemanyag). Ezek a korlátozások csak a turbós csapatokat sújtották, a szívómotoros csapatok 215 liter üzemanyagot használhattak el - mindez a turbók teljesítményének megregulázására irányult.

Ebben az évben mutatkozott be a March csapatnál egy új tervező, aki később megannyi világbajnoki győzelmet alapozott meg: Adrian Newey. Az ő kreálmánya volt a karcsú és aerodinamikailag hatékony March 881-es. Ez a csapat is Judd motort használt (mely egy John Judd által áttervezett Indycar-os Honda-motorblokk volt). A kisebb versenyképességet a Williamsnél a reaktív felfüggesztés alkalmazásával próbálták kompenzálni, míg a Lotus, amely éppen az aktív felfüggesztés úttörője volt, visszatért a hagyományos felfüggesztéshez az autó súlya és végsebessége miatt.

Három új csapat mutatkozott be az idényben: a BMS Scuderia Italia (Dallara kasztnival), a Rial és az EuroBrun, és itt volt még a Coloni, amely az előző idény végén ugrott be. A négy csapatnak összesen öt autója volt (csak az EuroBrun indult két autóval), így a versenyeken résztvevők száma 31-re nőtt. Mivel az időmérő edzéseken legfeljebb 30 autó vehetett részt, így újra bevezették a prekvalifikáció intézményét, amely során péntek reggel az öt új autó számára rendezett megmérettetésen a leggyengébb kiesett az egész hétvégéről. A BMS-csapatnak eleinte nem állt rendelkezésre a kész kasztni, ezért a Brazil Nagydíjon még egy átalakított Formula-3000-es Dallara autóval vágtak neki.

Eltűnt azonban a csapatok névsorából egy impozáns név, a Brabham. 1961 óta először nem indultak futamokon, mert nem tudták pótolni az elvesztett BMW-motorokat, és ezért lekésték a nevezési határidőt. Bernie Ecclestone később eladta az egész csapatot a svájci üzletembernek, Walter Brunnak, aki az EuroBrun csapat mögött is állt, akipedig továbbadta Joachim Luhtinak, hogy 1989-ben újra versenyezhessenek. A Brabham 1987-es 7-es és 8-as rajtszámait nem használta egyik csapat sem.

A szezont megelőző teszteken a Ferrari autói voltak a leggyorsabbak, folytatva előző év végi jó formájukat. Ám hamar kiderült, hogy mindez azért van, mert motorjaikban a turbónyomás nem volt lecsökkentve a szabályok által előírt szintre. Amint ez megtörtént, s amint már az első versenyen is látszott, a Ferrari jóval gyengébben teljesített a Honda motorjainál.

A brazil nagydíjon, Jacarepaguában Ayrton Senna indult a szuzukai balesete óta először versenyző Mansell és Prost előtt. Senna a verseny elején felfüggesztési hiba miatt kiállt a boxba autót cserélni. Kiállása után a 2. helyre jött fel, de az autócseréért kizárták. A leggyorsabb kört autózó Berger második, a Lotus-Hondával versenyző Piquet harmadik lett.

Imolában ismét domináltak a McLaren-Hondák: Senna nyert Prost előtt, a harmadik Piquet már le lett körözve. Mansell a 11. helyről indulva a 40. körben már harmadik volt, de motorhiba miatt kiesett.

Monacóban Senna szerezte meg a pole-t csapattársa, Alain Prost, illetve Gerhard Berger és Alboreto előtt. Berger a rajtnál megelőzte a váltóproblémával küzdő Prostot, aki csak az 54. körben tudta visszaelőzni a Ferrarit. Prost ekkor közel 50 másodperccel Senna mögött volt. A vezető brazil azonban a 67. körben hibázott: a Portier kanyarban a korlátnak ütközött, és kiesett. Prost győzött Berger és Alboreto előtt.

Mexikóban a rajtnál Prost megelőzte az első helyről induló Sennát, és nyert csapattársa előtt, az újabb kettős győzelmet megszerezve. Berger ért fel a harmadik helyre Piquet-vel való csatája után. Mindkét Lotus a turbó meghibásodása miatt kiesett, így Alboreto negyedik lett.

Gerhard Berger Kanadában a Ferrarival

Kanadában Senna sorban az ötödik alkalommal indult az élről, de Prost a rajtnál megelőzte. A 19. körben, amikor utolérték a lekörözendőeket, Senna megelőzte csapattársát a hajtűkanyar előtt és megnyerte a futamot. A harmadik Boutsen már több, mint 50 másodperc hátrányban ért célba.

Detroitban Senna ismét az élről indulva győzött, majdnem 40 másodperc előnnyel. A 4. helyről induló Prost a rajt után Boutsen mögé is visszaesett, de a 6. körben már második volt, Sennát azonban nem tudta utolérni. Berger defekt, Alboreto és Piquet baleset miatt kiesett, így Boutsen lett a harmadik.

A francia nagydíjon, Prost hazai versenyén megszerezte a pole-t Senna előtt. A verseny alatti boxkiállások után a brazil vette át a vezetést, de váltóproblémával küszködött, így Prost utolérte, majd a francia a 61. körben megelőzte a lekörözéseknél, majd győzött. A brazil elveszített néhány sebességet a verseny végén, de így is sikerült a második helyen célba érnie Alboreto, Berger és Piquet előtt.

Silverstone-ban meglepetésre, a két Ferrari után a második sorba McLarenek kerültek: Bergeré lett a pole Alboreto, Senna és Prost előtt. A verseny napján esett, Senna gyorsan megelőzte Alboretót, majd a 14. körben a vezető Bergert is, így győzött a versenyen. Végül egyik Ferrari sem szerzett pontot, Prost pedig autója nehéz kezelhetősége miatt kiállt. Nigel Mansell a 11. pozícióból indulva a 2. helyre jött fel gyenge, szívómotoros Williamsével. Alessandro Nannini (Benetton-Ford) harmadik, Maurício Gugelmin (March-Judd) negyedik lett.

Benetton B188

Hockenheimban újra a McLareneké lett az első sor. A verseny előtt esett, de a rajtra már elkezdett száradni a pálya, a slick abroncsokat választó Piquet kivételével mindenki esőgumival rajtolt. A rajtnál Senna megtartotta első helyét, a verseny végéig megtartotta azt. Prost nem túl jó rajtja után Nannini és Berger megelőzésével visszatért a második helyre, míg Berger harmadik lett.

A magyar nagydíjon ismét Senna indult az első helyről, Mansell előtt, míg Prost csak a 7. helyet szerezte meg. A rajtot Mansell jobban kapta el, de Senna erősebb motorjának köszönhetően előbb tudott befordulni az első kanyarba. Bár a bárányhimlőben szenvedő brit egy ideig üldözte a brazil megcsúszása után visszaesett mezőnyben, majd kimerültség miatt kiállt a versenyből. Prost egyre előrébb került, a 32. körben már a harmadik volt, majd a 47. körben Boutsen megelőzésével már Senna mögött autózott. Yannick Dalmas és Gabriele Tarquini lekörözésénél megelőzte Sennát is, de kissé kicsúszott az első kanyarban, így Senna visszaelőzte. Prost ezután vibrációval küzdött, ezért csak csapattársa mögött ér célba, Boutsen, Berger, Gugelmin és Patrese előtt.

A belga nagydíj előtt 90 éves korában elhunyt Enzo Ferrari, a Scuderia Ferrari alapítója. Mansell bárányhimlője miatt két versenyt is kihagyott. Az első helyről Senna, a másodikról Prost indult. A francia az első kanyarban csapattársa előtt fordult be, de Senna a Eau Rouge utáni egyenesben visszaelőzte, és a verseny végéig az élen maradt. A versenyen mindkét Ferrari kiesett, így a Benettonon értek célba a harmadik, negyedik helyen, de a futam után diszkvalifikálták őket szabálytalan üzemanyag használata miatt. Így Senna és Prost után Capellit, Piquet-t, és a két Arrowst: Derek Warwickot and Eddie Cheevert klasszifikálták.

A McLaren-Honda a futam után bebiztosította a konstruktőri címet.

Alain Prost Kanadában

Az olasz nagydíjon az első sort Senna-Prost sorrendben a McLaren szerezte meg, míg a másodikat a hazai közönségük előtt versenyző Ferrarik. A futam szokásosan kezdődött, Senna megtartotta a vezetést, akit Prost követett, azonban a francia Honda turbómotorja a 35. körben elfüstölt. Senna így nagyon közel került a világbajnoki címhez, de a Mansellt helyettesítő Jean-Louis Schlesser lekörözése közben nekiütközött, így kiesett. Ezután a két Ferrari: Berger és Alboreto került az élre, a sorrend a leintésig nem is változott. Így az egyetlen olyan futamon, amelyet nem a McLaren nyert meg, a Ferrari kettős győzelmet szerzett, amit a nemrég elhunyt Enzo Ferrarinak ajánlott. Eddie Cheevert intették le a harmadik helyen.

Nelson Piquet Nigel Mansell előtt Kanadában

Portugáliában Prosté lett az első hely Senna előtt, de a brazil a rajt után az élre állt. Amikor az első kör végén befordultak a célegyenesbe, Senna balra húzódott, Prost pedig meglátta a kínálkozó rést a jobb oldalon és bement Senna mellé, aki viszont ezt meglátva elkezdte jobbra húzni az autóját, és 250 km/h sebességnél majdnem a bokszutca falához szorította Prostot. Aztán az első kanyarban a belső íven lévő Prost megelőzte a kívülről bekanyarodni készülő Sennát, így a francia fordult elsőként és hamar előnyre tett szert. Sennát a 21. körben megelőzte Capelli, így a harmadik helyre esett vissza. Később Berger is megelőzte, de az osztrák véletlenül rossz gombot, a tűzoltóberendezését nyomta meg a pilótafülkében, majd kicsúszott a kavicságyba. Senna üzemanyagproblémával küszködött és a boxba is ki kellett állnia új gumikért, ezért csak a hatodik lett. A versenyt Prost nyerte Capelli és Boutsen előtt.

Jerezben Senna az indult az élről, de a második helyről induló Prost és Mansell is megelőzte. Senna nem tudta Mansell megelőzni, a 39. körben Capelli is megelőzte, a March motorja néhány kör múlva elfüstölve tönkrement. Nannini kerékcseréje után Patresét és Sennát, amivel a harmadik helyre jött fel. Az 51. körben Senna is kiállt új gumikért, nem pontszerző helyre visszaérve. Gugelmin és Berger megelőzése után végül Patresét is maga mögé utasította a 65. körben. Prost nagy előnnyel nyerte meg a versenyt Mansell, Nannini és Senna előtt. Senna autójában az üzemanyagszintet rosszul mérő számítógép lassításra intette a brazilt.

1988-as Arrows-Megatron

Az utolsó előtti japán nagydíjon Senna bebiztosíthatta világbajnoki címét, ha megnyeri a versenyt. A rajtnál a brazil autója szinte állva maradt, míg Prost átvette a vezetést. Senna szerencséjére a célvonal után a pálya lejtett, így az elindult autóban a brazil beindíthatta a motort, a rajt után a 14. helyre esett vissza. Az élen Prost mögött szorosan autózott Capelli, aki 16. körben rövid időre átvette a vezetést. Prost hamar visszaelőzte, majd az olasz 3 kör múlva elektronikai hiba miatt kiesett. Ekkor Senna már a 2. helyen haladt. Prostnak kisebb váltóproblémája volt, majd amikor lekörözéshez ért, Senna a 28. körben átvette tőle a vezetést. A brazil ezután a futamgyőzelemmel együtt megszerezte az egyéni címet is. Prost második lett Boutsen, Berger, Nannini és Patrese előtt.

Az évad, egyben a turbókorszak utolsó futamán, ausztrál nagydíjon a McLaren a 12. első rajtsorát szerezte meg az évben. Prost jobb rajtjának köszönhetően Senna elé került. Berger a 3. körben megelőzte Sennát, majd Prost után eredt. A 14. körben a franciát is megelőzte, így az élre állt. Ekkor úgy tűnt, az osztrák nyeri a versenyt, de René Arnoux lekörözésénél nekiütközött, így kiesett. Prost ezáltal visszakerült az élre, és győzött Senna, Piquet, Patrese, Boutsen és Capelli előtt.

Senna 90 ponttal végzett az egyéni világbajnokság élén, Prost 87, Berger 41 egységet szerzett. A 15 futamot megnyerő McLaren-Honda 199 ponttal győzött a Ferrari, a Benetton-Ford és Lotus-Honda előtt.

Csapatok és versenyzők

[szerkesztés]
Csapat Konstrutőr Modell Motor Gumi # Pilóta
UK Camel Team Lotus Honda Lotus 100T Honda G 1 Brazil Nelson Piquet
2 Japán Nakadzsima Szatoru
UK Tyrrell Racing Organisation Tyrrell 017 Ford Cosworth G 3 UK Jonathan Palmer
4 UK Julian Bailey
UK Williams Grand Prix Engineering Williams FW12 Judd G 5 UK Nigel Mansell
UK Martin Brundle
Franciaország Jean-Louis Schlesser
6 Olaszország Riccardo Patrese
Németország Zakspeed Racing Zakspeed 881 Zakspeed G 9 Olaszország Piercarlo Ghinzani
10 Németország Bernd Schneider
UK Marlboro McLaren International Honda McLaren MP4/4 Honda G 11 Franciaország Alain Prost
12 Brazil Ayrton Senna
Franciaország Team AGS AGS JH22
JH23
Ford Cosworth G 14 Franciaország Philippe Streiff
UK Leyton House March Racing Team March 881 Judd G 15 Brazil Maurício Gugelmin
16 Olaszország Ivan Capelli
UK Arrows Racing Team Arrows A10B Megatron G 17 UK Derek Warwick
18 USA Eddie Cheever
Olaszország Benetton Formula Benetton B188 Ford Cosworth G 19 Olaszország Alessandro Nannini
20 Belgium Thierry Boutsen
Olaszország Osella Squadra Corse Osella FA1I
FA1L
Osella G 21 Olaszország Nicola Larini
Németország Rial Racing Rial ARC1 Ford Cosworth G 22 Olaszország Andrea de Cesaris
Olaszország Minardi Team Minardi M188 Ford Cosworth G 23 Spanyol Adrián Campos
Olaszország Pierluigi Martini
24 Spanyol Luis Pérez-Sala
Franciaország Equipe Ligier Ligier JS31 Judd G 25 Franciaország René Arnoux
26 Svéd Stefan Johansson
Olaszország Scuderia Ferrari Ferrari F187/88C Ferrari G 27 Olaszország Michele Alboreto
28 Ausztria Gerhard Berger
Franciaország Larrousse & Calmels F1 Lola LC88 Ford Cosworth G 29 Franciaország Yannick Dalmas
Franciaország Pierre-Henri Raphanel
Japán Szuzuki Aguri
30 Franciaország Philippe Alliot
Olaszország Coloni Racing Coloni FC188
FC188B
Ford Cosworth G 31 Olaszország Gabriele Tarquini
Olaszország Eurobrun Racing Euro Brun ER188 Ford Cosworth G 32 Argentína Oscar Larrauri
33 Olaszország Stefano Modena
Olaszország Scuderia Italia Dallara Dallara 188 Ford Cosworth G 36 Olaszország Alex Caffi

Futamok

[szerkesztés]
# Futam Időpont Helyszín Győztes versenyző Konstruktőr Riport
453 Brazil brazil nagydíj Április 3. Jacarepaguá Franciaország Alain Prost UK McLaren-Honda Riport
454 San Marino San Marinó-i nagydíj Május 1. Imola Brazil Ayrton Senna UK McLaren-Honda Riport
455 Monaco monacói nagydíj Május 15. Monaco Franciaország Alain Prost UK McLaren-Honda Riport
456 Mexikó mexikói nagydíj Május 29. Hermanos Rodriguez Franciaország Alain Prost UK McLaren-Honda Riport
457 Kanada kanadai nagydíj Június 12. Circuit Gilles Villeneuve Brazil Ayrton Senna UK McLaren-Honda Riport
458 Egyesült Államok amerikai nagydíj Június 19. Detroit Brazil Ayrton Senna UK McLaren-Honda Riport
459 Franciaország francia nagydíj Július 3. Paul Ricard Franciaország Alain Prost UK McLaren-Honda Riport
460 UK brit nagydíj Július 10. Silverstone Brazil Ayrton Senna UK McLaren-Honda Riport
461 Németország német nagydíj Július 24. Hockenheimring Brazil Ayrton Senna UK McLaren-Honda Riport
462 Magyarország magyar nagydíj Augusztus 7. Hungaroring Brazil Ayrton Senna UK McLaren-Honda Riport
463 Belgium belga nagydíj Augusztus 28. Spa-Francorchamps Brazil Ayrton Senna UK McLaren-Honda Riport
464 Olaszország olasz nagydíj Szeptember 11. Monza Ausztria Gerhard Berger Olaszország Ferrari Riport
465 Portugália portugál nagydíj Szeptember 25. Estoril Franciaország Alain Prost UK McLaren-Honda Riport
466 Spanyolország spanyol nagydíj Október 2. Jerez Franciaország Alain Prost UK McLaren-Honda Riport
467 Japán japán nagydíj Október 30. Suzuka Brazil Ayrton Senna UK McLaren-Honda Riport
468 Ausztrália ausztrál nagydíj November 13. Adelaide Franciaország Alain Prost UK McLaren-Honda Riport

Bajnokság végeredménye

[szerkesztés]

Versenyzők

[szerkesztés]

Pontozás:

Helyezés 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7.-20.
Pont 9 6 4 3 2 1 0
Helyezés Versenyző BRA
Brazil
SMR
San Marino
MON
Monaco
MEX
Mexikó
CAN
kanada
USE
USA
FRA
Franciaország
GBR
UK
GER
Németország
HUN
Magyarország
BEL
Belgium
ITA
Olaszország
POR
Portugál
ESP
Spanyol
JPN
Japán
AUS
Ausztrália
Pont
1 Brazil Ayrton Senna Kiz 1 Ki 2 1 1 2 1 1 1 1 10 6 4 1 2 90 (94)*
2 Franciaország Alain Prost 1 2 1 1 2 2 1 Ki 2 2 2 Ki 1 1 2 1 87 (105)*
3 Ausztria Gerhard Berger 2 5 2 3 Ki Ki 4 9 3 4 Ki 1 Ki 6 4 Ki 41
4 Belgium Thierry Boutsen 7 4 8 8 3 3 Ki Ki 6 3 Kiz 6 3 9 3 5 27
5 Olaszország Michele Alboreto 5 18 3 4 Ki Ki 3 17 4 Ki Ki 2 5 Ki 11 Ki 24
6 Brazil Nelson Piquet 3 3 Ki Ki 4 Ki 5 5 Ki 8 4 Ki Ki 8 Ki 3 22
7 Olaszország Ivan Capelli Ki Ki 10 16 5 NI 9 Ki 5 Ki 3 5 2 Ki Ki 6 17
8 UK Derek Warwick 4 9 4 5 7 Ki Ki 6 7 Ki 5 4 4 Ki Ki Ki 17
9 UK Nigel Mansell Ki Ki Ki Ki Ki Ki Ki 2 Ki Ki Ki 2 Ki Ki 12
10 Olaszország Alessandro Nannini Ki 6 Ki 7 Ki Ki 6 3 18 Ki Kiz 9 Ki 3 5 Ki 12
11 Olaszország Riccardo Patrese Ki 13 6 Ki Ki Ki Ki 8 Ki 6 Ki 7 Ki 5 6 4 8
12 USA Eddie Cheever 8 7 Ki 6 Ki Ki 11 7 10 Ki 6 3 Ki Ki Ki Ki 6
13 Brazil Maurício Gugelmin Ki 15 Ki Ki Ki Ki 8 4 8 5 Ki 8 Ki 7 10 Ret 5
14 UK Jonathan Palmer Ki 14 5 NK 6 5 Ki Ki 11 Ki 12 NK Ki Ki 12 Ki 5
15 Olaszország Andrea de Cesaris Ki Ki Ki Ki 9 4 10 Ki 13 Ki Ki Ki Ki Ki Ki 8 3
16 Japán Nakadzsima Szatoru 6 8 NK Ki 11 NK 7 10 9 7 Ki Ki Ki Ki 7 Ki 1
17 Olaszország Pierluigi Martini 6 15 15 NK Ki NK Ki Ki Ki 13 7 1
18 Franciaország Yannick Dalmas Ki 12 7 9 NK 7 13 13 19 9 Ki Ki Ki 11 0
19 Olaszország Alex Caffi NeK Ki Ki Ki NeK 8 12 11 15 Ki 8 Ki 7 10 Ki Ki 0
20 UK Martin Brundle 7 0
21 Franciaország Philippe Streiff Ki 10 Ki 12 Ki Ki Ki Ki Ki Ki 10 Ki 9 Ki 8 11 0
22 Spanyol Luis Pérez-Sala Ki 11 Ki 11 13 Ki HN Ki NK 10 NK Ki 8 12 15 Ki 0
23 Olaszország Gabriele Tarquini Ki Ki Ki 14 8 NK 13 Ki NK 11 NK 0
24 Franciaország Philippe Alliot Ki 17 Ki Ki 10 Ki Ki 14 Ki 12 9 Ki Ki 14 9 10 0
25 Svéd Stefan Johansson 9 NK Ki 10 Ki Ki NK NK NK Ki 11 NK Ki Ki NK 9 0
26 UK Julian Bailey NK Ki NK NK Ki 9 NK 16 NK NK NK 12 NK NK 14 NK 0
27 Olaszország Nicola Larini NK Kiz 9 NK NK Ki Ki 19 Ki Ki Ki 12 Ki Ki NeK 0
28 Franciaország René Arnoux Ki NK Ki Ki Ki Ki NK 18 17 Ki Ki 13 10 Ki 17 Ki 0
29 Olaszország Stefano Modena Ki HN Kiz Kiz 12 Ki 14 12 Ki 11 NK NK NK 13 NK Ki 0
30 Franciaország Jean-Louis Schlesser 11 0
31 Németország Bernd Schneider NK NK Ki NK NK Ki NK 12 NK 13 Ki NK NK Ki NK 0
32 Argentína Oscar Larrauri Ki NK Ki 13 Ki Ki Ki NK 16 NK NK NK Ki 0
33 Olaszország Piercarlo Ghinzani NK Ki Ki 15 14 NK Kiz NK 14 NK Ki Ki NK NK NK Ki 0
34 Spanyol Adrián Campos Ki 16 NK NK NK 0
35 Japán Szuzuki Aguri 16 0
Franciaország Pierre-Henri Raphanel NK 0
Helyezés Versenyző BRA
Brazil
SMR
San Marino
MON
Monaco
MEX
Mexikó
CAN
kanada
USE
USA
FRA
Franciaország
GBR
UK
GER
Németország
HUN
Magyarország
BEL
Belgium
ITA
Olaszország
POR
Portugál
ESP
Spanyol
JPN
Japán
AUS
Ausztrália
Pont

Konstruktőrök

[szerkesztés]
Helyezés Konstruktőr Modell Motor Gumi Győzelem Dobogós hely Pole Leggy. kör Pont
1 UK McLaren-Honda MP4/4 Honda RA168E G 15 25 15 10 199
2 Olasz Ferrari F1-87/88C Ferrari 033E G 1 8 1 4 65
3 UK Benetton-Ford B188 Ford DFR G 7 1 39
4 UK Lotus-Honda 100T Honda RA168E G 3 23
5 UK Arrows-Megatron A10B (BMW) Megatron M12/13 G 1 23
6 UK March-Judd 881 Judd CV G 2 22
7 UK Williams-Judd FW12 Judd CV G 2 1 20
8 UK Tyrrell-Ford 017 Ford DFZ G 5
9 Német Rial-Ford ARC1 Ford DFZ G 3
10 Olasz Minardi-Ford M188 Ford DFZ G 1
11 Német Zakspeed 881
881B
Zakspeed 1500/4 G
12 Olasz Coloni-Ford FC188
FC188B
Ford DFZ G
13 Francia Ligier-Judd JS31 Judd CV G
14 Olasz Osella-Alfa Romeo FA1I
FA1L
Osella G
15 UK Lola-Ford LC88 Ford DFZ G
16 Olasz Dallara-Ford 3087
F188
Ford DFV
Ford DFZ
G
17 Francia AGS-Ford JH23 Ford DFZ G
18 Olasz Euro Brun-Ford ER188 Ford DFZ G

További információk

[szerkesztés]
Commons:Category:1988 Formula One season cars
A Wikimédia Commons tartalmaz 1988-as Formula–1 világbajnokság témájú médiaállományokat.