Balogújfalu
| Balogújfalu (Vieska nad Blhom) | |
 | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Szlovákia |
| Kerület | Besztercebányai |
| Járás | Rimaszombati |
| Rang | község |
| Polgármester | Bodon Gyula |
| Irányítószám | 98021 |
| Körzethívószám | 047 |
| Forgalmi rendszám | RS |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 161 fő (2017. dec. 31.)[1] |
| Népsűrűség | 34 fő/km² |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 172 m |
| Terület | 4,83 km² |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 48° 21′ 05″, k. h. 20° 11′ 54″48.351389°N 20.198333°EKoordináták: é. sz. 48° 21′ 05″, k. h. 20° 11′ 54″48.351389°N 20.198333°E | |
| Balogújfalu weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Balogújfalu témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
| Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info | |
Balogújfalu (szlovákul: Vieska nad Blhom) község Szlovákiában, a Besztercebányai kerületben, a Rimaszombati járásban.
Fekvése
[szerkesztés]Rimaszombattól 15 km-re keletre, a Balog jobb partján fekszik.
Története
[szerkesztés]A település a 13-14. században keletkezett. Első írásos említése az 1427-es adóösszeírásban "Wyfalu" alakban történt. Ilsvay György, majd a 15. századtól a Derencsényi család birtoka. A 16. században a Széchy, a 18. században a Koháry család a földesura. 1683-ban a lengyel-litván hadak csaknem teljesen elpusztították. 1828-ban 20 házában 148 lakos élt, akik főként mezőgazdasággal foglalkoztak.
Vályi András szerint: "ÚJFALU. Gömör Várm. földes Ura Gr. Koháry Uraság, lakosai többfélék, fekszik Dobóczhoz nem meszsze, mellynek filiája; határja középszerű."[2]
Fényes Elek szerint: "Ujfalu, Gömör vmegyében, magyar falu, Radnóth szomszédságában: 5 kath., 143 ref. lak. F. u. hg. Coburg."[3]
Gömör-Kishont vármegye monográfiája szerint: "Újfalu, balogvölgyi magyar kisközség, 46 házzal és 185 ev. ref. vallású lakossal. 1427-ben a Csetnekiek a földesurai és 1460-ban mint Balogvár tartozékát sorolják fel. 1479-ben a Felediek is birtokosai, azután a balogvári uradalom többi birtokainak sorsában osztozik. Ma a Coburg herczegi családnak van itt nagyobb birtoka. Az ev. ref. templom 1872-ben épült. Ide tartoznak Ágostai, Újfalú és Kelecsény puszták, mely utóbbi a XV. században külön községként említtetik. A község postája, távírója és vasúti állomása Rimaszécs."[4]
A trianoni békeszerződésig Gömör-Kishont vármegye Feledi járásához tartozott, ezután a csehszlovák állam része lett. 1938 és 1945 között újra Magyarország része volt.
Népessége
[szerkesztés]1910-ben 195-en, túlnyomórészt magyarok lakták.
2001-ben 150 lakosából 144 magyar.
2011-ben 164 lakosából 149 magyar és 10 szlovák.
Nevezetességei
[szerkesztés]Református temploma 1872-ben épült, neoklasszicista stílusban.
További információk
[szerkesztés]Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Počet obyvateľov SR k 31. 12. 2019
- ↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.
- ↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.
- ↑ Borovszky - Magyarország vármegyéi és városai. mek.oszk.hu. (Hozzáférés: 2017. január 12.)
A Rimaszombati járás települései  | |
|---|---|
| Központ |
|
| Települések |
|
