Ugrás a tartalomhoz

Szkáros

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Szkáros (Skerešovo)
Szkáros zászlaja
Szkáros zászlaja
Közigazgatás
Ország Szlovákia
KerületBesztercebányai
JárásNagyrőcei
Rangközség
Első írásos említés1243
PolgármesterKecső Daniella
Irányítószám982 63
Körzethívószám047
Forgalmi rendszámRA
Népesség
Teljes népesség216 fő (2021. jan. 1.)[1]
Népsűrűség19 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság220 m
Terület12,91 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 48° 30′ 15″, k. h. 20° 12′ 00″48.504167°N 20.200000°EKoordináták: é. sz. 48° 30′ 15″, k. h. 20° 12′ 00″48.504167°N 20.200000°E
Szkáros weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Szkáros témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Szkáros (szlovákul Skerešovo) község Szlovákiában, a Besztercebányai kerület Nagyrőcei járásában.

Fekvése

[szerkesztés]

Tornaljától 13 km-re északnyugatra, a Turóc-patak bal partján található.

Története

[szerkesztés]

A település már a honfoglaláskor fontos gyepűvédő hely volt. 1243-ban „Staruch" néven említik először. 1266-ban „Scarus", 1353-ban „Strasa" néven említi oklevél. A 16. században több nemesi család birtokolta. A 18. században a Draskóczy és Kubinyi családoké. A falu legjelentősebb birtokosai a Hanvayak voltak. 1710-ben 177 lakos halt meg a pestisjárványban.

A 18. század végén Vályi András így ír róla: „SZKÁROS. Magyar falu Gömör Várm. földes Urai Farkas, és több Urak, lakosai katolikusok, és reformátusok, fekszik Dreskhez közel, mellynek filiája; határja középszerű, réttyei jók, malmok helyben van."[2]

1828-ban 69 házában 537 lakos élt. 1837-ben 561 lakosa volt. Lakói mezőgazdasággal, kertészmunkákkal foglalkoztak.

A 19. század közepén Fényes Elek eképpen írja le: „Szkáros, magyar falu, Gömör és Kis-Honth egyesült vármegyében, Gömörhöz nyugot-északra 1 1/2 mfd., 56 kath., 478 ref., 27 evang. lak. Ref. anya ekklézsia. Határa első osztálybeli. F. u. Farkas, s m. t. Ut. post. Tornalja."[3]

Borovszky monográfiasorozatának Gömör-Kishont vármegyét tárgyaló része szerint: „Szkáros, ratkóvölgyi magyar kisközség, 83 házzal és 346 ev. ref. vallású lakossal. 1384-ben Scarus és Izkarus néven merül fel. Ez időbeli birtokosai ismeretlenek, de 1550-ben Ferdinánd király új adománykép adja e községet a Soldos, Hanvay, Darvas, Nagyszájú, Sándor, Szkárosi, másként Fityke és a Kerepeczy családoknak. A 18. században, a mikor Szkerosowo tót néven is említik, a Farkas család a földesura, a melylyel közösen bírják a Kubinyi és a Draskóczy családok. Most Dapsy Bélának van itt nagyobb birtoka és régi kúriája, melyet még a Farkas család építtetett és a mely vétel útján került a mostani tulajdonos birtokába. A község határában kitünő gyógyerejű forrás van, mely Dapsy Béla tulajdona, a ki ide csinos fürdőházat és lakásokat építtetett. A fürdőt, mely csak nem rég nyílt meg, a környékbeliek sűrűn látogatják. A községben a Dapsyén kívül még két régi kúria van. Az egyiket a Draskóczyak, a másikat a Kubinyiak építtették. Református temploma már a reformáczió idejében fennállott, de építési ideje meg nem állapítható. Ide tartozik Salamonvölgy, Oszlókút és Papkút puszta. Postája van, távírója és vasúti állomása pedig Tornallya."[4]

A trianoni diktátumig Gömör-Kishont vármegye Tornaljai járásához tartozott. 1938 és 1945 között újra Magyarország része.

Népessége

[szerkesztés]

1910-ben 356-an, túlnyomórészt magyarok lakták.

2011-ben 246 lakosából 112 szlovák és 87 magyar.

Nevezetességei

[szerkesztés]
  • Református temploma 1822-ben épült klasszicista stílusban a 16. századi templom helyén. Mellette látható a Szégyenkő, amely a nyilvános megszégyenítés eszköze volt.
  • A falu nemesi múltjának az emlékét őrzi a két 19. században épült nemesi kúria. Egyikük klasszicista, a másik neoklasszicista stílusú.
  • A falukép ma is meghatározó elemei a fennmaradt régi házak.

Neves személyek

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
  2. Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.  
  3. Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.  
  4. Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája – A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky SamuSziklay János. Budapest: Országos Monográfia Társaság. 1896–1914.  elektronikus elérhetőség Gömör-Kishont vármegye.

Külső hivatkozások

[szerkesztés]