Kakasalja
Kakasalja (Muránska Zdychava) | |||
| |||
Közigazgatás | |||
Ország | Szlovákia | ||
Kerület | Besztercebányai | ||
Járás | Nagyrőcei | ||
Rang | község | ||
Első írásos említés | 1427 | ||
Polgármester | Ján Poliak | ||
Irányítószám | 050 01 | ||
Körzethívószám | 058 | ||
Forgalmi rendszám | RA | ||
Népesség | |||
Teljes népesség | 228 fő (2021. jan. 1.)[1] | ||
Népsűrűség | 9 fő/km² | ||
Földrajzi adatok | |||
Tszf. magasság | 529 m | ||
Terület | 28,58 km² | ||
Időzóna | CET, UTC+1 | ||
Elhelyezkedése | |||
é. sz. 48° 44′ 15″, k. h. 20° 08′ 23″48.737500°N 20.139722°EKoordináták: é. sz. 48° 44′ 15″, k. h. 20° 08′ 23″48.737500°N 20.139722°E | |||
Kakasalja weboldala | |||
Sablon • Wikidata • Segítség | |||
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info |
Kakasalja (1899-ig Murány-Zdichava, szlovákul: Muránska Zdychava) község Szlovákiában, a Besztercebányai kerületben, a Nagyrőcei járásban.
Fekvése
[szerkesztés]Nagyrőcétől 7 km-re, északkeletre fekszik.
Története
[szerkesztés]A község története szorosan kapcsolódik a közeli Murány várának történetéhez. A mai falu helyén álló Lehota nevű falu alapítása a 14. századra tehető, amikor a Szepességből származó telepesek érkeztek ide. Első említése 1427-ből származik. A murányi uradalom 1433-ban, Jolsvai György halála után a Perényi család birtoka lett. A 15. században a vlach jog alapján román pásztorokat telepítettek a korábbi Lehota helyére és az új település 1454-ben Oláhfalu („Olachfaw”) néven tűnik fel az írott forrásokban. A 16. században végrehajtott újabb betelepítés nyomán a község ruszin falu lett. Az itteni ruszinokat 1551-ben említi először oklevél. Az első nagy török támadás 1556-ban érte a Murányi völgyet, ekkor Kakasalja is elpusztult és csak 1570 körül települt be újra. 1584-ben újabb nagy török támadás következett, ennek következtében újabb lakosságcsere ment végbe. A nevek alapján az új lakosok főként lengyelek, ortodox hitű románok és ruszinok voltak. 1773-ban a községben 22 jobbágy és 14 zsellércsaládot számláltak. 1787-ben 57 házában 498 lakos élt.
A 18. század végén Vályi András így ír róla: „ZDICHAVA. Két tót faluk Gömör Várm. földes Uraik Gr. Koháry, és több Uraságok, lakosaik külömbfélék, fekszenek egygyik Rőczéhez, a’ másik nyustához nem meszsze; határbéli földgyeik középszerűek.”[2]
1828-ban 61 házában 606 lakos élt. A lakosság főként állattartásból, mezőgazdaságból, szénégetésből élt és fokozatosan elszlovákosodott.
A 19. század közepén Fényes Elek eképpen írja le: „Zdichava, (Murány), Gömör v- tót falu, a Kohauthegye tövében, Murányhoz keletre 1 1/2 órányira: 522 kath., 30 evang. lak., kik többnyire csak zabot és burgonyát termesztenek. F. u. hg. Koburg. Ut. p. Rosnyó.”[3]
Borovszky Samu monográfiasorozatának Gömör-Kishont vármegyét tárgyaló része szerint: „Murányzdichava, a Zdichava patak mellett fekvő tót kisközség, 95 házzal és 579 nagyobbára róm. kath. vallású lakossal. Szintén a murányi várbirtokok közé tartozott és a Coburgok bírják. A községben nincsen templom. Ide tartozik Hamersko telep is. A község postája, távírója és vasúti állomása Nagyrőcze.”[4]
A trianoni diktátumig Gömör-Kishont vármegye Nagyrőcei járásához tartozott.
Népessége
[szerkesztés]1910-ben 611, túlnyomórészt szlovák lakosa volt.
2001-ben 297 lakosából 289 szlovák volt.
2011-ben 259 lakosából 253 szlovák.
Nevezetességei
[szerkesztés]- Szent János apostol tiszteletére szentelt temploma.
- A faluban a népi építészet számos szép példája látható.
- A község határában fekszik a Murányi-fennsík Nemzeti Park. A park területén fekvő karsztvidéken számos sajátos képződmény található. A területen több mint 150 jelentősebb, nem látogatható barlangot, több mint 50 víznyelőt és vízkeletet tartanak nyilván, valamint rengeteg felszíni karsztképződményt, mint amilyenek a sziklahasadékok, töbörök, furatok, szurdokok, sziklatűk és kőszirtek. Gazdag a terület állatvilága is.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
- ↑ Magyar Elektronikus Könyvtár (MEK) / Hungarian Electronic Library. mek.oszk.hu. [2022. június 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. január 30.)
- ↑ Magyarország geográfiai szótára – Fényes Elek | Kézikönyvtár (magyar nyelven). www.arcanum.hu. (Hozzáférés: 2018. január 30.)
- ↑ Borovszky - Magyarország vármegyéi és városai. mek.oszk.hu. (Hozzáférés: 2018. január 30.)