Ugrás a tartalomhoz

Süvete

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Süvete (Šivetice)
Süvetei körtemplom
Süvetei körtemplom
Süvete zászlaja
Süvete zászlaja
Közigazgatás
Ország Szlovákia
KerületBesztercebányai
JárásNagyrőcei
Rangközség
Első írásos említés1262
PolgármesterĽudovít Sendrei
Irányítószám049 14
Körzethívószám058
Forgalmi rendszámRA
Népesség
Teljes népesség360 fő (2021. jan. 1.)[1]
Népsűrűség49 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság232 m
Terület8,26 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 48° 34′ 54″, k. h. 20° 16′ 33″48.581667°N 20.275833°EKoordináták: é. sz. 48° 34′ 54″, k. h. 20° 16′ 33″48.581667°N 20.275833°E
Süvete weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Süvete témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Süvete (szlovákul: Šivetice) község Szlovákiában, a Besztercebányai kerületben, a Nagyrőcei járásban.

Fekvése

[szerkesztés]

Nagyrőcétől közúton 18 km-re délkeletre, a Murány-patak jobb partján fekszik.

Története

[szerkesztés]

A település a 12. században egy korábbi falu helyén keletkezett, 1262-ben "Sueta" alakban említik először. 1435-ben "Swethe", 1453-ban "Zwyhete", 1455-ben "Sywethe", 1590-ben "Seuitiche" alakban említik a korabeli források. A jolsvai uradalomhoz tartozott, majd a 15. századtól a murányi uradalom része volt. A felette magasodó Murik-hegyen egykor őrtorony állt. 1427-ben 31 portája adózott. A települést a 17. században elpusztította a török és újra kellett telepíteni. 1710-ben a pestisjárvány 320 áldozatot követelt a községben.

A 18. század végén Vályi András így ír róla: „SÜVETE. Tót falu Gömör Várm. földes Ura Gr. Koháry Uraság, határja középszerű, legelője, fája elég van, malma, piatza közel; tserép edénnyel is kereskednek lakosai."[2]

A 19. század közepén Fényes Elek eképpen írja le: „Sivette, tót falu, Gömör és Kis-Honth egyesült vgyékben, Jolsvához délre 1 1/2 , 51 kath., 537 evang. lak., kik földmivelésből és cserépedény csinálásból élősködnek. F. u. h. Coburg. Ut. p. Rosnyó."[3]

1828-ban 77 házában 588 lakos élt. Lakói mezőgazdasággal, fazekassággal foglalkoztak. Süvete a Murány folyó völgyének legismertebb edénykészítő faluja volt. A 19. és a 20. században fazekas céh működött a községben. A Süvétei kerámia ismert volt az egész Osztrák–Magyar Monarchiában. Ma ezt a hagyományt már csak egy fazekasmester ápolja.

Gömör-Kishont vármegye monográfiája szerint: "Süvete, murányvölgyi tót kisközség, körjegyzőségi székhely, 71 házzal és 431 róm. kath. és ág. ev. h. vallású lakossal. E község 1435-ben Swethe és Zwyhete néven, a jolsvai uradalom egyik birtoka és a murányi várhoz tartozik. Később e vár több birtokaival együtt a Koháryak, majd a Coburg herczegi család tulajdonába kerül, mely itt ma is birtokos. Nevét az idők folyamán különféle változatokban találjuk feljegyezve, így a XVII. században az egészen magyaros Süvöte alakban, 1786-ban, Korabinszky Süvéthe és Süweticze néven említi, Fényes Elek pedig a mult század közepén Sivette néven. A község határában levő Musik nevű hegyen őrtoronynak a rommaradványa látszik, mely állítólag a csehek idejéből való. A község 1860-ban teljesen leégett. A róm. kath. templom Árpád-kori építmény, az ág. h. ev. templom pedig 1785-ben épült. A község postája és távírója Jolsva, vasúti megállóhelye Jolsvataplócza."[4]

A trianoni diktátumig Gömör-Kishont vármegye Nagyrőcei járásához tartozott. 1938 és 1945 között újra Magyarország része volt.

Népessége

[szerkesztés]

1910-ben 375, túlnyomórészt szlovák anyanyelvű lakosa volt.

2001-ben 398 lakosából 353 szlovák volt.

2011-ben 402 lakosából 338 szlovák volt.

Neves személyek

[szerkesztés]
  • Itt született 1706-ban Bahil Mátyás szlovák evangélikus lelkész.

Nevezetességei

[szerkesztés]
  • Süvéte Szent Margit tiszteletére szentelt körtemploma az egyik legszebb a Gömör vármegyei tájakon. (Közeli szomszédján, Kisperlászon valamint a – Ózdtól nyugatra fekvő – Kissikátoron is található egy-egy rotunda.) A 13. századi rotunda alakú templomot 1750 körül bővítették. Pompás falfestmények láthatók a rotunda belsejében.
  • Evangélikus temploma 1785-ben épült, tornya 1831-ben épült hozzá.
  • A falu barokk haranglába 1750 körül készült.

Lásd még

[szerkesztés]

Irodalom

[szerkesztés]
  • Gerevich T. (1938): Magyarország román kori emlékei. (Die romanische Denkmäler Ungarns.) Egyetemi nyomda. Budapest
  • Gervers-Molnár, V. (1972): A középkori Magyarország rotundái. (Rotunda in the Medieval Hungary). Akadémiai, Budapest
  • Milada Radová-Štiková 1991: Rotunda v Šiveticích (okr. Rožňava). Archaeologia Historica
  • Ludwig E. (2000): Felvidéki műemlék-kalauz. Maecenas Könyvkiadó, Budapest (ISBN 963-203-026-5)
  • Szilágyi A. (2008): A Kárpát-medence Árpád-kori rotundái és centrális templomai. Semmelweis Kiadó, Budapest

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
  2. ↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.  
  3. ↑ Magyarország geográfiai szótára – Fényes Elek | Arcanum Kézikönyvtár (magyar nyelven). www.arcanum.hu. (Hozzáférés: 2017. szeptember 6.)
  4. ↑ Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája – A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu – Sziklay János. Budapest: Országos Monográfia Társaság. 1896–1914.   → elektronikus elérhetőség Gömör-Kishont vármegye.

Külső hivatkozások

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Süvete&oldid=27533344”