Ugrás a tartalomhoz

Nagycétény

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Veľký Cetín szócikkből átirányítva)
Nem tévesztendő össze a következővel: Nagytétény.
Nagycétény (Veľký Cetín)
Nagycétény temploma
Nagycétény temploma
Nagycétény zászlaja
Nagycétény zászlaja
Közigazgatás
Ország Szlovákia
KerületNyitrai
JárásNyitrai
Rangközség
Első írásos említés1239
PolgármesterKiác Roman
Irányítószám951 05
Körzethívószám037
Forgalmi rendszámNR
Népesség
Teljes népesség1626 fő (2021. jan. 1.)[1]
Népsűrűség95 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság132 m
Terület16,86 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 48° 13′ 17″, k. h. 18° 11′ 44″48.221389°N 18.195556°EKoordináták: é. sz. 48° 13′ 17″, k. h. 18° 11′ 44″48.221389°N 18.195556°E
Nagycétény weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Nagycétény témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Nagycétény (szlovákul Veľký Cetín, németül Großzitin) község Szlovákiában, a Nyitrai kerületben, a Nyitrai járásban. Nemes- és Nagycétény egyesítésével jött létre.

Fekvése

[szerkesztés]

Nyitrától 12 km-re délkeletre, a Dunamenti-alföldön, pontosabban a Zsitvamenti dombvidéken fekszik.[2] A Nyitra folyó (egykori Céténke[3]) partján, ahol a Kádánka patak belé ömlik. A Zoboralja régió része. Nyelvjárásilag a palóc nyelvterülethez sorolják[4] vagy legalábbis annak hatása alatt lévőnek. Az egykor összefüggő magyar nyelvterület (verebélyi félsziget) kéri nyúlványának része volt.[5] Ma a magyar nyelv szempontjából a Nyitra alatti fél-, vagy már csak nyelvsziget része (nyugati palóc nyelvjáráscsoport[6]).

A faluban nyelvészeti gyűjtést Szinkovich Jenő végzett a 20. század elején. Egy állítólag 1905-1908 körül gyűjtött cédulás kéziratanyagában, melyet az Új Magyar Tájszótár is felhasznált, Berencs, Nyitranagykér és Nemespann mellett nagycétényi tájszavak is szerepelnek.[7] A falu nyelvjárásáról cikk jelent meg a nyitrai piarista főgimnázium 1910-es értesítőjében.[8] 1969-ben is történt nyelvjárási gyűjtés a faluban.[9]

Élővilága

[szerkesztés]

Nagy József már a 19. század közepén megfigyelt itt függőcinegéket és nádirigókat.[10]

Itt már a 19. században megfigyeltek rezedaféléket.[11] A felhagyott kavicsbányánál, amely ma halastó, értékes növényi társulások vannak. Például martilapu (Tussilago farfara), vízi peszérce (Lycopus europaeus), vidrakeserűfű (Persicaria amphibia), sanquisorba officinalis, négyélű füzike (Epilobium tetragonum), osztrák kányafű (Rorippa austriaca), parti sás (Carex riparia), sziki káka (Bolboschoenus maritimus) és pénzlevelű lizinka (Lysimachia nummularia). A halastóban tavi béka (Rana ridibunda) is él.[12]

2018 márciusában ismeretlen elkövető négy törvény által védett madarat mérgezett meg: egy királysast és három egerészölyvet.[13] Hasonló esetek Csehországban is előfordultak, ott 2018. februárjában egy preparátort ítéltek el a mérgezések ügyében,[14] míg délnyugat Szlovákiában 2018 júniusában egy tardoskeddi vadásznál tett házkutatás során találtak nagy mennyiségben karbofurán mérget.[15] 2018 októberében a negyedi vadásztársaságnál észleltek újabb mérgezéseket, illetve illegális csapdákat, melyeket fényképcsapdával is követtek.[16]

Nevének eredete

[szerkesztés]
Nagycétény első fennmaradt írásos említése eredetileg 1239-ből (DLDF 248088; másolat 1465)

A falu neve összefügghet a Veszprém vármegyei Csetény etimológiájával, vélhetően személynévi eredetű.[17] Valószínűsíthetően szláv eredetű.[18] A faluról vehette nevét a Céténke folyó,[19] illetve a Czetényi család is, amelynek tagjait elsősorban a 17. században említik.[20] A Cheteny alakú családnevek hovatartozása azonban nem egyértelmű.

Egyes kutatók a Céténke (folyó) helynevével vélik azonosíthatónak a 2. zobori oklevélben (1113) lévő insula Syrinc/Cyrinc, csak átiratban fennmaradt alakot,[21] ez azonban nem bizonyítható. Ezt Kniezsa István szláv szóból eredezteti, melynek jelentése sás, káka lehetett.[22] Az első bizonyítható fennmaradt írásos említése 1239-ből származik.

Szimbólumai

[szerkesztés]
  • Nagycétény egykori pecsétje
    Nagycétény egykori pecsétje
  • A nagycétényi egyház pecsétje 1827
    A nagycétényi egyház pecsétje 1827

Pecsételője már 1616-ból ismert, benne Szent Adalbert alakjával, de körirata nem olvasható. Ez a birtokos Esztergomi Érsekségre utal. A 18. századi pecséten SIGILLUM CZETENIENSE körirat olvasható. 1782-1784 között újabb pecsétnyomót használtak.[23] 1799-től köriratban keltezett pecsétje volt a falunak.[24] Az egyház 1827-től használt új pecsétet.[25]

Története

[szerkesztés]

1974-ben az egységes földművesszövetkezet kavicsbányájában paleontológiai leletek kerültek elő, amelyek a nyitrai múzeum gyűjteményébe kerültek.[26] 1987-ben légifényképezéssel azonosították a falu kataszterében egy körárkos rondelt.[27] 1991-ben egy leletmentés során koraközépkori telepjelenségeket találtak.[28] Kora Árpád-kori telepfeltárást is végeztek a Piliskei dűlőben.[29] Temetőfeltárás is történt.[30] Legújabban a Sáska dűlőben végeztek terepbejárást. elsősorban őskori megtelepedés nyomait keresve.[31] A 11. századra kialakul a vidék magyar jellege.[32] Elképzelhető, hogy a parókia melletti egykori dombon Árpád-kori temető lehetett, mivel pénzleletekről is van adat.[33]

1239-ben "Cheten" alakban szerepel az első fennmaradt írott forrásban, mely említi.[34] 1240-ben a "Cetun" folyót említik.[35] 1248-ban ismét a folyót említik "Cheten" alakban.[36] Több bizonytalan említés után 1272-ben Berencs határában említik (Ceten), hasonlóan 1283-ban (Cethen). 1285-ben a nyitrai káptalan okmányában Szőllőssel kapcsolatban szerepel (Ceten folyó).[37] Ugyancsak 1285-ben említik többek között Binch cétényi papot az esztergomi érsekség és a nyitrai püspökség közti tizedszedés egyezségében.[38] 1287-ben és 1290-ben[39] is ismét Cheten alakban, majd 1300-ban Ceten formában szerepel.

1328-ban Cheten-i Imre esztergomi kanonok már nem volt az élők sorában.[40] A falu plébániáját már az 1332-1337 között összeírt pápai tizedjegyzékben említik, ekkor a falu "Secen/Seten" alakban szerepel. Plébánosa ekkor János, aki a nyitrai főesperességben lévő egyházközsége nevében 4 márka bevétel után 20 és fél kettősgarast fizetett.[41] 1339-ben Domokos az egyház rektora.[42] 1403-ban Zsigmond Nagycétényt több más faluval együtt, mint az esztergomi érsekség birtokait a lázadások miatt lefoglalta.[43] 1424-ben a Nyitra vármegyei vámszedőhelyek felsorolásánál a falu mint Nyitra irányába haladó út települése szerepel.[44] 1425-ben ismét a folyót említik (Cheten).[45] 1426-ban bizonyos felsőszőllősi erdőn, melynek egy része Céténybe is átnyúlik osztozkodtak a Szőllősy (Felseuzeuleus) család tagjai.[46] 1435-ben királyi parancsra György esztergomi érsek birtokán határjárást végeztek. Cétényben 3 érseki nemesi "telepet" említenek.[47] 1448-ban Dénes érsek panaszkodott, hogy a Pongrác vezette husziták nagy károkat okoztak birtokain, többek között Verebélyen, Dicskén, Cétényben és Pannon.[48] 1455-ben Berencz-i István, Cheten-i Szebasztián és András jelenlétében adták ki Pozsonyban a Kanizsaiak hatalmaskodásainak vizsgálatáról szóló jelentést.[49] 1477-ben Cétényi Jakab érseki nemest és Cétényi Ulrik bírót említik.[50] 1484-ben Gyügyi (de Gywrgy) Tamás cétényi esperest és kanonokot említik.[51] 1489-ben a plébániát, Lukai (Nyitrai) Tamás esperest, plébánosát, a nyitrai kanonokot és káplánját, Gergelyt említik.[52] 1489-ben valószínűleg két cétényi oficiális is szerepel: Herdeli Benedek és Pinzes János.[53] 1492-ben jövedelmeit Thomory Bernát és Rohody László bérelhette.[54] 1494-ben Tamás plébánost említik.[55] 1496-ban Kérrel együtt bortizedét említik.[56]

Az esztergomi érsekség egyházi nemeseket telepített ide is, legkésőbb a 16. században.[57] 1530. szeptemberében az egész környékkel együtt szenvedett súlyos károkat a török betöréstől, az 1531-es Nyitra vármegyei portaösszeírás szerint közepesen érintett falu volt, összesen 33 porta égett le.[58] 1545-ben külön említik Alsó és Felső Cétényt.[59] 1546-ban plébánosa hátralékban maradt az adófizetéssel.[60] 1549-ben 24 portáját írták össze.[61] 1554-ben a dikális összeírás szerint a hódolt faluk között volt.[62] 1555-ben Cétényből származó Mátyást (Mathie Scholastico de Czethen) említi Alsólindvai György nyitrai kanonok végrendelete.[63] 1560-ban a kánoni vizitáció alkalmával plébániája betöltetlen volt.[64] 1530-ban, 1554-ben és a 17. században kétszer is felégették és elpusztították a törökök. Az 1560-as években oppidumként szerepel, ennek jelentése, illetve megbízhatósága azonban kérdéses.[65] 1568-ban a cétényi officiolátus felét Korláth Mihály kérte továbbra is,[66] majd Pogrányi Benedek érsekújvári katonát nevezték ki.[67] A másik felét továbbra is Büdy Mihály bírta.[68] 1570-ben az esztergomi szandzsák adóösszerírása szerint 13 házban 13 család és a plébános (31 vagy 32 fejadófizető) élt. Ebben nincs benne Kis- és Nemescétény lakossága. Ezen felül volt még Horvát Bertalannak egy kétkerekű malma.[69] 1571-ben 3 kúriája, 25 lakott és 6 lakatlan háza állt.[70] Ugyanakkor 25 lakott (ebből 20 jobbágy-, 5 prediális telek[71]), 6 lakatlan és 4 új részt írtak össze.[72] A jobbágyok a tizedet az állatok száma szerint pénzzel megváltották.[73] 1581-ben a cétényi jobbágyok a lapásgyarmati nemesek gabonájából vettek el, 1582-ben az erdőből 50 szekér fát tulajdonítottak el.[74] 1582-ben több településsel együtt a cétényiek is panaszkodtak Zeleméry László ellen.[75] 1597-ben Dobosth Kálmánt, Tosé Pált, Biro Fülöpöt, Zabo Dezsőt, Molnár Pált és Barnard Lukácsot írták össze.[76] 1598-ben még 101 háza állt és városként szerepelt, a következő évi török pusztítás[77] azonban ezt a felére csökkentette, hasonlóan a környező településekhez.[78]

A 17. század elején a betegek gyóntatásáért 12 dénárt fizettek.[79] 1602-ben birtokháborítási panaszokat említenek.[80] 1606-ban Cétény vidékét Rákóczi Lajos hadai Kállay György kapitány vezetése alatt szállták meg.[81] 1606 szeptemberében Pográny György a cétényi officiolátust (Nyitraegerszeg, Kinorány, Ribény, Üzbég) kérte apja Benedek lemondása után.[82] 1617-ben Bydy Mihály kezelte az érsekség uradalmi részét.[83] 1631-ben a Cétény vize erősen megáradt.[84] 1632-ben a török feldúlta a vidékét.[85] 1644-ben a falu oltalmazó őröket kért.[86] Még az év végén Lippay György érsek járt közben Batthyány Ádámnál, mert az evangélikus Hertelendy Ádám lovas hadnagy elvette marháikat.[87] 1647-ben a Balla testvérek elzálogosították szőlőjüket Hamar Andrásnak.[88] 1654-ben boszorkányság ügyében tanúvallatást tartottak.[89] Az 1664-es török adóösszeírás 59 fejadófizető személyt említ 53 háztartásban.[90] 1683 július 24-én Thököly Imre is a faluban tartózkodhatott.[91] Az érsek halálakor 1685-ben készített összeírás alapján az uradalom alá tartozók tized helyett minden telek után fizettek.[92] 1689-ben segélyeket utaltak ki.[93] 1698-ban Kollonich Lipót esztergomi érsek panaszolta Nagycétény kifosztását Jordán tábornok által (valószínűleg a Hegyaljai felkelést elfojtó hadak egyik vezére), és kártérítést kért.[94]

A 18. század első felében (is) Nagycétény több mint fele (főként az erdők miatt) az esztergomi érsekség verebélyi uradalmához tartozott.[95] 1703 novembere és 1707 között a faluban többször is katonaság szállt meg és azt a helybeliek kárára látták el.[96] 1705-ben gróf Bercsényi Miklós több levelet is küldött a fejedelemhez itt létében.[97] 1708-ban a pereszlényi csatát követően állítólag Jávorka Ádám csapatai erre haladtak Érsekújvár felé,[98] ami nem kizárt lévén a falu fontos útvonalon feküdt.[99] 1710-ben pestisjárvány pusztított a faluban, ezért elzárták.[100] Az 1715-ös országos összeírás alapján "szőlőskertje" és 56 háza volt, a felülvizsgálat során azonban megállapítást nyert, hogy itt is csalás történt az összeírás során, mert egyesek letagadták további házaikat.[101] 1720-ban 37 háza szerepel az adóösszeírásban. 1725-ben is összeírták az adózók tulajdonát és vagyonát.[102] Iskolája 1755-től szerepel a forrásokban.[103] 1769-ben összeírták a falu urbáriumát.[104] 1787-ben 157 házat és 847 lelket számláltak a faluban. Zámody József 1789-es Nyitra vármegye térképén Nagycétény a Céténke rossz oldalán lett feltüntetve, ami a folyó hibás vonalvezetésével függhet össze.[105] 1800-ban az érsek halálakor készített összeírásba belefoglalták az egyház állapotát és bevételeit (leányegyházastól).[106]

1817-ben 3 évre haszonbérbe adták az ún. Verebélyi vendégfogadót.[107] 1828-ban 137 háza és 961 lakosa volt, akik főként mezőgazdasággal és szőlőtermesztéssel foglalkoztak. Ebben az évben 158 adóköteles személyt írtak össze.[108] 1861-1862-ben a nagycétényi tankerületben 14 helyen folyt oktatás, ebből magyarul csak Nagycétényben, Nagyemőkén, Nagyhinden, Bábindalon, Csehiben és Nemespannon. Csak Özdögén és Nagycétényben volt segédtanító is.[109] 1877-ben megváltozik a postai forgalomköre Nyitraivánkáról Verebélyre.[110] 1880-ban új postahivatala nyílt.[111]

Legrégebbi ismert pecsétjei 1741-ből és 1793-ből származnak. 1822. május 12-én a környéken pusztító szélvihar forgószél formájában nagy károkat okozott a templomban is.[112] 1834-ben Cabajon, Nyitraapátin, Tardoskedden és Cétényben villámcsapások miatt tüzek alakultak ki.[113] 1848-ban a Komáromi vár ellátására gabonát szállítottak a faluból, 1849-ben 5 újoncot soroztak be.[114] 1852-ben behajtatták a kilencedet, az ellenállókat vasra verték.[115] 1862-ben tagosítás és földosztás történt. 1871-ben a Nyitrai királyi törvényszék Nyitrai királyi járásbírósága joghatósága alá tartozott.[116] 1874-ben Simor János érsek 100 forintot adományozott az iskolára.[117] 1876-ban a Nyitra völgyi településeket is árvíz sújtotta, a falu is károkat szenvedett.[118] 1885-ben hivatalosan is filoxéra sújtotta vidékké nyilvánították Nagycétényt.[119] 1889-ben is zárlat alatt volt emiatt.[120] 1891-ben Simor János érsek halála után felmérték az esztergomi érsekség vagyonát, mely során az uradalmi pincék közül a cétényiben volt a legtöbb bor.[121] 1894-ben tűz ütött ki a faluban.[122] Erzsébet királyné halála után a faluban 100 hársfát ültettek az emlékére.[123] A 19. század végén Nagycétény fizette a legkevesebb pótadót.[124]

Vályi András szerint "Kis Czétény, Nagy Czétén. Két egymáshoz közel lévő faluk Nyitra Vármegyében, birtokos Ura az Esztergomi Érsekség, fekszenek Báb Családhoz közel, Czétény folyó vize mellett, a’ mellynek ki áradásától gyakran kárt vallanak, réttyei igen jók, a’ Czétényi borok leg nagyobb ditséretet érdemelnek ennek a’ környéknek borai között. Meg van benne a’ jó bornak mind a’ három tulajdonsága: t. i. jó szinű, jó illatú, jó izű kivált ha ó, és régi. Határjok meglehetős termékenységű, fájok mind a’ kétféle lévén, a’ második Osztályba tétettek."[125]

Fényes Elek szerint "Kis- és Nagy-Czétény, két egymáshoz közel lévő magyar helység, Nyitra vmegyében, Nyitrától délkeletre 1 3/4 órányira. Az első 254 kath., 9 zsidó lak. Kath. paroch. templommal; a második 856 kath., 12 zsidó. – Határa mindkettőnek róna, és igen termékeny, rétei igen tágasak s kövérek; erdeje nincs; legelője elég. A Czétény pataka két malmot hajt. F. u. az esztergomi érsek."[126]

Nyitra vármegye monográfiája szerint "Nagy-Czétény. Nagy-Czétény, Kis-Czéténytől délre fekvő nagy magyar község, 1587 r. kath. vallásu lakossal. Postája van, távirója és vasúti állomása Nyitra. A község 1894-ben teljesen leégett. Kath. temploma és plébániája igen régi. Gróf Révay Antal püspök, esztergomi kanonok jelenlétében, Konkoly László czetényi plébános alatt 1755. év augusztus 9-én történt canonica visitatióban feljegyezve olvasható, hogy: a czétényi templom Domonkos esztergomi érsek alatt 1307. év körül épült; amiről állítólag a templom oszlopzatában elhelyezett köveken gótikus jegyekkel bevésett évszámok tanúskodnak. Péterffynél feljegyezve találjuk, hogy az esztergomi káptalan évkönyvei említést tesznek a czétényi plébániáról az 1397. évben;[127] jóval később, 1630. évben, a can. visitatio megjegyzi: hogy a templom igen régi – „templum habet antiquum, quod est sub nomine et titulo sti Joannis Bptae”. – A plébános 1634-ben a törökök üldözése miatt – „quum a Turcis et plagiariis infestabantur homines” – kénytelen volt menekülni. A templomot a törökök három ízben pusztították el. Az 1776-ik évben gróf Batthyányi József esztergomi érsek és Bukovinszky István czétényi plébános alatt, a régi falakat ujból restaurálták és a templomot kibővítették."[128]

1907-ben sertészvész pusztított a nyitrai járásban, köztük itt is.[129]

1912. júliusában és augusztusában sertésorbánc volt Berencsen, Nagycétényben, Nyitraegerszegen, Nyitragesztén és Pogrányban is.[130] 1912-ben Vaszary Kolos érsek 4000 korona segélyt adományozott az iskola fejlesztésére.[131] 1915-ben létrehozták a Nagycétényi fogyasztási és értékesítő szövetkezetet.[132] Az első világháború alatt, 1916-ban ide is érkeztek erdélyi menekültek.[133] 1918 őszén a spanyol náthában többen megbetegedtek és el is hunytak a faluból.[134] A trianoni békeszerződésig Nyitra vármegye Nyitrai járásához tartozott.

Jelentős volt a környéken a falu műmalma,[135] melynek cseh tulajdonosa volt a két világháború között és a visszacsatolás után sem tiltották ki. Itt volt állítólag a faluban először villanyáram. Erősek voltak a környéken a baloldali mozgalmak, melynek bizonyítékai a hatalomváltás utáni sztrájkhullámok, illetve a kommunista párt folyamatos agitációi, sőt 1924 novemberében a helyiek ki akarták kiáltani a proletárdiktatúrát is, melynek a karhatalom közbevatkozása vetett véget.[136] 1925-ben Nagycétény is képviselve volt a Hanza Szövetkezet megalakításakor.[137] 1925 szeptemberében baloldali ideológiáktól fűtve néhányan erőszakos földfoglalásba akartak kezdeni.[138] 1928-ban perbe fogták Veszely István kántortanítót, mert állítólag a magyar himnuszt orgonálta.[139] 1931-ben nagy tűz pusztította el a betakarított termést.[140] 1934-ben a nyitrai Árpay Pál nagycétényi malomtulajdonos birtokát árverezték tartozása behajtásának ürügyén.[141] 1934. szeptember 19-én szentelték fel a magyar iskola új épületét.[142] 1934 decemberében a Csehszlovák Agrárpárt itt is tartott választási népgyűlést.[143] 1936-ban a helyi OKP alapszervezet volt az egyik, amely először az egységes magyar párt ellen foglalt állást.[144] 1936. május 30-án nagy jégeső károsította meg Nyitrát, valamint Alsó- és Felsőköröskény, Berencs, Cabajcsápor, Csekej, Nagyemőke, Nagycétény, Nyitracsehi, Nyitraegerszeg, Salgó, Tormos, Ürmény, Üzbég, Vicsáp és Apáti, illetve Zobordarázs falvakat.[145] 1937 májusában az Egyesült Magyar Párt itt is népgyűlést tartott, amin Jaross Andor elnök és Várady plébános is beszédeket tartottak, illetve a környező települések szervezeteinek küldöttei is részt vettek rajta.[146] 1937-ben létrehozták a Délnyugatszlovenszkói Gazdasági Egyesület helyi szervezetét.[147]

A komáromi tárgyalások során a magyar küldöttség Pozsony, Nyitra és Jolsva környékén több településen népszavazást javasolt (beleértve Nagycétényt is) a hovatartozás eldöntésére, ami azonban nem valósult meg.[148] Az első bécsi döntés következtében a honvédség csak a kijelölt katonai határvonalig szállta meg a visszacsatolt területeket. Nagycétény azonban már az első bécsi döntés kihirdetésének éjszakáján önállósult, ami kemény retorziókat vont maga után. Ezért is nagyon rosszul érintette a községet az hogy nem kerülhettek vissza. Többen elmenekültek, az értelmiség és a kisebbségi vezetők nagy része "emigrált" Magyarországra. Mindezek után az akkor legalább 75%-ban magyar ajkú faluban igen magas volt a protestszavazatok száma a decemberi tartományi választáson (855 leadott szavazatból 302), ami a Szlovákiában maradt magyarságot tekintve is kivételesen magas volt.[149] A Prajza-féle Nyitra-Nagycétény közti autóbuszjárat teljesen megszűnt.[150] A Baťa érsekújvári üzemét átvette a komáromi székhelyű Cikta, ahova a nagycétényi, nyitraivánkai, cabajcsápori, ürményi és nyitraújlaki cipőárusító és -javító kirendeltségek is tartoztak. Ezek azonban fokozatosan megszűntek.[151]

Nagycétény csere útján való visszakerülése a tárgyalási javaslatok kezdetétől napirenden volt.[152] Nyitra és Pozsony megyében Alsójattó, Kalász, Nagycétény, Nagyhind és Vága a magyar-csehszlovák határmegállapító bizottság megegyezése következtében kerültek vissza.[153] A bevonuláskor ünnepséget szerveztek és mulattak.[154] 1939 és 1945 között újra Magyarország,[155] majd ezen belül 1940-ben Bars és Hont k.e.e. vármegye része lett.[156] 336 házban 1952 lélek, többségében katolikus lakott.[157] Az iskola az új helyzetben olyan rossz anyagi körülmények közé került, hogy majdnem bezáratták.[158]

1942-ben megszűnt a nagycétényi esperesi kerület. Az elkobzott zsidóbirtokokat vitézi telkeknek parcellázták fel.[159] 1942 nyarán iratcsere történt Szlovákia és Magyarország között, ami Nagycétény és Nemespann kataszteri hivatali anyagait is érintette.[160] Ekkor itt táborozott a nagymarosi polgári fiúiskola 950. sz. Szent Gellért püspök cserkészcsapata.[161] 1943-ban a nagycétényi leventecsapat nyerte el a legeredményesebb járási csapatnak járó Armóthy Ödön-emlékzászlót.[162]

  • Temetőkereszt felszentelése 2015-ben
    Temetőkereszt felszentelése 2015-ben
  • Az óvoda székelykapuja 2023-ban
    Az óvoda székelykapuja 2023-ban

1949-ben a haszonállat-biztosító szövetkezet megszüntetéséről tárgyalt a bíróság.[163] 1949-ben alapítottak újra szövetkezetet, elnöke Kósa Imre volt.[164] 1968-ban a faluban letépték a szlovák nyelvű hirdetményeket.[165] A nagycétényi EFSz III. típusú volt a járásban.[166] 1986-ban dokumentumfilmet forgattak az egyesített Dolná Nitra szövetkezet tevékenységéről.[167] 1996-ban a Nyitra áradása okozott károkat a faluban.[168] 2015-ben az öreg temetőben új keresztfát szenteltek fel.[169] 2020-ban adták át a magyar nyelvű ovodát és bölcsödét.[170]

Népessége

[szerkesztés]

A település, a családnévanyagának tanúsága ellenére, az első ismert nyelvi és nemzetiségi adatok óta mindig hangsúlyosan magyar jellegű volt. Nem is lehetne ez másként, hiszen a nyelvhatár a történeti szlovák nyelvi szigeteket (például Komját környéke, illetve a Zsitva-völgye) leszámítva a török kor végéig, illetve az egész újkor folyamán még északabbra húzódott. A két világháború között elindult egy folyamat a szlovákság számának növekedésében, ez azonban részben a demográfiai adatok kozmetikázásának, részben a betelepülés és az asszimiláció számlájára írható. Ez azonban a hangsúlyos magyar jelleget az idő rövidségének okán (20 év) még nem írhatta felül. Rosszul érintették a falu életét az első bécsi döntést követő események (1938 novemberében a kultúra és egyház vezető helyi személyiségeinek elmenekülése és ellehetetlenítése), illetve a kedvezőtlen gazdasági folyamatok (az iskola anyagi lehetőségei) és főként a második világháborút követő újabb megtorlások és általános emberi jogi és nemzetiségi helyzet. A magyar iskola ezt követően csak 1950-ben indulhatott újra. A megállíthatatlan negatív asszimilációs folyamatok hatása főként ezután vált érezhetővé, és ennek folyománya a magyar diákok számának fokozatos csökkenése is. A szórvány nemzetmegtartó ereje azonban ennek ellenére még ma is itt a legerősebb (mind abszolút értékben, mind százalékarányban), köszönhetően a még mindig létező magyar iskolának is.[171]

1784-87-ben 157 házában 163 család lakott. Összesen 847 lakosból 10 volt idegen, további 11 lakos pedig távol maradt.[172]

1828 körül 137 házában 961 lakosából 949 római katolikus és 12 zsidó vallású lakott.[173]

1869-ben 215 házban 1370 lakosa volt.[174]

1880-ban 1438 lakosából 1249 magyar, 89 szlovák, 58 német és 1 más anyanyelvű volt, 41 pedig csecsemő. 1348 lakos római katolikus, 90 pedig izraelita vallású.

1890-ben 204 házban, 1587 lakosából[175] 1486 magyar, 79 szlovák, 21 német és 1 egyéb anyanyelvű.

1900-ban 1595 lakosából 1517 magyar, 41 szlovák és 37 német anyanyelvű.

1910-ben 1686 lakosából 1629 magyar, 46 szlovák és 11 német anyanyelvű lakosa volt.[176]

1919-ben 1624 lakosából 1574 magyar, 47 csehszlovák, 2 német, 1 más nemzetiségű; ebből 1606 római katolikus és 18 zsidó vallású.[177]

1921-ben 1664 lakosából[178] 1417 magyar, 244 csehszlovák, 2 német és 1 egyéb nemzetiségű.

1930-ban 1749 lakosából 1302 magyar, 380 csehszlovák és 67 egyéb nemzetiségű volt.

1941-ben 1963 lakosából 1945 magyar, 12 szlovák, 2 német és 4 egyéb nemzetiségű.[179]

1950-ben 1894 lakosa volt.

1961-ben 2172 lakosa volt.

1970-ben 2214 lakosából 1970 magyar, 228 szlovák, 7 cseh, 5 egyéb, 2 ismeretlen és 1-1 lengyel és ukrán-ruszin volt.[180]

1980-ban 2058 lakosából 1734 magyar, 316 szlovák, 5 cseh, 2 lengyel és 1 orosz volt.[181]

1991-ben 1841 lakosából 1544 magyar és 267 szlovák.

2001-ben 1724 lakosából 1374 magyar és 341 szlovák volt.

2011-ben 1604 lakosából 1108 magyar és 473 szlovák volt.

2021-ben 1626 lakosából 918 magyar, 638 szlovák, 1 ruszin, 8 egyéb és 61 ismeretlen nemzetiségű.[182]

Néprajza

[szerkesztés]

Ismertek a faluból boszorkányperek 1654-ből,[183] de lakodalmas énekek is.[184] Többek között Manga János és Ujváry Zoltán is kutatott népdalok[185] és népszokások után a faluban.[186] 1956-ban Ortutay Gyula itt is végzett folklórgyűjtést, hanganyaga azonban a forradalom alatt elveszett, vagy máig lappang, de szerencsére a kutatást utasításai alapján megismételték. 1956 szeptemberében Vikár László gyűjtött itt énekeket. Az első fényképfelvételeket a faluról vagy a falusiakról többek között feltételezhetően Beszédes Sándor is készített, amikor Simor érsek jubileumára kapott megbízást és a prímási majort fényképezte.[187] Ernyey József 1911-ben itt is fényképfelvételeket készített a falu életéről. A fényképek a Néprajzi Múzeum gyűjteményében találhatóak.

A környéken ismert a pajta egy típusa.[188] A rakott sárfalú házak építésénél az ablakok helyét kihagyták. Erről fénykép is készült.[189] Hasonlóan fényképről ismert csak a Zoboralján elterjedt bolthajtásos házbejárat.[190] Ún. siska típusú kemence is ismert a faluból.[191]

Állítólag dudabálok is voltak és ismertek dudanóták is.[192] Mondavilágából Kopcsányi Gyula és Mártonvölgyi László örökítette meg a Zülfikár lakomáját,[193] illetve Szentkereszty Tivadar a fojtogató torz vízi embert, a mérnök lelkét, a mélyutkai ördögöt és a mélyutkai gazdatisztet.[194] Magyar Zoltán és Varga Norbert gyűjtéseiből a technikai vívmányokat (autó, telefon, televízió) illető "jövendölések" is ismertek a faluból, mint az eszkatologikus hagyományok részei. Ezek pontos eredete (kora) azonban nem tisztázott.[195] A helynevek (Herban-tó, Attak erdő) török kori népi magyarázatát Pesty Frigyes "kérdőíves" gyűjtése őrizte meg.[196] A faluban a pásztorok Karácsony böjtjén járták körbe a falut.[197] S más karácsonyi (étkezési) szokások is fennmaradtak.[198] A karácsonyi diódobás szokása itt is ismert.[199] Vízkereszt utáni második vasárnap a kánai menyegző felelevenítése is ismert a faluban.[200] Egykor ezt is dudaszó,[201] esetleg harmonika kisérte.[202] Húsvéti szokásaik is részben ismertek.[203] Népviseletét babákon is megörökítették.[204] Gyermekjátékainak tájneveit Szinkovich Jenő gyűjtötte a 20. század elején.

A falu és Nyitra vidéke híres bortermelő vidék.[205] A pozsonyi fehér szőlőfajtát czétényinek is nevezték.[206] 1605-ben például a bajmóci Thurzó uradalomnak szállítottak bort.[207] Ennek történetét az újkori számadásokból is nyomon lehet követni. Nagycétényben is vezettek legalább a 19. század elejétől kezdve hegykönyvet, amely értékes forrása a szőlőműveléssel kapcsolatos történeti hagyományoknak és jogszokásoknak.[208] Az ahai szekeres jobbágyok a szüret előtt kötelesek voltak Párkányból Nagycéténybe szállítani az üres hordókat, illetve az uraság vörösborát.[209] A szőlőműveléssel kapcsolatos tárgyi kultúra emlékei Nyitrán a Mezőgazdasági Múzeum, illetve a Néprajzi Múzeum gyűjteményeiben találhatóak.[210] A 19. században a helyi bort osztrák területekre is kínálták.[211] Régen jó minőségű dohányt is termesztettek a faluban.[212]

A második világháború után, az 1970-es évek elején létesült menyecskekórus alakult át hagyományőrző csoporttá. Ők ápolták a falu hagyományait, néptáncot és népdalokat adtak elő. 1974-ben járási első helyet szerzett a színjátszócsoport.[213] A Kadarka férfikórus mellett Kútyika Női Éneklőcsoport is működik a faluban.[214] 2007-ben itt is prózai népköltészeti anyagot gyűjtöttek.[215] Énekesei közül 2016-ban Presinszkyné Szőke Mónika szerzett kiváló minősítést Egerben.

A falu többek között a Magyar Néprajzi Atlasz és a Szlovákia néprajzi atlasza (Etnografický atlas Slovenska) egyik kutatópontja.[216]

Nevezetességei

[szerkesztés]
  • Templomának előzménye még az Árpád-korban épülhetett. 1692-ben átépítették,[218] 1776-ban bővítették.[219] A plébánia könyvtárából a 18. században a Nagyváradi Székeskáptalan könyvtárába is került át könyv.[220] Az orgona az érsekújvári Tatinger gyárból került ide.[221]
  • Későbarokk Szent Orbán kápolnája 1766-ban épült. 1905-ben, 1937-ben és 1972-ben újították fel. Felmérésük 1959-ben történt meg.[222]
  • Ún. Bús Krisztus (Vir Dolorum) szobra 1772-ből[223]
  • Az ún. Hármas Mária festett barokk szobra a Sasvári Boldogasszony kultuszából, tiszteletéből ered.[224]
  • Itt működik Zoboralja legnagyobb magyar általános iskolája, 2005-ben 156, 2012-ben már csak 71 tanulója volt, de még így is a legnagyobb a környék (Nyitrai járás) magyar iskolái között és fontos megtartó (fékező) erő a szórványban.[225]

Neves személyek

[szerkesztés]
  • Simor Mór esperes-plébános sírja
    Simor Mór esperes-plébános sírja
  • Berkes Imre esperes-plébános sírja
    Berkes Imre esperes-plébános sírja
  • Vargha János sírja Nagykéren
    Vargha János sírja Nagykéren
  • Innen származott Holló Imre (?-1782) piarista szerzetes pap, tanár. 1753-1754-ben a Nyitrai Gimnázium tanára.[226] 1773-1775 között a Tatai Gimnázium igazgatója. Kistelek első templomának építtetője; az eredeti templom oltára alatt nyugodott.[227]
  • Itt született 1866-ban Horváth Nepomuk Zsigmond bencés szerzetes.[228]
  • Itt született 1878-ban Winter Emánuel körállatorvos.[229]
  • Itt született 1885-ben Jankovich Ferenc gimnáziumi igazgató.[230]
  • Itt született 1890-ben Vajda János kanonok, esperes.[231]
  • Itt született 1890-ben Zsilinszky Győző erdőmérnök.
  • Itt született 1891-ben Frommer Fülöp érsekújvári orvos.[232] A nyitrai piaristáknál tanult 1901-1909 között. Vívásban vett részt, a gyorsírókör könyvtárosa volt és ott érettségizett. Anyja Simkó Jeanette volt. Az első világháborúban valószínűleg a 44. gyalogezred tartalékos egészségügyi hadnagya volt.[233] Az első bécsi döntést követően 1939-ben mint magánorvost igazolóbizottság elé rendelték.[234] Az érsekújvári 17-sek tartalékos segédorvosa volt.[235] 1940-től a Magyar Fogorvosok Országos Egyesületének tagja.[236]
  • Itt született 1902-ben Kántor József gyulai fül-orr-gégész főorvos.[237]
  • Itt született 1908-ban Presinszky Ferenc plébános.[238]
  • Itt született 1909-ben Bády Imre orvos,[239] a Stefánia Szövetség védőintézetének helyettes orvosa.[240]
  • Itt született 1912. július 21-én Bády Ferenc (1912-1984) teológus, esztergomi kanonok, főiskolai rektor.[241]
  • Itt született 1922. november 5-én Berkes Imre (1922-1993) gútai esperes.[242]
  • Itt született 1939. december 10-én Presinszky Lajos (1939-2010) író, tanár.
  • Itt született 1941. január 1-jén Motesíky Árpád felvidéki magyar vadászíró, újságíró.
  • Itt született 1966-ban Kiss-Maly László plébános.[243]
  • Innen származik Joe Borbély menedzser.[244]
  • Itt hunyt el 1926. január 6-án Kántor Elek kántortanító, iskolaigazgató, egyházi zenemű-szerző. Született Kiskéren, 1869. július 13-án. 1888-ban Léván szerzett képesítést. Előbb Nagykéren, Lőrincin, újra Nagykéren, majd Naszvadon tanított, végül Nagycétény igazgató kántortanítója lett.[245] Tűdővészben hunyt el.[246]
  • Itt szolgált 1718-1739 között Becskereky István plébános.
  • Itt szolgált 1741-1757 között Konkoly László plébános.[247]
  • Itt szolgált mint adminisztrátor 1815-ben Németh György esztergomi kanonok, választott tribunici püspök, a hétszemélyes tábla elnöke, az Osztrák Császári Lipót-rend kiskeresztjének viselője, az Esztergomi bazilika építésének egyik vezetője.
  • Itt szolgált mint káplán 1821-ben Kubicza György tábori lelkész, plébános.[248]
  • Itt szolgált mint adminisztrátor 1848-ban Szabó Károly (1818-1888) plébános.[249]
  • Itt szolgált 1849-től haláláig Balázsi Gergely szentszéki jegyző, esperes, plébános.
  • Itt szolgált mint káplán 1865-től Novák Lajos pap, tanár, kanonok, egyházi író.
  • Itt szolgált mint káplán 1869-től Ott Ádám (1843-1920) plébános.[250]
  • Itt szolgált Vargha János esperes, plébános.[251]
  • Itt szolgált mint káplán 1898-1907 között Druga László (1875-1952) pápai kamarás, esperes, nógrádmegyeri plébános, néprajzi gyűjtő.
  • Itt szolgált mint káplán Andrisz Rezső (1902-1967) római katolikus esperes.
  • Itt szolgált Bády Ferenc (1879-1957) jegyző.[252]
  • Itt szolgált 1891-1933 között Simor Mór (1849-1933) nagycétényi plébános, esperes.
  • Itt szolgált 1934-1944 között Várady Béla római katolikus plébános, a két világháború közötti Csehszlovákia közéleti szereplője.
  • Itt szolgált a második világháború végén Felber Gyula teológus, kanonok, alezredes.
  • Itt szolgált a második világháború után Szüllő Rezső (1912-1982) plébános.[253]
  • Itt szolgált 1954-1957 között Zsilinszky Kázmér (1910-1985) bencés tanár, plébános.
  • Itt szolgált 1976-1990 között Vladimír Filo rozsnyói püspök.[254]
  • Itt szolgált 1990-től György Ferenc plébános.[255]
  • Itt szolgált Elek Lajos (1921-2007) plébános.
  • Itt szolgált Simunek Béla (1898-1964) kántor.
  • Innét származik Motesiczky Gábor költő, tengerész.[256]
  • Itt töltötte gyerekkorát Balogh Elemér magyar író, újságíró, dramaturg, a Magyar Érdemrend tisztikeresztjének (polgári tagozat) kitüntetettje.
  • Itt töltötte gyerekkorát Borbély Alexandra magyar színésznő.
  • Itt tanult Vaskovics Lajos nemzetgazdász, megyei hivatalnok, csehszlovák pénzügyminiszter helyettes.
  • Itt tanult Bödör Csaba molekuláris biológus.

Képtár

[szerkesztés]
  • A világháborúban elesettek emlékműve (Nagy János)[257]
    A világháborúban elesettek emlékműve (Nagy János)[257]
  • Kereszt 1828-ból
    Kereszt 1828-ból
  • Szentháromság
    Szentháromság
  • Nepomuki Szent János a községháza előtt
    Nepomuki Szent János a községháza előtt
  • Lurdi barlang 1976-ból
    Lurdi barlang 1976-ból
  • Szent Család 1996-ból
    Szent Család 1996-ból
  • Szent Orbán a szőlőhegyen
    Szent Orbán a szőlőhegyen

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
  2. ↑ Bialeková, D. 1989 (szerk.): Pramene k dejinám osídlenia Slovenska z konca 5. až z 13. storočia I. Nitra, 231.
  3. ↑ Pesty Frigyes 1867: Magyarország vízhálózata a régi korban. Századok I, 73; Némethy Károly 1883: A Nyitra-folyó völgyének geographiája. Selmeczbánya, 19; Mártonvölgyi László 1941: Emlékek földjén. Nitra, 143.
  4. ↑ Dallos István 1933: A nyitra-barsi magyar-palóc félsziget. Magyar Írás 1933/5-6, 275-286; 1935: A nyitravidéki palócok. In: Nyitrai írók könyve. Nitra, 154, 381 nn.; Liszka József 1990: Magyar néprajzi kutatás Szlovákiában (1918-1938). Martin, 56 158. jegyzet.
  5. ↑ Budapesti szemle 1896, 395, 401; Balogh Pál 1902: A népfajok Magyarországon, 410, 412, 625.
  6. ↑ Sándor Anna 2004: A Nyitra-vidéki magyar nyelvjárások atlasza. Pozsony.
  7. ↑ A Magyar Nyelvtudományi Társaság 41. sz. kézirata a Nyelvtudományi Intézetben.
  8. ↑ 1910 Egy nyitramegyei nyelvjárás. A Szent László királyról címzett nyitrai r. kath. főgimnázium értesítője az 1909/10. tanévről. 10-38.
  9. ↑ adatbank.sk
  10. ↑ Nagy, J. 1861: A madár. Komárom, táblázat: Függő czinege (Parus pendulinus) Komjáthi, Nagy-Czétény, Szőllős, Tornócz vidékén a réterdőkben; ritka, télre tovább megy dél felé. Nádi rigó (Sylvia turdoides) ritka, Nagy-Czétény körül és lejebb elterülő réterdőkben, nádasokban, Szarkahegy alatt.
  11. ↑ Kn. ZBG. XV, 157; August Neilreich 1866: Aufzählung der in Ungarn und Slavonien bisher beobachteten Gefässpflanzen. Wien, 268.
  12. ↑ Hreško et al. 2006: Krajina Nitry a jej okolia - Úvodná etapa výskumu. Nitra, 127, 131.
  13. ↑ ujszo.com; topky.sk
  14. ↑ pluska.sk
  15. ↑ dravce.sk; cas.sk; netky.sk
  16. ↑ dravce.sk
  17. ↑ Stanislav, Ján 1944: K južnej a východnej hranici slovenského osídlenia v stredoveku. Bratislava, 26.
  18. ↑ Virágh Róza 1931: Magyar helységnevek eredete. Szeged, 27 scseteni - kerülős; Szombathy: Turul VI, 82; Ján Stanislav 1948: Slovenský juh v stredoveku II, 94.
  19. ↑ Ján Stanislav 1944: K južnej a východnej hranici slovenského osídlenia v stredoveku. Bratislava, 26.
  20. ↑ Pongrácz et al. 2008: Pozsony vármegye nemes családjai. Debrecen, 99.
  21. ↑ Fügedi; Stanislav 1944, 36; Anton Števko 2013: Názvy obcí uvedených v Zoborskej listine z roku 1113. In: Zoborské listiny 1111 a 1113 a ich význam pre Slovensko. Nitra, 37; Természetesen a kutatók más azonosításokat is lehetségesnek vélnek. Vö. Maslíková 2013, 48-49.
  22. ↑ Kniezsa István: A zobori apátság 1111. és 1113. évi oklevelei, mint nyelvi (nyelvjárási) emlékek. In: Bárczi Géza (szerk.): Magyar Népnyelv VI. Debrecen, 27-28; Vladimír Šmilauer személynévből eredeztette.
  23. ↑ Jozef Novák 2008: Pečate miest a obcí na Slovensku. Krupina, I, 622, II, 447.
  24. ↑ PLE, Világi levéltár, Úriszéki iratok, V41 Cétény
  25. ↑ ŠA Nitra, NŽ I, Nobilitaria, Alföldy
  26. ↑ Motesíky Árpád 1974: Nem kell a mammutcsont? Szabad Földműves 1974. március 16.
  27. ↑ Perný, L. 2013: Rondely – praveká architektúra plná otáznikov.
  28. ↑ Cheben/Ruttkay/Ruttkayová 1992; Fusek, G. 1994: Slovensko vo včasnoslovanskom období. Nitra, 257 No. 126.
  29. ↑ Takács Miklós 2012: A Kárpát-medence 10-11. századi cserépedény-lelőhelyeinek térképészeti vonatkozásairól - Másodszor. In: Sötét idők rejtélyei - 6-11. századi régészeti emlékek a Kárpát-medencében és környékén. Tempora Obscura 3. Békéscsaba, 460 No. 47; Cheben - Ruttkayová - Ruttkay 1994, 179-194; Ruttkay 1995: Archeológia a ropa, 40-42.
  30. ↑ Ruttkayová 2009; Jozef Zábojník - Vladimír Mitáš - Ján Štubňa 2017: Krištáľový mnohosten z Čataja. Slovenská archeológia LXV/2, 352.
  31. ↑ Nils Müller-Scheeßel – Jozef Bátora – Samantha Reiter – Kai Radloff – Peter Tóth 2016: Výsledky prospekcie v povodí rieky Žitava. Študijné zvesti 60, 80-81.
  32. ↑ Fügedi Erik 1938: Nyitra megye betelepülése. Századok, 298-299; A korszak historiográfiájának ezen kijelentéseit fenntartásokkal kell kezelni, mivel a kiinduló források elemzésével ilyen jellegű következtetésekre erősen korlátozott lehetőség kínálkozik. A korszak szlovák nyelvtörténeti kutatásai ezzel szemben ellenkező előjelű eredményre "jutottak": Vö. Jan Stanislav 1944: Kultúra starých Slovákov. p. 88.
  33. ↑ Dávid, Z. - T. Polónyi, N. 1980: Az első magyar nyelvű leíró statisztika. Budapest, 60.
  34. ↑ "...et nostro quasdam terras seu possessiones nostras cum suis servitoribus condicionariis, retiferis scilicet et falconariis perpetuo et irrevocabiliter archiepiscopo et archiepiscopatui Strigoniensi, videlicet Poonh iuxta villam Chethen in comitatu Nitriensi..." (MOL DLDF, 25025; Prímási Levéltár, AR A. n. 17; Fejér, Georgius 1829: Codex diplomaticus Hungariae ecclesiasticus ac civilis IV/1. Budae, 154; Knauz, N. 1874: Monumenta ecclesiae Strigoniensis I, 329; Szentpétery, I.-Borsa, I.: Az Árpád-házi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke I. Budapest, 1923/1987, No. 660; Marsina, R. (Ed.) 1987: Codex diplomaticus et epistolaris Slovaciae II. Bratislavae, 40/ No. 55: 35-37; Györffy, Gy. 1998: Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza IV. Budapest, 362-363, 443; Kis, P. 2004: A királyi szolgálónépi szervezetek. Doktori disszertáció, Szegedi Tudományegyetem, 96; Prokopp, Gy. 1966: Az esztergomi prímási levéltár XV. századi leltára, Levéltári Közlemények 37, 133 No. 175; Teleki József 1855: Hunyadiak kora Magyarországon. Oklevéltár XI, 108.).
  35. ↑ CDSI II, 54 No. 76; Maslíková, Ľ. 2013: Cestná sieť, mýtne stanice a trhové miesta na území Nitrianskej župy v stredoveku. Disszertáció, Bratislava, 48.
  36. ↑ Georgius Fejér 1829: Codex diplomaticus Hungariae ecclesiasticus ac civilis IV/2. Budae, 459; Vurum József 1835: Memoria episcopatus Nitriensis eiusque proesulum. Posonii, 196; Nagy József 1864: Nyitramegye helyírása I/3. Komárom, 104-108; Szentpétery Imre: Az árpádházi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke I/2. Budapest, 266 No. 885; Fügedi 1938, 299; Fehér/ Száraz 2013, 113, 139.
  37. ↑ MOL, DLDF 68086; Fejér V/3, 297; Szöllősy Kálmán 1911: A felsőszöllősi Szöllősy-család krónikája. Budapest, 130-132.
  38. ↑ Fejér CDH V/3, 296, VIII/1, 524; Wurum 219; Knauz MES II, 202 No. 182; Vágner 1896, 381 No. 7; Richard Marsina - Jozef Meliš 2021: Codex Diplomaticus Episcopatus Nitriensis I. 360-363 No. 235.
  39. ↑ Ipolyi Arnold–Nagy Imre–Véghely Dezső 1880: Hazai okmánytár. Codex diplomaticus patrius VII. Budapest, 209 No. 166.
  40. ↑ 1308-ban még élt (Kristó 1992: Anjou-kori Oklevéltár II 1306-1310. Budapest - Szeged, 137 No. 306.); Almási Tibor 2001: Anjou–kori Oklevéltár XII. 1328. Budapest–Szeged, 267 No. 503.
  41. ↑ Fejérpataky, L. (Ed.) 1887: Monumenta Vaticana historiam regni Hungariae illustrantia I/1, Secen alakban; Győrffy, Gy. 1963: Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza. Budapest; Sedlák, V. 2008: Monumenta Vaticana Slovaciae I. 1332 – 1337. Trnavae-Romae, 96 No. 559.
  42. ↑ Piti Ferenc 1999: Anjou–kori Oklevéltár XXIII. 1339. Budapest–Szeged, 84-85 No. 154.
  43. ↑ PLE, Világi Levéltár, Lad. I, fasc. 22, No. 22 és 27; DLDF 248333; 248338; Fejér X/4, 217; Nagymajtényi Jenő 1943: Szőgyén. Esztergom, 12-13; Mályusz Elemér 1956: Zsigmondkori oklevéltár II. (1400–1410) - Első rész (1400–1406). MOL kiadványai 2 - Forráskiadványok 3, 314 No. 2698-2699; C. Tóth Norbert 2021: Az esztergomi székeskáptalan a 15. században III. Budapest, 35.
  44. ↑ DLDF 59010; Wenzel Gusztáv 1872: Nyitra vármegyének XV. századbeli vámhelyei. Pest; Zsigmondkori oklevéltár XI, 538 No. 1348. Az út középkori létezésére vö. Ján Lukačka 2002: Cestná sieť v Nitre a v jej najbližšom okolí v 13. a 14. storočí. In: Richard Marsina (zost.): Nitra v slovenských dejinách. Martin. (209 1247)
  45. ↑ MOL DLDF 68110; 59586.
  46. ↑ MNL DLDF 68111; C. Tóth Norbert - Mikó Gábor 2017: Zsigmondkori oklevéltár XIII. 1426. Budapest, 170 No. 395.
  47. ↑ Fejér, Georgius 1843: Codex diplomaticus Hungariae ecclesiasticus ac civilis X/7. Budae, 686-688; Vágner József 1896: Adalékok a nyitrai székeskáptalan történetéhez. Nyitra, 102; Szerémi - Ernyey József 1912: A Majthényiak és a Felvidék I. Budapest, 484; MOL, DLDF 50570 (Q 374 Tagányi Károly gyűjteménye) Cétény és Kér birtokokat Árkos, Nagyberencs és Kisberencs felől lehatárolták. (Nyitrai káptalan másolata)
  48. ↑ Knauz 1868, 808 No. 13; Chaloupecký 1937, 29 No. 26.
  49. ↑ Dreska Gábor 2010: A pannonhalmi konvent hiteleshelyi működésének oklevéltára III. (1439-1499). Győr, 359-360 No. 4
  50. ↑ Nyitrai káptalani magánlevéltár, F. X; Vágner 1896, 435.
  51. ↑ DLDF 98210; C. Tóth Norbert 2019: A nyitrai székeskáptalan archontológiája 1111-1526. Budapest, 63.
  52. ↑ MOL, DLDF 59766; Vö. C. Tóth Norbert 2019, 62.
  53. ↑ MTA másolatgyűjtemény, Libro di uscita, Ms. 4997.4.
  54. ↑ MTA, Ms.4998.4 (Registro di entrata 1492-1494)
  55. ↑ MOL, DLDF 59841.
  56. ↑ MOL, DLDF 59857 összesen 23 hordót, ára 50 és 58 Ft. A bort Visegrádra vihették.
  57. ↑ Ozorai József 1887: Esztergomi érsek praediális nemesei. Magyar Sion I, 106 3 nemesi "kúria"; 1510-ben Caspar Czeten a krakkói magyar bursa tagja volt (Fraknói 1873, 261).
  58. ↑ MNL, Magyar Kamara Archivuma, E 158, Conscriptio portarum, Comitatus Nitriensis, Connumeratio taxae 1531, pag. 17; Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája – A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu – Sziklay János. Budapest: Országos Monográfia Társaság. 1896–1914.   → elektronikus elérhetőség Nyitra vármegye, 595; Peter Keresteš 2015: V období osmanskej okupácie (1526-1711). In: P. Keresteš a kol.: Janíkovce - Dejiny Janíkoviec od najstarších čias až po súčasnosť. Nitra, 92.
  59. ↑ Országos Levéltár, Dicalis conscr. XXV. kötet; Karácsonyi János - Kollányi Ferenc 1909 (szerk.): Egyháztörténeti emlékek a magyarországi hitújítás korából IV. 1542–1547. Budapest, 405 No. 361 Felsew-Czethen, Alsoo-Czethen; 1545-ben Mutnaky Mihály Forgách Lászlóhoz írt levelében említi a cétényi jövedelem felét (MNy. LI, 358—361; LII, 224-226; Eckhardt Sándor 1956: Magyar levél a XVI. század első feléből. Magyar Nyelv LII, 500.)
  60. ↑ Országos Levéltár, Dicalis conscr. XXV. kötet; (Iványi Béla) Karácsonyi - Kollányi 1909, 525 No. 499.
  61. ↑ Országos Levéltár, Dicalis Conscriptio, XXVII. kötet; Karácsonyi - Kollányi 1912 V, 268 No. 245; Maksay Ferenc 1990: Magyarország birtokviszonyai a 16. század közepén 1. 553.
  62. ↑ Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája – A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu – Sziklay János. Budapest: Országos Monográfia Társaság. 1896–1914.   → elektronikus elérhetőség Nyitra vármegye, 616.
  63. ↑ Nyitrai káptalani országos levéltár, 14 Prot., 142; 5 Prot., 38; Vágner 1896, 129.
  64. ↑ Vojtech Bucko 1939: Reformné hnutie v arcibiskupstve ostrihomskom do r. 1564. Bratislava, 193.
  65. ↑ PLE, Protocollum E. Liber Sancti Adalberti folio 98; MOL Mf. 2582. 155. cím folio 98. Vö. Gulyás László Szabolcs 2014: Civitas vagy oppidum? In: Arcana tabularii I. Budapest-Debrecen, 392. Lásd pl. 1568: MNL, OL E21 - 1568.06.15. - c
  66. ↑ MNL, OL E21 - 1568.01.31.
  67. ↑ MNL, OL E21 - 1568.06.15. - c; MNL, OL E21 - 1568.11.13. - e
  68. ↑ MNL, OL E21 - 1568.06.01. a kérelem horvát nyelven (?) íródott.
  69. ↑ Fekete 1943, 157 No. 333; Buday/ Csuthy/ Fehér 2014, 24; Horváthföldét korábban is említik. Görög Demeter 19. század eleji térképén a panni patak felsőbb folyásánál jelöl malmot, ott azonban nincs információ ilyesmiről.
  70. ↑ UC 43:2, pag. 67.
  71. ↑ UC 43:3, pag. 208 (139).
  72. ↑ UC 100:52(a), 40.. [2011. január 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. február 6.)
  73. ↑ UC 43:3a, pag. 69.
  74. ↑ MOL, Expeditiones Camerae, 1582, fol. 33; Alžbeta Gácsova 1955: Dokumenty k protifeudálnym bojom slovenského l̕udu 1138-1848. Bratislava, 99-100 No. 47.
  75. ↑ ÖStA Hoffinanz -Ungarn. r.Nr. 44 Konv. 1582. március fol. 147-169.
  76. ↑ UC Archiválva 2011. január 15-i dátummal a Wayback Machine-ben Fasc. 45: 28, 41. oldal, 155-156. oldal.
  77. ↑ Buday - Csuthy - Fehér 2014, 25.
  78. ↑ Mária Kohútová 1990: Demografický a sídlištný obraz západného Slovenska. Bratislava, 38-41; Keresteš 2015, 96, 98.
  79. ↑ Frankl Vilmos 1869: Pázmány Péter és kora. Pest, II, 263.
  80. ↑ ÖStA HHStA Ungarische Akten Allgemeine Akten Fasc. 142. fol. 30; Fasc. 143. fol. 33-34.
  81. ↑ Nagy Jósef 1864: Nyitramegye helyírása I/3. Komárom, 11.
  82. ↑ ÖStA HKA Hoffinanz -Ungarn RN. 91. Konv. 1606. szeptember fol. 58-60; Buday - Csuthy - Fehér 2014, 27-28.
  83. ↑ UC 77:1, pag. 56.
  84. ↑ Jedlicska Pál (szerk.) 1910: Eredeti részletek a gróf Pálffy-család okmánytárához 1401–1653 s gróf Pálffyak életrajzi vázlatai. Budapest. 93 No. 175. Archiválva 2015. május 9-i dátummal a Wayback Machine-ben; Vadas András 2011: Árvizek a kora újkori Magyar Királyságban. In: Micae Mediaevales - Tanulmányok a középkori Magyarországról és Európáról. Budapest.
  85. ↑ Nagy i. m. 17; Óváry Lipót: A nyitrai központi bizottság jelentése, Századok 1875, 529; Horváth Mihály 1861: Kismartoni regesták 1617–1645. Magyar Történelmi Tár 10, 45, 50; Hanuy Ferenc 1911: Pázmány Péter bíbornok, esztergomi érsek, Magyarország prímása összegyüjtött levelei II. Budapest, 233-234 No. 703.
  86. ↑ PLE, Acta Radicalia - Classis X 196, 12. csomó X.18, No. 511 1644. április 21.
  87. ↑ MNL-OL Batthyány cs. hg. lt., Missiles [P 1314], n. 29301 – ered.; Tusor Péter 2015: "Írom kegyelmednek, mint igaz magyar igaz magyarnak" - Lippay György veszprémi és egri püspök, esztergomi érsek levelei magyar arisztokratákhoz, nemesekhez (1635-1665). Budapest, 190 No. 188. (megj. a melléklet közöletlen)
  88. ↑ Nyitrai káptalani magánlevéltár, 72. Prot. 12; Vágner 1896, 226 3. jegyzet; Lósy Béla 1939: A Zobor történetéhez. Nyitravármegye 1939. szeptember 17, 4.
  89. ↑ PLE, Acta Radicalia - Classis X 196, 21. csomó, No. 207. 1654. június 31.
  90. ↑ Blaskovics, J. 1993: Az újvári ejálet török adóösszeírásai. Pozsony, 283.
  91. ↑ Thaly Kálmán (1873): Késmárki Thököly Imre naplói, leveleskönyvei és egyéb emlékezetes írásai II. Budapest, 5-6 No. 7.
  92. ↑ UC E 156a., Fasc. 048., No. 081., p. 14.
  93. ↑ PLE, Acta Radicalia - Classis X 196, 51. csomó, No. 255-393, 396-399.
  94. ↑ ŠA Nitra, NŽ I, KS II, No. 901.
  95. ↑ Dóka Klára 1995: Az esztergomi érsekség birtokai 1726–1895. Levéltári Közlemények 66, 97, 109.
  96. ↑ Archivum Sala - Levéltári évkönyv I. 2004. Vágsellye, 190-192.
  97. ↑ Thaly Kálmán 1875: Archivum Rákóczianum IV. Székesi gróf Becsényi Miklós főhadvezér és fejedelmi helytartó levelei Rákóczi fejedelemhez. 1704-1712 I. Budapest. Archiválva 2014. március 18-i dátummal a Wayback Machine-ben
  98. ↑ Sándor János 2009: Zoboralja dióhéjban. Kolon, 10.
  99. ↑ Thaly Kálmán 1905: Ocskay László II. Rákóczi Ferencz fejedelem brigadérosa és a felső-magyarországi hadjáratok 1703-1710. Budapest, I, 169; II, 253.
  100. ↑ Presinszky i.m. 42; Nyitra vármegye helyírása I/3, 32.
  101. ↑ Borosy András - Kiss Anita - Szabó Attila 2003: Pest-Pilis-Solt vármegye közgyűlési iratainak regesztái. Közigazgatási és politikai iratok III. 1717-1730. Budapest, 84-85.
  102. ↑ UC 43:5, p. 126.
  103. ↑ Kurcsa 1999, 15; Vladimír Michalička 2009: Topografia dejín školstva na Slovensku - Od počiatkov do roku 1918 - Trenčiansky a Nitriansky kraj. Bratislava, 143.
  104. ↑ Mária Terézia úrbéri tabellák
  105. ↑ MNL, TK 1106
  106. ↑ UC E 156a., Fasc. 224, No. 25 (VI), p. 130 nn.
  107. ↑ Hazai 's Külföldi Tudósítások 1816/47, hirdetések (június 12.)
  108. ↑ [1]
  109. ↑ Barsi József 1863: Elemi tanügy, az esztergami érseki egyházmegye területén 1861/2. Statistikai Közlemények 4/ 2. sz., 290-291.
  110. ↑ 1877 Postai Rendeletek Tára XI/20, 91 (1877. 8. 19.)
  111. ↑ Postai Rendeletek Tára 14/36, 146-147. (1880. december 29.); Ellenőr 12/574 (1880. november 25.); Kisfaludi Júlia 1995: Postatörténeti kronológia 1867–1900-ig. In: Postai és Távközlési Múzeumi Alapítvány Évkönyve 1994.
  112. ↑ Kovács Sámuel 1826: Értekezés a' Szelekről. Tudományos Gyűjtemény 10, 44-70 (56); Hazai 's Külföldi Tudósítások 1822/42; rg: Katastrofa v Cetíne. Nitrianske noviny 1997/33 (a galgóci krónika nyomán, állítólag emiatt állították 1834. május 3-án Szent Donát szobrát a szőlősi út mellett)
  113. ↑ Jelenkor 1834/73 (szeptember 10.), 577-578; Döbör András 2015: Sajtópolitika és politikai sajtó Magyarországon a 18. század végén és a 19. század első felében. PhD. értekezés. Szeged, 301.
  114. ↑ Buday - Csuthy - Fehér 2014
  115. ↑ Vörösmarty 1976, 158.
  116. ↑ Magyarországi Rendeletek Tára 1871/12
  117. ↑ 1886 Simor Album. Esztergom, 236.
  118. ↑ Alispáni jelentés; Nagy László 2007: Az 1876. évi árvizek. Budapest, 44.
  119. ↑ Drahosova, S. 2005: A szőlőfiloxéra járvány Nyitrán és környékén. Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Levéltára Évkönyvei 14, 118-126.
  120. ↑ Rendeletek Tára 1890/42 A földmívelésügyi m. kir. ministernek 11.650. szám alatt valamennyi törvényhatósághoz intézett rendelete, a phylloxera-zárlati csoportok 1889. évi összeállitása tárgyában. 237. oldal.
  121. ↑ Összesen 8000 akóból 1500 volt Esztergomban a többi az uradalmi pincékben (Budapesti Hírlap 11/43, 6 A hercegprímás hagyatéka 1891. február 13.).
  122. ↑ Kurcsa i.m., borító, 13; Lásd Borovszky 1899.
  123. ↑ 1899 Erzsébet királyné emlékfái. Budapest, 155; Presinszky 2002, 343-344.
  124. ↑ Thuróczy Károly 1896: Nyitra megye. Budapest, 55.
  125. ↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.  
  126. ↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.  
  127. ↑ A forrás keltezésének és nevének problematikájáról, ill. Cétény nevének formáiról lásd: Marek Púčik: The Supposed Register of the Archdiocese of Esztergom’s Parishes from 1397 - The Parishes of the Archdiaconates of Nitra and Tekov. Studia Historica Tyrnaviensia XVII, 125-147.
  128. ↑ Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája – A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu – Sziklay János. Budapest: Országos Monográfia Társaság. 1896–1914.   → elektronikus elérhetőség Nyitra vármegye, 97-98.
  129. ↑ Földmívelési értesítő 18/45, 1238 (1907. november 10.)
  130. ↑ Földmívelési értesítő 23/27, 746 (1912. július 7.); 31, 891 (1912. július 28.); 36, 1078 (1912. szeptember 1.)
  131. ↑ Esztergom XVII/51, 4 (1912. december 15.)
  132. ↑ Központi Értesítő 40/77, 1361 (1915. szeptember 26.)
  133. ↑ Nyitramegyei Szemle 1916. október 22, 4; L. Juhász Ilona 2015: Amikor mindenki a háborús állapotok igája alatt roskadoz... Somorja-Komárom, 40-41.
  134. ↑ Noszák Andrásné Dudás Ágnes (november 4.), ifj. Bób István (november 24.), Megyház Ilona (november 7. Kiscétényben).
  135. ↑ K. Thúry 1940, 85-86.
  136. ↑ Buday/Csuthy/Fehér 2014, 57; Kurcsa 1999, 24; Proletárdiktatúra Nagycétényben. Békésmegyei Közlöny 51/253, 3; PMH 3/258, 5 (november 13.)
  137. ↑ Gaucsík István 2008: A jog erejével. Pozsony, 95.
  138. ↑ 1926-ban ítélték el őket. Valószínűleg a Hanák József bérelte prímási birtokról lehetett szó. Vö. PMH 5/83, 11 (1926. április 11.)
  139. ↑ PMH 7/8, 5 (1928. január 11.); Később iskolaigazgatóként sikkasztással vádolták. Vö. PMH 12/179, 8 (1933. augusztus 9.)
  140. ↑ PMH 1931. augusztus 2.
  141. ↑ Národná stráž 14/17,4 (1934. április 29.)
  142. ↑ PMH 1934. szeptember 20.
  143. ↑ Y organizačného ruchu na Nitriansku a Topoľčiansku. In: Slovenská Domovina 16/51-52, 5 (1934. december 20.)
  144. ↑ PMH 1936. január 21.; Nyitramegyei Szemle 1936; Popély Gyula 2017: Felvidék 1929-1939 - A második évtized csehszlovák uralom alatt. Megj. Nagycétényben élt Hanák József az OKP szlovák részlegének egyik vezetője is. Vö. Angyal Béla 2004: Dokumentumok az Országos Keresztényszocialista Párt történetéhez 1919-1936. Somorja-Dunaszerdahely, 161, 188, 191.
  145. ↑ Slovenská Domovina 18/27, 1
  146. ↑ Barázda Magyar Néplap 18/20, 2 (1937. május 16.)
  147. ↑ PMH 1937. június 13.
  148. ↑ Juraj Žudel 1991: Zmeny československo-maďarských hraníc v dôsledku viedenskej arbitráže. Slovenská archivistika XXVI/2.
  149. ↑ Fórum Társadalomtudományi Szemle 2019/4, 168; Popély Árpád 2019: Két választás Csehszlovákiában. Dunajská Streda/ Bratislava, 99-101, 107.
  150. ↑ Palárik – Hasarová 2020, 482; Vö. Cétényi Lapok 2016.
  151. ↑ ŠA Nitra, OÚN 1923-1945, kr. 356; Palárik – Hasarová 2020, 487.
  152. ↑ Mitáč, Ján 2011: Krvavý incident v Šuranoch na Vianoce 1938 v spomienkach obyvateľov mesta Šurany. In: Juh Slovenska po Viedenskej arbitráži 1938-1945. Bratislava, 139 12. jegyzet.
  153. ↑ Matolay Géza 1939 (szerk.): Felvidékünk – honvédségünk Trianontól-Kassáig. Budapest, 224; Janson Jenő 1940. In: K. Thúry György (szerk.) 1940: Nyitra - Pozsony közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék. Budapest, 13 1939 március 14-én Cseklész, Gány és Barakony Szlovákiához, Vága és Nagycétény Magyarországhoz került; Juraj Žudel 1991: Zmeny československo-maďarských hraníc v dôsledku viedenskej arbitráže. Slovenská archivistika XXVI/2, 42; Suba János 2004: Az első magyar-szlovák határ leírása. Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXVII-XXVIII, 69.
  154. ↑ Vö. Egy magyar község élet-halál küzdelme a felszabadulásért. Érsek Újvár és Magyar Vidék 1939. március.
  155. ↑ A Szlovákiából visszatért községek közigazgatási beosztása. Felvidéki Magyar Hírlap 1939. március 16.
  156. ↑ Eugen Bidovský 1972: Municipálna verejná správa na okupovanom území Slovenska 1938-1944/1945 (II). Slovenská archivistika 7/2, 242.
  157. ↑ Ölvedi János: Üzenet a csonkaországi magyaroknak. In: 1939 A visszatért Felvidék adattára, 53.
  158. ↑ A gyermekek fahordását, még az országgyűlésen is felemlegették (Képviselőházi Naplók 1939/VIII/679, 1940. november 20.).
  159. ↑ MNL, Teleki Pál iratai, Hangulatjelentések, Nagycétény; Tilkovszky Loránt 1964: A csehszlovák földreform magyar revíziója. Agrártörténeti Szemle 6, 132; Tilkovszky Loránt 1967: Revizió és nemzetiségpolitika Magyarországon. Budapest, 85 76. jegyzet; 1972: Južné Slovensko v rokoch 1938-1945. Bratislava, 111 76. jegyzet.
  160. ↑ Spisová rozluka medzi Slovenskom a Maďarskom. Nitrianska stráž 21/27, 1 (1942. július 12.)
  161. ↑ 1943 A Nagymarosi Magyar Királyi Állami Polgári Fiúiskola Évkönyve az 1942-43. iskolai évről. Nagymaros, 15.
  162. ↑ Hetényi 1943, 148, 158.
  163. ↑ Súdny ústredný oznamovateľ 11/16, 6 (1949. április 21.)
  164. ↑ Képek szövetkezeteink életéből. Szabad Földműves 1/3, 4 (1950. április 2.)
  165. ↑ G. Kovács László 1994: Dokumentumok a "Prágai tavasz" történetéből. In: Harsányi Iván (szerk.): A nemzetközi munkásmozgalom történetéből XX, 84.
  166. ↑ 1975 Szülőföldünk krónikája. Bratislava, 561.
  167. ↑ tv-archiv.sk; Ennek részletei később szerepeltek a Szlovák Állami Televízió Noc v archíve c. műsorában.
  168. ↑ Új Szó 49/103, 3 (1996. május 4.)
  169. ↑ 2015 Cétényke V/3, 21-22
  170. ↑ ma7.sk
  171. ↑ Csuthy 2017, 158 2. jegyzet.
  172. ↑ Danyi Dezső - Dávid Zoltán 1960 (szerk.): Az első magyarországi népszámlálás. Budapest, 110-111.
  173. ↑ Nagy Lajos 1828: Notitiae Politico-Geographico-Statisticae Inclyti Regni Hungariae, Partiumque Eidem Adnexarum I. Budae, 224
  174. ↑ Eredetileg 1730, de valószínűleg elírás (A Magyar Korona Országainak helységnévtára 1873, 199; Alois Vojtěch Šembera 1876: Mnoho-li jest Čechů, Moravanů a Slováků a kde obývají. Časopis Musea Království Českého L, 411.)
  175. ↑ A Magyar Korona Országainak helységnévtára 1892, 1384.
  176. ↑ Népszámlálási adatok 1910. [2014. október 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. szeptember 5.)
  177. ↑ 1920 Soznam miest na Slovensku dľa popisu ľudu z roku 1919. Bratislava, 49; Slovenský národopis 1992, 300.
  178. ↑ Úradné Noviny Župy Nitrianskej I/15a, 275 (1923. augusztus 25.)
  179. ↑ Kepecs, J. 1995: A Felvidék településeinek nemzetiségi (anyanyelvi) megoszlása (1880-1941). 193 No. 31; Forrástól függően apró eltérések is ismertek.
  180. ↑ Gyurgyík László 2017: Szlovákia lakosságának községsoros nemzetiségi összetétele az 1970. és az 1980. évi népszámlálás alapján. Somorja, 46.
  181. ↑ Gyurgyík 2017, 104.
  182. ↑ ma7.sk
  183. ↑ Schram Ferenc 1982: Magyarországi boszorkányperek 1529-1768 III. Budapest, 450-454; Lengyel Tünde 2005: Nyitra és Pozsony megye boszorkányperei a 16-18. században. Archivum Sala II, 21; Nickel Réka Zsuzsanna 2008: "Reám vicsoritotta az fogait". Ethnographia 119, 299-322.
  184. ↑ Manga János 1943: Zoborvidéki lakodalmas énekek. In: Gunda Béla (szerk.): Emlékkönyv Kodály Zoltán hatvanadik születésnapjára. Budapest, 206; Kósa László 1979: Rozmaringkoszorú – Szlovákiai magyar tájak népköltészete. Bratislava, 158-159 No. 18; Egyéb szokásokat lásd: Néprajzi Közlemények 1965, 82-83.
  185. ↑ A Magyar népdaltípusok példatárában 3 nagycétényi dallampéldát említenek.[2]
  186. ↑ Manga János: Házasság - Nagycétény. Néprajzi Múzeum - Etnológiai Adattár 516; Csáky Károly 1989: Szülőföldi vallomások. Bratislava, 100; Liszka József 1990: Magyar néprajzi kutatás Szlovákiában (1918-1938). Martin, 58 162. jegyzet.
  187. ↑ Vö. A prímási gazdatisztek albuma
  188. ↑ 2011 Magyar Néprajz I.1, 503, 704-705
  189. ↑ Ernyey József felvétele, a ház előtt a helyiek népviseletben (1911. NM.F.12538; Cseri Miklós - Füzes Endre 2006 (szerk.): Ház és ember - A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 19. Szentendre-Győr, 147).
  190. ↑ Ernyey József felvétele; NM F12535 Ház kapubálvánnyal.
  191. ↑ Ján Mjartan 1960: Novšie príspevky k výskumu juhoslovenského domu. Slovenský Národopis 8, 400-430; Etnografický atlas Slovenska IX, 31; Balassa M. Iván 1990: Az Alsó-Garam menti magyar falvak települése, építkezése és lakásberendezése. In: Cseri Miklós - Füzes Endre (szerk.): Ház és ember. A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 6. Szentendre, 30 35. jegyzet.
  192. ↑ Manga János 1940: A Felvidék népművészete. In: Felvidéki mártírok és hősök aranykönyve. Budapest, 240-241.
  193. ↑ K. Gy. 1939: Kislapási Juhász. Nyitravármegye 1939. november 12., 4; december 3., 4; Mártonvölgyi 1941, 143-149. Ali kardja is ezt a nevet viselte és valóban volt a későbbiekben Zülfikár nevű török "birtokos" a környéken (Nagyemőke), ő azonban nehezen köthető össze a kislapási Juhász család 1622-es adományával.
  194. ↑ 1895 Ethnographia 6, 418; 1922 Ethnographia 33, 84-85; 1927 Ethnographia 38, 123; Bihari, A. 1980: Magyar hiedelemmonda katalógus. 39.
  195. ↑ Magyar Zoltán 2013: Mondák a végső időkről. A magyar folklór eszkatológikus hagyományai. Ethno-lore 30, 138-196.
  196. ↑ OSzK; Presinszky L. i.m.; Cétényi Lapok i.m.
  197. ↑ Ujváry 1975, 119.
  198. ↑ Cs. Pócs Éva 1965: Néprajzi Közlemények 10/3-4. A karácsonyi vacsora és a karácsonyi asztal hiedelemköre. Budapest, 25, 30-31, 37, 41, 54, 59, 80, 84-85, 96; Bálint Sándor 1989, 83; 2004: Karácsony, húsvét, pünkösd. Budapest.
  199. ↑ Vándor Andrea 2003: Halottak a téli napfordulón. Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 46-47, 241, 106. jegyzet; Manga János 1941: A téli ünnepkör hagyományai a Nyitramegyei Menyhén. Ethnologia LII, 200.
  200. ↑ Magyar Néprajz VII. Népszokások, néphit, népi vallásosság.; Bálint 1989, 170-171.
  201. ↑ Bálint Sándor 1989: Karácsony, húsvét, pünkösd. Budapest, 171.
  202. ↑ Manga 1941, 192.
  203. ↑ Lukács László 1981: Das Stäupen zu Ostern. Alba Regia 19, 266, 276-277.
  204. ↑ babamuzeum.sk[halott link]
  205. ↑ Thuróczy 1896, 19; 1931 Borászati Lapok 63/16, 118; 2011 Magyar Néprajz I.1, 503; Simor János aranymiséjére Beszédes Sándor által készített A prímási gazdatisztek albuma, melyben a cétényi szőlők is helyet kaptak (Esztergom és Vidéke VIII/103 1886. december 25, 2).
  206. ↑ Hajdú Edit 2013: Magyar szőlőfajták. 90-93; Fehér Kadarkaként is ismert (Pospíšilová, D. - Sekera, D. - Šimor, R. 2016: Dávno pestované odrody viniča Kadarka biela - Cetínske biele. In: 40. nagycétényi borkóstoló katalógus.)
  207. ↑ ŠA Bytča, Thurzó levelezés, II - T/21 1605. aug. 5. levél; Ján Kováč 1967 (zost.): Bojnice. Nitra, 67.
  208. ↑ Újváry Zoltán 1975: Szőlőhegyi jogszokások Nagycétényben. Varia Folkloristica. Debrecen, 125; Tárkány Szücs Ernő 1981: Magyar jogi népszokások. Budapest, 697; Ozsvald Árpád 1988: Mi van a hegykönyvben? A Hét 33/42 , 10-11. (október 14.); Buday Péter - Csuthy, A. - Fehér Sándor 2014: A nagycétényi hegykönyv 1807-1922.
  209. ↑ Viga Gyula 2017: Miscellanea Museologica III. - Officina Musei 24. Miskolc, 61.
  210. ↑ Például szőlőmetsző kés (NM 56.57.10 - Földművelés-gyűjtemény)
  211. ↑ Beilage des Fremden Blattes 1858. március 4., No.51.
  212. ↑ Takács Lajos 1959: A dohánytermesztés kibontakozása a jobbágykor végén a nyomásos gazdálkodású területeken. Ethnographia 70, 233; Práznovszky F. 1843: Az özdögei dohánytermesztés. Magyar Gazda IV/2, 426.
  213. ↑ Lacika Emil 1976: A kultúra közös ügy. Hét 21/7, 15.
  214. ↑ 2014 Cétényke IV/1, 16.
  215. ↑ Magyar - Varga 2018, 23-24.
  216. ↑ Liszka József 2010: Magyarok Szlovákiában VI. Populáris kultúra - Magyarok Szlovákiában 6. Somorja, 79, 81.
  217. ↑ Szilárdfy Zoltán 2003: Ikonográfia, kultusztörténet, 122.
  218. ↑ Lehet erre utal Kovács János adata (Dávid/ Polónyi 1980, 60.
  219. ↑ Forster Gyula (szerk.) 1906: Magyarország műemlékei II. Budapest, 563; František Pížl 1962: Zoznam pamiatok (nehnuteľných kultúrno-historických) v Západoslovenskom kraji. Bratislava, 58 pontatlan.
  220. ↑ A Nagyváradi Székeskáptalan könyvtára a XVIII. században
  221. ↑ pamiatky.sk V 1451
  222. ↑ pamiatky.sk V 1452
  223. ↑ 1963 Pamiatky (nehnuteľné) Západoslovenského kraja v štátnych zoznamoch. Bratislava, 83; Buday - Csuthy - Fehér 2014, 87.
  224. ↑ Szilárdfy Zoltán 2016: A pálos rend kegyképei - A Czestochowai és Sasvári Boldogasszony. In: Sarbak Gábor (ed.): Pálosaink és Pécs. Budapest, 178; Lásd még: Buday/ Csuthy 2015; Buday et al. 2016.
  225. ↑ Morvai Tünde - Szarka László 2012: A magyar tannyelvű iskolák választása Dél-Szlovákiában - Gömöri, mátyusföldi és zoboralji gyakorlatok. Kisebbségkutatás 21/3, 564.
  226. ↑ Csősz 1879, 801.
  227. ↑ iranymagyarorszag.hu; kistelek.hu Archiválva 2014. augusztus 11-i dátummal a Wayback Machine-ben
  228. ↑ opac.pim.hu; Schematismus Cleris Archidiocesis; Presinszky 2002, 103; A Pannonhalmi Szent Benedek-Rend névtára 1802-1986, 129 No. 979.
  229. ↑ 1939 A visszatért Felvidék adattára. Budapest, u32.
  230. ↑ A visszatért Felvidék adattára, 114.
  231. ↑ hkm.hr Ivan Vajda 1890. május 2. - 1982. február 7.
  232. ↑ angelfire.com; ushmm.org 26624
  233. ↑ Kurtz Géza - Kristófy Géza 1937: A cs. és kir. Albrecht főherceg 44. gyalogezred és a cs. és kir. 105. gyalogezred története. Budapest, 298.
  234. ↑ Belügyi Közlöny 1939/25, 680. Vö. Budapesti Közlöny 74/151, 4 (1940. július 9.)
  235. ↑ Honvédségi Közlöny a Magyar Királyi Honvédség számára - Személyes Ügyek 52/35, 402 No. 338 (1940. november 9.)
  236. ↑ Fogorvosi Szemle 1940 33/12, 379.
  237. ↑ 2006 A Pázmány Péter Tudományegyetem Orvostudományi Karán végzett orvostanhallgatók jegyzéke 1921-1951. A Semmelweis Orvostudományi Egyetem Levéltárának kiadványai 3. Promóciós könyvek III. Budapest, 113 No. 2883.
  238. ↑ A visszatért Felvidék adattára, 15; Kurcsa 1999; Presinszky 2002, 104; fara.dolnastreda.sk
  239. ↑ 2006 A Pázmány Péter Tudományegyetem Orvostudományi Karán végzett orvostanhallgatók jegyzéke 1921-1951. A Semmelweis Orvostudományi Egyetem Levéltárának kiadványai 3. Promóciós könyvek III. Budapest, 144 No. 3777.
  240. ↑ Komárom és Esztergom közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék multja és jelene. 396; Más források szerint Bády Imre pilismaróti orvos 1909-ben helyben született.
  241. ↑ Beke Margit 1989: Esztergomi kanonokok (1900-1985). Unterhaching, 156-157; Lénárd, Ö. - Tímár, Á. - Szabó. Gy. - Soós, V. A. 2009: Wege und Irrwege der katholischen Kirche Ungarns in der Zeit der Verfolgung durch die Kommunisten. Berlin, 515.
  242. ↑ Kurcsa 1999; Presinszky 2002, 103-104; dominikani.sk 1; 2; 3; Agenti.
  243. ↑ Esztergom és Vidéke 2005. február 10, 3
  244. ↑ cas.sk; nitranoviny.sk; tvnoviny.sk
  245. ↑ Komlóssy 1896, 204
  246. ↑ Magyar Tanító VI/3, 72. (1926. február 1.)
  247. ↑ Némethy, L. 1894: Series Parochiarum et Parochorum Archi-Dioecesis Strigoniensis. Strigonii, 698; knihydominikani.sk; 2022 A nemespanni Mindenszentek templom 1722-2022
  248. ↑ knihydominikani.sk
  249. ↑ knihydominikani.sk
  250. ↑ pim.hu; Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái.  
  251. ↑ knihydominikani.sk; Dojcsán János 1966: Nagykér község krónikája: Halottak előestéjén a temetőben Archiválva 2022. március 10-i dátummal a Wayback Machine-ben
  252. ↑ Békássy Jenő: Komárom és Esztergom vármegyék ujjáépitése Trianon után. 200; Vö. 1957 gyászjelentés; 1962 gyászjelentés
  253. ↑ Magyar Katolikus Lexikon
  254. ↑ 2015 Cétényke V/3, 7.
  255. ↑ Ki kicsoda Kassától-Prágáig? 122 No. 390.
  256. ↑ szmit.sk
  257. ↑ Emlékműveink, szobraink gyarapodnak. A Hét 38/50, 5 (1993. december 10.)

További információk

[szerkesztés]
  • Csuthy A. 2022: Prehľad stredovekých dejín farskej obce Veľký Cetín – Pokus o zhrnutie vrcholnostredovekého vývoja jednej obce na dolnom Ponitrí. In: Pod stromom života - Zborník k 70. narodeninám Michala Slivku. Bratislava.
  • Miroslav Palárik – Zuzana Hasarová 2020: Hospodárska a socioekonomická situácia v Nitre a v Nitrianskom okres v období autonómie Slovenska. Studia Historica Nitriensia 24/2.
  • Ľuboš Trubíni - Tibor Lieskovský 2019: História cisárskej pevnosti Vráble. Vráble.
  • Pintér Beáta 2018: Zobor-vidék története. Nitra. ISBN 978 963 693 911 3
  • Kuffart Hajnalka 2018: Modenában őrzött esztergomi számadáskönyvek és az esztergomi érsekség udvartartása. Archiválva 2018. december 30-i dátummal a Wayback Machine-ben Pázmány Péter Katolikus Egyetem, PhD értekezés.
  • Magyar Zoltán - Varga Norbert 2018: Ortutay Gyula zoborvidéki folklórgyűjtése. Budapest.
  • Alexander Fehér 2018: Vegetation History and Cultural Landscapes - Case Studies from South-west Slovakia.
  • Csuthy, A. 2017: Nagycétényiek a nagypolitika árnyékában. In: Mérföldkövek - Míľniky 2015-2017. Komárom.
  • Marek Both 2017: Lokačný katalóg archeologickej zbierky Štefana Janšáka (Zo zbierok Slovenského národného múzea v Martine). Zborník SNM Etnografia.
  • Szobiné Kerekes Eszter 2017: Felvidéki népviseletes babacsaládok.
  • Szarka László - Sallai Gergely - Fedinec Csilla 2017: Az első bécsi döntés okmánytára - Diplomáciai iratok 1938. augusztus - 1939. június. Budapest, No. 236, 250, 260.
  • Pintérová, B. a kol. 2017: Podzoborské obce v období Rakúsko-Uhorska - Zobor-vidéki falvak az Osztrák-Magyar Monarchia idejében. Nyitra.
  • Jókai Mária 2016: Céheléstől öregkorig - A férfiviselet jelképei Zoboralján.
  • Buday et al. 2016: Nagycétény és Nemespann régészeti- és műemlékei.
  • Cétényi Lapok 2016/1
  • Jaroslava Ruttkayová 2016: Miniatúrne nádoby z pohrebiska vo Veľkom Cetíne. Zbor. SNM - Archeológia 26.
  • Peter Keresteš (zost.) 2015: Janíkovce - dejiny Janíkoviec od najstarších čias až po súčasnosť. Nitra, 52, 93-94, 98, 111, 128-129,.
  • Liszka József 2015: Szent Háromság egy Isten dicsőségére... Somorja.
  • Liszka József 2015: Csodálatos szent Háromság... Fórum Társadalomtudományi Szemle 2015/3.
  • Buday P. – Csuthy, A. 2015: Nagycétény és Nemespann szakrális kisemlékei és egyéb emlékjelei. Acta Ethnologica Danubiana - Az Etnológiai Központ Évkönyve 17, 169-204.
  • Popély Árpád 2015: A szlovák országgyűlés megválasztása és az Egyesült Magyar Párt. In: Makkai Béla (szerk.): A Felvidék krónikása. Budapest, 116.
  • Kövesdi Károly 2015: A megyeszékhely árnyékában. Vasárnap 2015. október 8.
  • Buday Péter - Csuthy, A. - Fehér Sándor 2014: A nagycétényi hegykönyv 1807-1922.
  • Motesíky, Á. 2014: Cétényke parti történetek és legendák. Kolárovo.
  • Popély Árpád 2014: Iratok a csehszlovákiai magyarság 1948-1956 közötti történetéhez II. 201-206.
  • Popély Árpád 2014: Fél évszázad kisebbségben - Fejezetek a szlovákiai magyarság 1945 utáni történetéből. Somorja, 94.
  • Ruttkayová, J. 2014: Das Gräberfeld der jüngeren Römischen Kaiserzeit von Veľký Cetín. In: Komoróczy Balázs (ed.): Sociální diferenciace barbarských komunit ve světle nových hrobových, sídlištních a sběrových nálezů (Archeologie barbarů 2011). Brno.
  • Bálint Sándor 2014: Weihnachten, Ostern, Pfingsten. Szeged, 95, 253-254.
  • Zilizi Zoltán 2013 (szerk.): Iskoláink - Jövőnk a Zoboralján. Szenc.
  • Kuffart Hajnalka 2013: I libri contabili di Ippolito I d’Este, cardinale di Esztergom. Materiali per l’ edizione critica. In: Esercizi di filologia. Budapest, 87-154.
  • Tátrai Zsuzsanna 2010: A pünkösdnek jeles napján...
  • Miloš Marek 2010: Formovanie farskej siete na území Nitrianskej župy v stredoveku. In: Vladimír Rábik a kol.: Vývoj cirkevnej správy na Slovensku. Trnava, 194.
  • Ruttkayová, J. 2009: Pohrebisko vo Veľkom Cetíne a Ponitrie v kontexte nálezov przeworskej a wielbarskej kultúry. In: Archeologia Barbarzyńców 2008. Rzeszów, 567-577.
  • Szabó Viktória 2009: Zoboralji litera-túra : az SZMÍT kortárs irodalmat népszerűsítő találkozói. Új Szó 62/237, 9.
  • Kocsis Aranka 2007: Mesegyűjtők, fesztiválozók, kupagyőztesek- a Nagycétényi Iskolában. Tücsök 17/7, 12-13.
  • Gertrúda Březinová 2006: Sídliská a sídliskové nálezy z laténskej doby na juhozápadnom Slovensku. Študijné Zvesti 40, 9-50.
  • Koncsol László 2005: Szóbeli és írott névhasználatunk. Új Szó 58/91.
  • Vörös Ferenc 2005: Hely- és személynévi neologizmusok a Felvidéken Trianon után. In: Névtani Értesítő 27. Budapest.
  • Ruttkayová, J. 2005: Nitra a okolie v rímskej dobe. In: Matej Ruttkay (ed.): Dávne dejiny Nitry a okolia. Nitra, 45-54.
  • Vörös Ferenc 2004: Családnévkutatások Szlovákiában. Pozsony.
  • Patay Péter 2004: Templomok a Felvidéken. Remény 15/30, 7.
  • Balázsy Csilla 2004: Nagycétény község ragadványneveinek rendszere. Kézirat.
  • Vörös Ferenc 2003: Felvidéki magyar neveink sorsa a XX. században. Szőrös Kő 8/1, 24-40.
  • Oriskó Norbert 2003: Zoboralja - piros-fehér-zöldben - Nagycétény Generációk Találkozása. Szabad újság 11/30, 14.
  • Presinszky, L. 2002: Mit hagytak ránk a századok? Fejezetek Nagycétény történelméből. Somorja, FOTOS.
  • Presinszky Károly 2002: Kontaktusjelenségek a nagycétényi magyar nyelvhasználatban. Fórum Társadalomtudományi Szemle 2002/3, 129–141.
  • Presinszky Károly 2002: Kontaktusjelenségek a nagycétényi magyar nyelvhasználatban. Szőrös kő 7/6, 48-53.
  • Benyák Mária 2001: A legfontosabb feladat. Tábortűz 51/2, 8.
  • Blažej Belák 2001: Katolícke Slovensko 2000 - panoráma Katolíckej cirkvi na Slovensku v Jubilejnom roku 2000. 55.
  • Vörös Ferenc 2001: Családnevek vizsgálata négy szlovákiai községben az 1896-1999 közötti időszakban. Fórum Társadalomtudományi Szemle 3/1, 83-120.
  • A. Kis Béla 2001: Családnevek vizsgálata nyomán "felekezetnév-vizsgálat". Fórum Társadalomtudományi Szemle 3/3, 161-165.
  • Zeman Elvira 2000: Ősi hagyomány Nagycétényben. Remény 11/25, 8.
  • Motesíky Árpád 2000: Emlékeztek, ünnepeltek a nagycétényi iskola tanítói és tanulói. Szabad újság 8/47, 3.
  • Kurcsa, M. É. 1999: Nagycétény - Veľký Cetín. Komárno.
  • Nagycétény 760 éves. Új Szó 1999. június 25, 3.
  • Petrovay, Gy. 1999: Veľký Cetín - Sakrálne pamiatky. Malá vlastivedná knižnica 98, Bratislava.
  • Ján Stanislav 1999: Slovenský juh v stredoveku I. 265.
  • Vrabec Mária 1999: Elszigetelten, de nem elhagyottan - A peremvidéken fokozott súlya és jelentősége van mindennek... Új Szó 52/114.
  • Tóth Erika et al. 1998: A szülőkön is múlik, van-e egy faluban magyar iskola. Szabad Újság 6/3, 4.
  • Blažová, E. - Kuzma, I. - Rajtár, J. 1998: Nové výsledky leteckej prospekcie na Slovensku. AVANS 1996, 32-36.
  • Ruttkay, M. – Ruttkayová, J. 1998: Záchranné výskumy vo Veľkom Cetíne. Archeologické výskumy a nálezy na Slovensku v r. 1996, 141-142.
  • Vondráková, M. 1998: Kostry z pohrebiska vo Veľkom Cetíne. AVANS 1996, 174-175.
  • Hajnalová, E. - Mihályiová, J. 1997: Archeobotanické nálezy v roku 1995. AVANS 1995, 62-69.
  • Ruttkayová, J. 1997: Tretia sezóna výskumu germánskeho žiarového pohrebiska vo Veľkom Cetíne. AVANS 1995, 161-162.
  • Samuel, Marián 1997: Neolitické nálezy z Veľkého Cetína. AVANS 1995, 163.
  • Cheben, I. - Ruttkay, M. - Ruttkayová, J. 1995: Veľký Cetín I. In: Archeológia a ropa. Nitra, 38-41.
  • Cheben, I. - Ruttkayová, J. - Ruttkay, M. 1995: Veľký Cetín II. In: Archeológia a ropa. Nitra, 42-45.
  • Cheben, I. - Ruttkayová, J. - Ruttkay, M. 1995: Veľký Cetín III. In: Archeológia a ropa. Nitra, 46-48.
  • Cheben, I. - Ruttkayová, J. - Ruttkay, M. 1994: Výskumy na trase ropovodu vo Veľkom Cetíne. Študijné Zvesti AÚ SAV 30, 177-241.
  • Ruttkayová, J. 1993: Záchranný výskum vo Veľkom Cetíne. AVANS 1992, 113-114.
  • Tirpák, J. 1993: Geophysical prospecting at three archaeological sites in Slovakia. In: Geophysical exploration of archaeological sites. Braunschweig – Wiesbaden, 315–321.
  • Brogyányi Judit 1993: A kétnyelvűség mint tevebőr - A nagycétényi óvoda esete. Új Szó 46/56, 5.
  • Jókai Mária 1993: Nagycétény és környékének viselete. Tábortűz XLII/ 3, 12-13.
  • György Ferenc 1993: Kánai menyegző Nagycétényben. Remény 4/8, 6.
  • Motesíky Árpád 1993: A nagycétényi templom. Vasárnap 26/31, 10.
  • Cheben, I. - Ruttkay, M. - Ruttkayová, J. 1992: Záchranné výskumy na trase výstavby ropovodu. AVANS 1991, 64-68.
  • Motesíky Árpád 1992: A nép nyelvén mindörökké... Hét 37/5, 9.
  • Motesíky Árpád 1992: Hídavatás Nagycetényben. Hét 1992/40, 8. (1992. október 2.)
  • Motesíky Árpád 1992: Településlexikon. Magyarok nyomában. Nyitrai járás - Ghymes, Kalász, Kiscétény, Kolon, Menyhe, Nagycétény, Nagyhind. Hét 1992/18. sz.
  • Milan Hanuliak 1991: K súčasnému stavu poznatkov a problémov osídlenia Nitrianska v 9.-13. storočí. Archaeologia historica 16, 85-100 (86, 92 obr. 3).
  • Kopecký, M. - Kuzma, I. - Rajtár, J. 1990: Výsledky leteckej prospekcie. AVANS 1988, 100-102.
  • Poľnohospodárstvo 1989, 667-668, 672.
  • Vojtech Borbély 1989: Pestovanie obilnín v JRD Dolná Nitra vo Veľkom Cetíne. Mechanizácia zberu obilnín.
  • D. Kovács József 1989: Lépéshátrányban - Tizenöt éves lemaradás a falu fejlesztésében. Új Ifjúság 37/28, 4 (1989. július 12.)
  • Ozsvald Árpád 1988: Mi van a hegykönyvben? A Hét 33/42 , 10-11. (október 14.)
  • Ján Homola - A. Stachová 1988: Ocenenie výsledkov práce. Ekonomika poľnohospodárstva 27/8, 356-358.
  • Agroekonomika 1986, 480.
  • Kročka, G. 1984 (red.): 10 rokov JRD Dolná Nitra vo Veľkom Cetíne. Martin.
  • Jókai Mária 1982: Párták. A Hét 27/18; 27/20. (1982. május 1. és 15.)
  • Anton Točík 1981: Prieskumy a záchranné výskumy na juhozápadnom Slovensku v roku 1980. AVANS 1980, 296-311. (298-299)
  • 1981 Nadišiel čas žatvy. Nitriansky hlas XXII/26 (30. júna 1981)
  • 1980 Protifašistický odboj na Slovensku v rokoch 1938-1945. 121.
  • Dávid, Z. - T. Polónyi, N. 1980: Az első magyar nyelvű leíró statisztika. Budapest, 60.
  • Vörösmarty Géza 1976: Nyitra megyei présházak és pincék. Irodalmi Szemle XIX/2, 158-161.
  • Ujváry Zoltán 1975: Varia Folkloristica. Debrecen, 33-35.[halott link]
  • A Hét 17/31, 7. (1972. augusztus 4.)
  • Lovicsek Béla 1970: Nagycétényi intermezzo. Hét 1970/4, 6-7.
  • Ch. A. 1966: A Nyitrai járás községei. Hét 1966/ 29, 5-6.
  • Duba Gyula 1965: Szálak Nagycétény és Zsolna közt. Hét 1965/28, 6—7.
  • Motesíky Árpád 1965: Könyvtárak és az olvasók Nagycétényben. Hét 10/12, 10-11.
  • Motesíky Árpád 1965: Gyarapodott a könyvtár Nagycétényben. Hét 10/31, 16 (augusztus 1.)
  • Major Ágoston 1963: Nagycétény cáfol. Hét 8/26, 1 (1963. június 30.)
  • Motesíky Árpád 1960: Kulturális élet Nagycétényben. Új Szó 1960. március 4., 5.
  • 1959: Magasabb feladatokat vállalnak. Život Družstevnej dediny (Roľnícke Noviny okresu Nitra) IX/ 40, 2 (1959. október 5.)
  • 1959: A Veľ. Cetín-i EFSZ versenyfelhívása. Život Družstevnej dediny (Roľnícke Noviny okresu Nitra) IX/ 32, 2 (1959. július 26.)
  • Ľ. Dušek 1959: Melyik utat választják Veľ. Cetínen? Život Družstevnej dediny (Roľnícke Noviny okresu Nitra) IX/ 25-26, 4 (1959. június 24.)
  • Ľ. Dušek 1959: Ako môžu zlepšiť živočísnu výrobu v JRD Veľký Cetín. Život Družstevnej dediny (Roľnícke Noviny okresu Nitra) IX/ 25-26, 2 (1959. június 24.)
  • Ľ. Dušek 1959: Ktorou cestou ísť vo Veľkom Cetíne? Život Družstevnej dediny (Roľnícke Noviny okresu Nitra) IX/ 22, 1 (1959. június 2.).
  • 1959 Vo Veľkom Cetíne brieždi? Život Družstevnej dediny (Roľnícke Noviny okresu Nitra) IX/ 16-17, 3 (1959. május 1.).
  • 1949 Pamätná kniha Národných výborov v Dvojročnici 1947-1948. p. 301-302
  • Bars és Hont K.E.E. vármegyék évkönyve 1943. Budapest, 153.
  • Manga János 1941: A kánai menyegző Nagycétényben. Ethnographia LII, 139–140.
  • Szeghalmy, Gy.: Felvidék. 1940 Budapest.
  • O triede maloroľníkov-vinárov. Slovenské zvesti 3/21, 3 (1938. január 30.)
  • Eisner et al. 1933: Nitra - Dejiny a umenie nitrianskeho zámku. Trnava, 25.
  • Antonín Boháč 1926: Národnostní mapa Republiky Československé. 116.
  • 1910 Egy nyitramegyei nyelvjárás. A Szent László királyról címzett nyitrai r. kath. főgimnázium értesítője az 1909/10. tanévről. 10-38.
  • Némethy Lajos 1894: Series parochiarum et parochorum archi-dioecesis Strigoniensis ab antiquissimis temporibus usque annum 1894. Esztergom, 174, 1054.
  • Urbaria et Conscriptiones 224:25/5, 126-162, 224-225.
  • Honlap
  • Magyar katolikus lexikon
  • Községinfó
  • Nagycétény Szlovákia térképén
  • Travelatlas.sk
  • E-obce.sk
Commons:Category:Veľký Cetín
A Wikimédia Commons tartalmaz Nagycétény témájú médiaállományokat.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Nagycétény&oldid=27609228”