Ugrás a tartalomhoz

Pogrányi Benedek

Linkek hozzáadása
Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Pogrányi Benedek
Született16. század
Elhunyt1614. május 29.
Végles
Állampolgárságamagyar
Foglalkozásahadvezér
Sablon • Wikidata • Segítség

Pogrányi Benedek (? – Végles, 1614. május 29.) törökverő vitéz.

Élete

[szerkesztés]

A Pogrányi család nemeskürti ágából származott. Pontos születési helye nem ismert. Apja Pogrányi Mihály nyitrai alispán.[1]

Fülek ostroma 1593-ban

1568-ban a cétényi officiolátus felének javadalmaira mint érsekújvári katonát nevezték ki.[2] Később a bányavárosokat védte, előbb Bakabányán szolgált (1580–1588). 1584-ben a hadi tanács komáromi alkapitánynak alkalmas vélte és ajánlotta. 1586-ban részt vett a nyitrai hadi tanácskozáson, melyen elhatározták többek között a komáromi Duna híd építését.[3] Később Korponán lett főkapitány (1588–1597).[4] 1589-ben Pálffy Miklós engedélyét kérte, hogy vitézei kopjatörésre hívhassák a drégelypalánki törököket.[5] Korponán sikeresen vágta el a török útját a bányavárosok felé, a várat Numet bég 1593-as fenyegetése kapcsán sem adta fel. Részt vett korponai kapitányként Fülek bevételénél, illetve a téli szállásra való vonulás során Szécsény, Drégely és Palánk elfoglalásában.[6] 1597-ben 500 esztergomi hajdút vezetett a tatai vár visszafoglalásakor.[7] Korponáról sokat panaszkodott az ellátás hiánya és pénztelenség miatt.

Pálffy halálát követően 1600-ban a dunáninneni részek alkapitányaként említik.[8] 1598–1602 között Nógrád főkapitánya, más források szerint ekkor Nyitrán is kapitány volt. Részt vett Buda 1602. évi ostromában. 1604. június–szeptembere között a Dunáninneni kerületi és bányavidéki végvidéki főkapitány, majd sikerei országos főkapitánnyá emelték. Más forrás szerint 1595-1610 között dunáninneni, érsekújvári kerületi és bányavidéki főkapitány-helyettes.[9]

1603-ban az érsekújvári erődben szolgált, Nádasdy Ferenc alkapitányaként. Egyesek szerint itt fejezte be katonai karrierjét, de Thurzó György nádornak írt leveleiből kitűnik, hogy legalább 1609-ig katonáskodott, például elődunai altábornok volt.[10]

1604-ben Liptóújvárt védte. 1605-ben Bocskai hadainak fogságába eshetett, de elengedték.[11] 1605-ben részt vett a bécsi béketárgyalásokon. 1606 szeptemberében fia Pográny György a cétényi officiolátust (Nyitraegerszeg, Kinorány, Ribény, Üzbég) kérte az ő lemondása után.[12] 1608-ban Rudolf magyar király bárói rangra emelte, neki adományozta Hrussó és Végles várát. Utóbbi várában hunyt el.

Nemesi címerében ágaskodó oroszlán látható, mely jobbjában feje fölé görbe kardot tart. Személyével lehet kapcsolatos az ún. Pográni ének is, mely a 17. századból származik és versfőinek összeolvasása a POGRANIONIA nevet adja.

Testvére Anna, Zongor István Nyitra vármegyei szolgabíró felesége. Gyermekei: Pogrányi János korponai kapitány, Pogrányi György (?-1629; f. Liszthy Anna Rozina[13]) érsekújvári alkapitány és Pogrányi István (?-1640).[14] Unokája Pogrányi Ferenc Drégelypalánk kapitánya lett és általa ki is halt a nemeskürti ág.

Birtokai

[szerkesztés]
  • 1604-től Liptóújvár
  • 1608-tól Hrussó és Végles
  • Forgách Simon (1527-1598) főpohárnok második végrendeletében emlékezik meg arról, hogy fia Zsigmond házasságakor több földjét Pográny Benedeknek zálogosította el.[15]

Művei

[szerkesztés]

Numet bég levele és Pogrányi Benedek arra adott válasza nyomtatásban is megjelent „Zwo wahrahaffte neue Zeittunge” néven. Az irodalomtörténet ezt a sokszorosított iratot az első Felvidéken kiadott újságnak (ún. újságlevélnek) tekinti.

Források

[szerkesztés]
  1. ↑ Frederik Federmayer - Ingrid Kušniráková 2014: Žigmund Zongor (1580-1658) - Genealogicko-biografický portrét prešporského prepošta. Woch II, 56.
  2. ↑ MNL, OL E21 - 1568.06.15. - c; MNL, OL E21 - 1568.11.13. - e
  3. ↑ Jedlicska 1897, 108 No. 54, 266 No. 385.
  4. ↑ Matunák Mihály 1901: Korpona várkapitányai. Ipolyság, 23, 29-35.
  5. ↑ Jedlicska 1897, 39, 389 No. 639.
  6. ↑ Jedlicska 1897, 50-51.
  7. ↑ Jedlicska 1897, Kelenik József 1998: Tata helye és szerepe a végvári rendszerben a 16. század utolsó harmadában. In: Fatuska János – Fülöp Éva Mária – ifj. Gyuszi László (szerk.): Annales Tataienses I. Tata a tizenöt éves háborúban. Tata, 51; Bagi Zoltán Péter 2021: The History of the Regiment of Johann von Pernstein. In: New Approaches to the Habsburg–Ottoman Diplomatic Relations. Szeged, 47.
  8. ↑ Jedlicska 1897, 736 No. 1151.
  9. ↑ Dominkovits Péter 2006: Egy nemzetek lévén... A Nyugat-Dunántúl Bocskai István 1605. évi hadjárata idején. Budapest, 161 98. jegyzet.
  10. ↑ Pálffy Géza nyomán[1] Miroslav Eliáš szerint a Dunáninneni kerület alkapitánya volt 1595-1610 között.
  11. ↑ Dominkovits Péter 2006: Egy nemzetek lévén... A Nyugat-Dunántúl Bocskai István 1605. évi hadjárata idején. Budapest, 56.
  12. ↑ ÖStA HKA Hoffinanz -Ungarn RN. 91. Konv. 1606. szeptember fol. 58-60; Buday - Csuthy - Fehér 2014, 27-28.
  13. ↑ Első férje Thurzó Szaniszló volt.
  14. ↑ Federmayer - Kušniráková 2014, 56.
  15. ↑ Bártfai Szabó László 1910: A Hunt-Paznan nemzetségbeli Forgách család története. Esztergom, 306.

Irodalom

[szerkesztés]
  • Jedlicska Pál 1897: Adatok erdődi báró Pálffy Miklós, a győri hősnek életrajza és korához 1552-1600. Eger.
  • Pogrányi Nagy Félix 1940: A Pogrányi család. Budapest. (kézirat)
  • Klaniczay Tibor - Stoll Béla 1961: Régi magyar költők tára 3. XVII. század. Budapest.
  • Fehér Sándor 1995: Pográny – Pohranice (1075-1995). Pográny.
  • Szluha Márton 2005: Nyitra vármegye nemes családjai II. Budapest.
  • Fehér Sándor - Fehér Pindes Ivett 2012: Irodalom Nyitrán, Nyitra az irodalomban. Nyitra.
  • Miroslav Eliáš 2019: Zabudnutí hrdinovia protitureckých bojov. Šurany, 24.

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Pogrányi_Benedek&oldid=27038350”