Ugrás a tartalomhoz

Keresztúr

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Keresztúr (Hostie)
Keresztúr zászlaja
Keresztúr zászlaja
Közigazgatás
Ország Szlovákia
KerületNyitrai
JárásAranyosmaróti
Rangközség
Első írásos említés1332
PolgármesterPeter Štepianský
Irányítószám951 94
Körzethívószám037
Forgalmi rendszámZM
Népesség
Teljes népesség1209 fő (2021. jan. 1.)[1]
Népsűrűség41 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság248 m
Terület28,17 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 48° 27′ 00″, k. h. 18° 26′ 15″48.450000°N 18.437500°EKoordináták: é. sz. 48° 27′ 00″, k. h. 18° 26′ 15″48.450000°N 18.437500°E
Keresztúr weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Keresztúr témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Keresztúr (szlovákul Hostie) község Szlovákiában, a Nyitrai kerület Aranyosmaróti járásában.

Fekvése

[szerkesztés]

Aranyosmaróttól 8 km-re északkeletre, a Keresztúri-patak partján fekszik.

Története

[szerkesztés]

A község területe már a római korban lakott volt. Erről tanúskodik az itt megtalált Teodosius császár idejéből származó aranypénz.

A mai települést 1332-ben a pápai tizedjegyzékben „Ecclesia Sancte Crusis" néven említik először, ekkor már működött plébániája is. Szent Kereszt templomának papja jövedelme után egy márka adót fizetett. 1388-ban „Keresztwr" alakban említik és Hrussó várának tartozéka volt. Hrussó vára 1293 előtt épült. 1403-ban Zsigmond hívei visszafoglalták a lázadóktól. 1446-ban a husziták foglalták el. Keresztúr később Tapolcsány várához tartozott, majd a Keglevich család birtoka volt.

A falunak 1424-ben vámszedési joga volt. 1468-ban Zelchen Pál zálogbirtoka, ekkor „Sythua Keresztwr" néven említik. Szomszédságában feküdt az utoljára 1504-ben említett Leves falu, melyet valószínűleg a zablathi Salcer Lőrincnek eladott Hrussó várával kapcsolatban említettek. Az új birtokos 1525-ben végrendelkezett.[2] A 16. században Keresztúr temploma is elpusztult, de a 17. században újjáépítették. 1600-ban 25 adófizetője volt a településnek. 1714-ben 44, de öt évvel később már 137 család élt itt. 1720-ban malma és 19 adózó portája volt. 1828-ban 104 házában 715 lakos élt. Első iskolája 1831-ben létesült, az állandó iskolaépületet 1885-ben a Keglevich család építtette. A falu a nagytapolcsányi uradalomhoz tartozott. 1812-ben 598 lakosa volt. Lakói fűrészeléssel, fazsindely- és faárukészítéssel foglalkoztak.

A trianoni békeszerződésig Bars vármegye Aranyosmaróti járásához tartozott. Lakói részt vettek a szlovák nemzeti felkelésben, ezért 194445-ben környékén véres harcok folytak a németek és a partizánok között.

A területén állt egykori Hrussóváralja a 13. században a vár szolgálófalujaként keletkezett. Csák Mátéé, majd királyi birtok. Később a Perényi, Ilsvay és más nemesi családoké, de az esztergomi érsekségnek is volt itt birtoka. A hrussói váruradalom központja volt. 1708-ban császári katonaság pusztította el.

Népessége

[szerkesztés]

1880-ban 648 lakosából 606 szlovák és 10 magyar anyanyelvű volt.

1890-ben 692 lakosából 665 szlovák és 15 magyar anyanyelvű volt.

1900-ban 794 lakosából 764 szlovák és 13 magyar anyanyelvű volt.

1910-ben 924 lakosából 859 szlovák, 55 magyar, 8 német és 2 egyéb anyanyelvű.

1921-ben 959 lakosából 953 csehszlovák volt.

1930-ban 963 lakosából 957 csehszlovák volt.

1991-ben 1238 lakosából 1224 szlovák volt.

2001-ben 1215 lakosából 1202 szlovák volt.

2011-ben 1170 lakosából 1139 szlovák és 1 magyar volt.

Neves személyek

[szerkesztés]
  • Hrussó várában hunyt el 1683-ban Szarka Gáspár jezsuita áldozópap és tanár.
  • Valószínűleg Hrussó várában hunyt el 1683-ban Esterházy Ferenc semptei főkapitány, somogyi főispán.

Nevezetességei

[szerkesztés]
Hrussó vára
  • Határában, északi irányban, egy hosszúkás hegygerinc fennsíkjának végén, 488 méteres magasságban állnak Hrussó várának romjai.
  • A község fontos műemléke a Szent Kereszt-templom, melyet egy középkori rotundához építettek. A rotunda a templom keleti végén helyezkedik el.

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
  2. Ethey Gyula 1936: A Zoborvidék multjából. Nyitra, 67.

Források

[szerkesztés]
  • Štefan Rakovský a kol. 1969: Zlaté Moravce a okolie. Bratislava, 142.
  • Alapy Gyula 1934: A Kistapolcsányiak. Prágai Magyar Hírlap 13/218, 30 (1934. december 23.) - recenzió
  • Haiczl Kálmán 1934: A Kistapolcsányiak
  • Haiczl Kálmán 1932-1933: A Kistapolcsányiak. Turul

További információk

[szerkesztés]