Balogtamási
| Balogtamási (Tomášovce) | |
 | |
| Református templom | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Szlovákia |
| Kerület | Besztercebányai |
| Járás | Rimaszombati |
| Rang | község |
| Polgármester | Gyurán Béla |
| Irányítószám | 980 21 (pošta Bátka) |
| Körzethívószám | 047 |
| Forgalmi rendszám | RS |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 205 fő (2021. jan. 1.)[1] |
| Népsűrűség | 30 fő/km² |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 192 m |
| Terület | 6,44 km² |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 48° 23′ 33″, k. h. 20° 09′ 10″48.392500°N 20.152900°EKoordináták: é. sz. 48° 23′ 33″, k. h. 20° 09′ 10″48.392500°N 20.152900°E | |
| Balogtamási weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Balogtamási témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
| Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info | |
Balogtamási (szlovákul: Tomášovce) község Szlovákiában, a Besztercebányai kerületben, a Rimaszombati járásban.
Fekvése
[szerkesztés]Rimaszombattól 13 km-re keletre, a Losonci-medence északi részén, a Balog-patak jobb partján fekszik.
Története
[szerkesztés]Kialakulása a 12. század második felére tehető, írásos források csak a 15. század elején említik először. A középkorban vámszedőhely volt, lakossága a kezdetektől magyar. Magva már a várispánság idején kialakulhatott, teljes kialakulása az adománybirtokos Balog-nemzetség idejére tehető. A török hódoltság alatt lakosságszáma lecsökkent, csak 1652-ben érte el az 1551-es szintet (ekkor Wesselényi-birtok). Lakossága a 16. században református hitre tért. 1682-ben a lengyel-litván seregek felégették a falut. Ezt követően a kuruc-labanc harcok és az 1710-es pestisjárvány miatt lakosságának nagy része elmenekült, 1715-20-ban már csak 5 család élt itt. Lakossága csak az 1740-es pestisjárvány után tért vissza. Ekkoriban a Koháry (később Coburg) család birtoka.
A 18. század végén Vályi András így ír róla: „TAMÁSI. Magyar falu Gömör Várm. földes Ura Gr. Koháry Uraság, lakosai több félék, fekszik Dobóczhoz közel, mellynek filiája; határja jól termő, 2/8 részét a’ záporok járják, piatza Rimaszombatban."[2]
A 19. század közepén Fényes Elek eképpen írja le: „Tamási, magyar falu, Gömör és Kis-Honth egyesült vmegyékben, Rimaszombathoz keletre 1 1/2 mfd. 5 kath. 340 ref. lak. Ref. szentegyház. F. u. h. Coburg."[3]
1851-ben 350 református és 5 katolikus lakója volt.
Gömör-Kishont vármegye monográfiájában pedig ezt olvashatjuk róla: „Tamási, balogvölgyi magyar kisközség, 72 házzal és 282 ev. ref. vallású lakossal. 1423-ban e községet már a mai nevén mint vámhelyet említik. 1427-ben az Uza család a földesura. 1460-ban két Tamási nevű község merül föl mint Balogvár tartozéka. Később a Koháryak, majd ezek révén a Coburg herczegi család lett a birtokosa, mely ma is bírja. Református temploma 1820-ban épült. A község postája Felsőbátka, távírója és vasúti állomása Rimaszombat."
A trianoni diktátumig Gömör-Kishont vármegye Feledi járásához tartozott, ezután a csehszlovák állam része lett; mezőgazdasági jellegét ezután is megőrizte. 1938 és 1945 között újra Magyarországhoz tartozott.
Népessége
[szerkesztés]1910-ben 298-an, túlnyomórészt magyarok lakták.
2001-ben 209 lakosából 155 magyar és 29 szlovák.
Nevezetességek
[szerkesztés]- Református temploma 1820-ban épült klasszicista stílusban.
Képtár
[szerkesztés]-
Kétnyelvű helységnévtábla -
Buszmegálló -
Községi hivatal -
Utcakép -
Régi ház a községben -
Utcakép -
Óvoda -
Régi ház
Református templom
[szerkesztés]
További információk
[szerkesztés]
Források
[szerkesztés]- Ila Bálint: Gömör megye (3. kötet), Akadémiai kiadó, Budapest, 1969
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
- ↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.
- ↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.
A Rimaszombati járás települései  | |
|---|---|
| Központ |
|
| Települések |
|
