Ugrás a tartalomhoz

Szent vagy, Uram!

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Szent vagy, Uram! (Ősi és újabb egyházi énekkincsünk tára)
Szerző
Eredeti címSzent vagy, Uram!
OrszágMagyarország
Nyelvmagyar
Műfaj
  • imakönyv
  • egyházi énekeskönyv
Kiadás
Kiadás dátuma1932
IllusztrátorMárton Lajos
SablonWikidataSegítség

A Szent vagy, Uram! (alcíme: Ősi és újabb egyházi énekkincsünk tára) a római katolikus liturgiában használatos magyar egyházi imádságok és énekek gyűjteménye, amely döntő lépést jelentett a magyar katolikus népének 20. századi reformjában. Énekes részét Harmat Artúr, a szövegeket Sík Sándor szerkesztette. Első kottás kiadását 1932-ben tette közzé a Magyar Országos Katolikus Kántorszövetség és az Országos Magyar Cecília Egyesület, amelyet a következő években számos további kiadás követett. 1948-tól tovább bővített kiadásai Hozsanna címen jelentek meg, Kertész Gyula, majd Bárdos Lajos szerkesztésében.

Lassanként odajutottunk, hogy alig hallunk magyar éneket, mely szövegben-dallamban méltó Isten hajlékához; alig hallunk helyes és szép éneklést, mely lelket emelne és imaszámba élne; alig van énekünk, melyet egyformán, egységesen énekelnénk, s mindezekből kifolyólag vannak néma templomaink, csendbesüppedő körmenetink, elhalkult országos manifesztációink. Ezen a szomorú bajon szeretne segíteni ez a könyv. […] alapos megfontolás szabályozta az énekek összeválogatását. Sok énekünk tartalmában (dogmatikailag) vagy költői és zenei szempontból hibás volt, s így nem kár érte. […] az elmaradottakért bizonnyal elégséges kárpótlást nyújthatnak a felvettek […] hiszen ezekben az énekekben az ezeréves magyarság zengő lelke fohászodik, sír, viharzik, épül, hálálkodik, szentelődik meg, s emelődik az Ég felé!
– Koudela Géza, Előszó, 1932. aug. 20.

Forrásai

[szerkesztés]

Az énekeknek két forrásuk van: a gregorián korális (a katolikus egyházzal egyidős liturgikus zene) és a világi népdal. Az első kézírásos dallamlejegyzések a XVI. századból maradtak fenn, ezeket azonban nem lehet jól megfejteni, mivel nem jelölik pontosan a hangokat, sokszor csak a dallam emelkedét/süllyedését jelzik. A XVII. századi nyomtatott énekeskönyvek azonban valóságos kincstárai az ősi szent énekeknek, melyek közül sok belekerült a Szent vagy, Uram!-ba is.

A XVIII. századi dallamforrásokban szintén nagy tömegű értékes melódiák vannak, de ebben az időben a beáradó német hatás énekeink magyar jellegét elnyomja mind ízében, mind formájában. A XIX. század első felében kevés a figyelemre méltó dallam, ellenben sok a bécsi divatú, sekélyes, könnyű orgonakísérettel, melyek évtizedekre rossz példát adnak az énekkönyv-szerkesztőknek. A Zsasskovszky testvérpár (Endre és Ferenc), majd a század utolsó negyedében Bogisich Mihály viszont már felhívták a figyelmet a szent énekek visszaállításának fontosságára.

Az egyházi énekléssel nem fér össze a rubato előadásmód, egyedül az énekek utolsó 1–2 ütemének fokozatos, enyhe lassítása engedhető meg. Az orgonakíséret mindig legato, sohasem staccato előadásmódú. (Az előadásmódok magyar jelentését lásd a tempó szócikkben.)

A gyűjtemény első fejezetei az egyházi év felosztását követik, majd az Oltáriszentségről, Jézusról, Máriáról és a szentekről szóló énekek következnek. Ezután a különböző alkalmakra szánt énekek jönnek. A könyvet a Függelék zárja, melynek utolsó, 306. számú éneke a Magyar himnusz.

A gyűjtemény összesen 306 éneket tartalmaz 273 dallammal (néhány ének más-más szöveggel több számon is előfordul).

Énekei

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. a b c d Hasonló, de nem teljesen azonos dallam.
  2. Antifóna (Zenei ENCIklopédia)

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]

Kapcsolódó lapok

[szerkesztés]