Zsasskovszky Endre
Zsasskovszky Endre | |
Életrajzi adatok | |
Született | 1824. január 21. Alsókubin |
Elhunyt | 1882. május 15. (58 évesen) Eger |
Pályafutás | |
Hangszer | orgona |
Tevékenység | karnagy, zeneszerző, pedagógus |
A Wikimédia Commons tartalmaz Zsasskovszky Endre témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Zsasskovszky Endre (Alsókubin, Árva vármegye, 1824. január 21. – Eger, 1882. május 15.) karnagy és zenetanár, Zsasskovszky Ferenc öccse.
Élete
[szerkesztés]Alsókubinban született, ahol atyja katolikus kántortanító volt, tőle nyerte első kiképzését a zenében. Középiskolai tanultmányait Vácott, Kassán és Magyaróvárt, végezte. Bátyjával Ferencczel együtt Egerben volt jogakadémiai hallgató; azután a zenei pályára lépett. 1845-ben még mint joghallgató lett tagja az egri főszékesegyház zenekarának, ugyanitt 1850-ben orgonássá nevezték ki. 1851–52-ben Prágába utazott, hogy Pitsch Károly vezetésével képezze magát a prágai orgonaiskolában. Hazatérve mint karnagy és zenetanár, valamint zeneszerző működött Egerben haláláig, 1882-ig. Munkáit bátyjával együtt írta és szerezte. A prágai egyházi zeneegylet, a salzburgi Mozarteum és a római zeneakadémia tiszteletbeli tagja volt.
Egyházi művei
[szerkesztés]Négy mise, tíz graduale, tizenkét offertórium, Te Deum, vesperák, Ecce sacerdos, Tantum ergo-k, szertartási kórus és egyéb orgonaművek, melyeket külföldön is előadtak. Bátyjával, Ferenccel írta meg az első magyar orgonaiskolát.
Források
[szerkesztés]- Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái I–XIV. Budapest: Hornyánszky. 1891–1914.
- Magyar katolikus lexikon I–XVII. Főszerk. Diós István; szerk. Viczián János. Budapest: Szent István Társulat. 1993–2014. [1]