Sajó (település)
| Sajó (Șieu) | |
.JPG) | |
| A sajói fatemplom | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Románia |
| Történelmi régió | Máramaros |
| Fejlesztési régió | Északnyugat-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Máramaros |
| Község | Sajó |
| Rang | községközpont |
| Irányítószám | 437320 |
| SIRUTA-kód | 108687 |
| Népesség | |
| Népesség | 2240 fő (2021. dec. 1.) |
| Magyar lakosság | - (2011) |
| Népsűrűség | 289,5 fő/km² |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 381 m |
| Terület | 8,11 km² |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 47° 43′ 23″, k. h. 24° 13′ 32″47.723064°N 24.225532°EKoordináták: é. sz. 47° 43′ 23″, k. h. 24° 13′ 32″47.723064°N 24.225532°E | |
| Sajó weboldala | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Sajó (románul: Șieu, jiddisül שיעף) falu Romániában, Máramaros megyében, a történeti Máramarosban.
Fekvése
[szerkesztés]Máramarosszigettől 35 kilométerre délkeletre, az Iza folyó bal partján fekszik. Egybeépült Rozávlyával. A 2006-ban házcsoportból névszavazással faluvá nyilvánított, 60-70 házból álló Șieuțon kívül két, 20-25 házas külterületi lakott hely tartozik hozzá: Garbova és Barlaia.
Nevének eredete
[szerkesztés]Az ómagyar saβ + jó szavak összetételéből való, amelyek sós vizű folyóra utalnak. Először Sayo alakban, 1373-ban említették.
Története
[szerkesztés]Kezdetben a Szász-leszármazottak, 1411-től 1550 előttig részben a Dolhai, részben a szarvaszói Gerhes család birtoka volt. Később kisnemesi többségű falu – 1720-ban hét egytelkes nemesi és két jobbágyportát írtak benne össze.
2002-ben vált ki Rozávlyából és alakult önálló községgé.[1]
1838-ban 810 görögkatolikus és 62 zsidó lakosa volt.
1910-ben 1771 lakosából 1295 volt román és 445 német (jiddis) anyanyelvű; 1323 görögkatolikus és 440 zsidó vallású.
2002-ben 2513 lakosából 2506 volt román anyanyelvű; 2214 ortodox, 151 görögkatolikus és 148 adventista vallású.
Látnivalók
[szerkesztés]- Az Istenszülő elszenderülése ortodox (korábban görögkatolikus) fatemplom 1760-ban épült. Hajója négyzet alaprajzú, szentélye sokszög záródású. Héjazata a hajón kétszeres, a szentélyen egyszeres. Nyugati bejárata elé tornácot építettek. Eredeti festését a dragomérfalvi Ioan Plohod 1825-ben készített festményei borítják. Korábbi fatemplomából fennmaradt a királykapuk melletti két, 17. században festett ikon: egy Mária a gyermek Jézussal és egy Deiszisz.
Híres emberek
[szerkesztés]- Itt született 1837-ben Dunka Miklós az olasz és amerikai szabadságharcok résztvevője.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ LEGE nr.331 din 27 mai 2002 privind înfiinţarea comunei Şieu, judeţul Maramureş. Monitorul Oficial, 402. sz. (2002. június 11.)
Források
[szerkesztés]- Bélay Vilmos: Máramaros vármegye társadalma és nemzetiségei a megye betelepülésétől a 18. század elejéig. Budapest, 1943
- A fatemplom a Romanian Monasteries oldalon (angolul)
- Marius Porumb: Dicționar de pictură veche românească din Transilvania. București, 1998
Külső hivatkozások
[szerkesztés]Képek
[szerkesztés]-
A Petrovan család háza a máramarosszigeti falumúzeumban
Máramaros megye közigazgatása  | ||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||
| ||||||||||
.svg){kind=small}
