Rigósfürdő
| Rigósfürdő (Bogda, Neuhof) | |
 | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Románia |
| Történelmi régió | Bánság |
| Fejlesztési régió | Nyugat-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Temes |
| Község | Rigósfürdő |
| Rang | községközpont |
| Irányítószám | 307070 |
| SIRUTA-kód | 156044 |
| Népesség | |
| Népesség | 94 fő (2021. dec. 1.) |
| Magyar lakosság | – (2011)[1] |
| Népsűrűség | 1,19 fő/km² |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 146 m |
| Terület | 78,68 km² |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 45° 58′ 42″, k. h. 21° 34′ 21″45.978333°N 21.572493°EKoordináták: é. sz. 45° 58′ 42″, k. h. 21° 34′ 21″45.978333°N 21.572493°E | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Rigósfürdő témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Rigósfürdő, 1899-ig Bogdarigós (románul: Bogda, korábban Bogdan; németül: Neuhof) falu Romániában, a Bánságban, Temes megyében. Rigósfürdő község központja, lakosainak száma 2011-ben 74 fő.
Első alapítása a 15. század elejére tehető, de a török uralom alatt elnéptelenedett. A 18. század második felében sváb telepesekkel alapították újra. A 19. századtól ismert fürdőhely és Mária-kegyhely volt. A 20. század második felében német lakosai kivándoroltak, a gyógyfürdőt ifjúsági táborrá alakították át, majd elhagyták.
Fekvése
[szerkesztés]Temes és Arad megye határán, Lippától 15 kilométerre délnyugatra, Temesvártól 35 kilométerre északkeletre fekvő falu. Dombok és erdők veszik körül. A DJ 691A megyei út halad át rajta.
Története
[szerkesztés]A 15. század elején egy Gyerk vagy Györk nevű falut említenek a környéken, melynek Gyerky János és Csegze László voltak a birtokosai.[2]
1436-ban említik legelőször az Arad vármegyéhez tartozó Also Baagd (Alsóbagd) és Felse Baagd (Felsőbagd) falvakat, melyeket – néhány más településsel együtt – a basarági Bagdy család birtokolt.[3] 1476-ban ezek egyesültek Bagd néven.[4] A 15. század végén vagy kevéssel utóbb szerbek telepedtek meg a faluban, Bogda / Bogdán névvel illetve azt.[5] Ezen elnevezésből származik a település román (Bogda, korábban Bogdan – nem összetévesztendő Bobda faluval) és régebbi magyar (Bogdarigós) neve.
1552-ben, Bagdy Mihály és lánya elhalálozása után I. Ferdinánd a gyulai Gál családnak adományozta a Bagdyak birtokait.[3] A török hódoltság alatt a falu elnéptelenedett, az 1720-as években készült Mercy-féle térképen Bogdan néven, elhagyatott helyként jelenik meg. A 18. század közepén románok költöztek a környékre.[5]
1771-ben Carl Samuel Neumann lippai sótári tiszt 42 házat építtetett az egykori Bagd helyén, ahova tiroli német telepesek érkeztek; az újraalapított falut Neuhof névre keresztelték. 1782-ben a Pottyondy család megvásárolta a falut a kincstártól, és száz éven keresztül ők birtokolták.[5] Sarlós Boldogasszonynak szentelt katolikus temploma 1845-ből származik.[6] A környék gyógyvizét hasznosító fürdője a 19. század végén épült ki, 1899-ben pedig Anton Neuhoff kegyúr kérésére a falu magyar (hivatalos) nevét Bogdarigósról Rigósfürdőre változtatták. Iskolája 1915-ben épül fel.[4]
A trianoni békeszerződésig Temes vármegye Lippai járásához tartozott. Az 1919-es román hatalomátvétel után, bár a fürdőélet folytatódott, a település népessége fogyásnak indult. Míg 1910-ben 474, többségében német lakosa volt, 1941-ben már csak 388 (többségében román), 1966-ban pedig 187.[1] A kommunista hatalomátvétel negatívan befolyásolta a falu életét: gyógyfürdőjét 1949-ben államosították majd ifjúsági táborrá alakították át,[4] 1989-ben pedig magát Rigósfürdő községet is megszüntették, az egykori német falvak felszámolását, helyükön farmok létrehozását tervezve (a kommunizmus bukása után, 1990-ben újraalapították a községet).[7]
A legutóbbi, 2011-es népszámláláskor 74 lakosa volt (72 román, 2 nem nyilatkozott).[1] Mivel nem maradtak katolikus hívek a faluban, 2013-ban templomát átvette az ortodox egyház.[4] A 21. század elején a megüresedett házakat gazdag temesváriak vásárolták fel hétvégi házak gyanánt.[7]
A fürdő
[szerkesztés]A legenda szerint a közelben fekvő Kisrékas német telepesei építkezés közben egy Szűz Mária-ikont találtak a földben. Az ikont egy sziklás domboldalba vájt mélyedésben, Bogdarigós közelében helyezték el, és egy idő után azon a helyen gyógyerejű forrás fakadt.[8] A Mária-kegyhely hamarosan búcsújáró hely lett, a zarándokok adományaiból a falut birtokló Pottyondy család kápolnát építtetett (a későbbi Fürdő-kápolna).[5]
Már az 1820-as években népszerű gyógyfürdőként említik („ein Gesundsheitbad, welches sehr stark besucht wird”).[9] A fürdőtelep látványos kiépítése a 19. század végére tehető, ekkor épült fel többek között a Teréz-villa és a kezelőépületek. A gyógyvíz különösen jó hatással volt a reumás betegségekre; feljegyezték, hogy több száz ember nyerte vissza járóképességét, mankóikat a szanatórium padlásán hagyva. A fürdőt az arisztokrácia krémje látogatta, a szanatóriumban bécsi orvosok kezelték a betegeket.[10]
1949-ben a hatalomra kerülő kommunisták államosították, majd az 1960-as években 280 férőhelyes pionírtáborrá alakították át, melyhez strand, szauna, és sportlétesítmények is tartoztak. Az 1989-es rendszerváltás után egy ideig továbbra is ifjúsági táborként használták, azonban 2003-ban pénzhiány miatt bezárták. Az épületek az enyészetéi lettek, belsejükből minden mozdíthatót elloptak.[10]
A Mária-kegyhely jelenleg is katolikus búcsújáró hely, ám a környék etnikai jellegének megváltozása és a falu elszigeteltsége miatt manapság kevés zarándok látogatja.[6]
Leírása
[szerkesztés]Egyutcás, a DJ 691A megyei út mentén fekvő szalagtelkes falu. A fürdő – a későbbi tábor – romjai a faluközponttól 1 kilométerre délnyugatra találhatóak.
Környéke hagyományosan kedvelt kirándulóvidék.[11]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b c Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikái a népszámlálási adatok alapján, 1852–2011: Temes megye. adatbank.ro
- ↑ Lendvai 121. o.
- ↑ a b Lendvai 19. o.
- ↑ a b c d Barbu 148. o.
- ↑ a b c d Borovszky Temes vármegye: Rigósfürdő
- ↑ a b Ujj János: Szűz Mária tisztelete, emlékművei Arad megyében. Partium, XX. évf. 2. sz. (2016) 10–11. o. arch Hozzáférés: 2019. augusztus 28.
- ↑ a b Ținutul șvăbesc care trebuia să dispară după planurile lui Ceaușescu. Adevărul, 2018. április 24. (Hozzáférés: 2019. augusztus 28.)
- ↑ Barbu 149. o.
- ↑ Stotz, Johann Leopold. Das Königreich Ungarn... Pozsony: Carl Friedrich Wigand, 333. o. (1824)
- ↑ a b Tabăra școlară de la Bogda, azi o ruină cucerită de bălării. Opinia Timișoarei, 2019. július 3. (Hozzáférés: 2019. augusztus 28.)
- ↑ Illés Mihály: Temesközi útvonalak I.. Bánsági Kárpát Egyesület. (Hozzáférés: 2019. augusztus 28.)
Források
[szerkesztés]- ↑ Barbu: Barbu, Dinu. Mic Atlas al județului Timiș [archivált változat]. Temesvár: Artpress (2013). ISBN 9789731085531. Hozzáférés ideje: 2019. augusztus 28. [archiválás ideje: 2019. október 31.]
- ↑ Borovszky: Borovszky Samu. Magyarország vármegyéi és városai. Budapest: Országos Monografia Társaság (1914)
- ↑ Lendvai: Lendvai Miklós. Temes vármegye nemes családjai, 1. Temesvár: Délmagyarországi történelmi és régészeti muzeum-társulat (1896)
Temes megye közigazgatása  | ||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||
| ||||||||||
.svg){kind=small}