Omor
| Omor (Rovinița Mare) | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Románia |
| Történelmi régió | Bánság |
| Fejlesztési régió | Nyugat-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Temes |
| Község | Denta |
| Rang | falu |
| Községközpont | Denta |
| Irányítószám | 307147 |
| SIRUTA-kód | 156696 |
| Népesség | |
| Népesség | 337 fő (2021. dec. 1.) |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 95 m |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 45° 22′ 38″, k. h. 21° 17′ 43″45.377087°N 21.295393°EKoordináták: é. sz. 45° 22′ 38″, k. h. 21° 17′ 43″45.377087°N 21.295393°E | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Omor románul: Rovinița Mare, falu Romániában, a Bánságban, Temes megyében.
Fekvése
[szerkesztés]Dettától északkeletre, a Berzava folyó bal partján fekvő település.
Története
[szerkesztés]Omor nevét 1319-ben említette először oklevél Humur néven, Omori Gál mester tisztjének tiltakozó okiratában, mely szerint urának 1 kepe szénáját Gergely mester Szentgyörgybe vitte. 1341-ben Vmur, 1343-ban Wmur ~ Vmur, 1808-ban Omor val., 1913-ban Omor néven említették.
1341-ben birtokosa Omori Gál mester volt, aki egy ekkor kelt oklevél szerint kiegyezett Towka temesi ispánnal. 1343-ban Gál mester fia László Temes és Krassó vármegyei birtokai (köztük Gatal: Gátalja) felét átengedte nővérének, Klárának és jegyesének: Szeri Pósa fia Balázsnak. 1370-ben birtokosa az Omori Cselnök ~ Csolnok család volt. 1394-ben pedig már plébániáját is említették.
Az 1690-1700 közötti években a Marsigli-féle jegyzék a bokcsai kerületekben fekvő községek között sorolta fel. 1717-ben pedig a kamarai jegyzék szerint a csákovai kerületben feküdt, 60 lakott házzal. 1779-ben németek, és Szeged környéki katolikus magyarok telepedtek ide, ők alapították újra.
1838-ig földesura a kamara volt, majd a 19. század közepén a báró Dercsényi család vett itt birtokokat a kincstártól, a 20. század elején pedig özvegy Jäger Róbertné, a kincstár és a Brunner testvérek voltak birtokosai. A településen két úrilak is épült, közülük az egyiket Buchmann Alajos 1890-ben, a másikat a báró Dercsényi-család még a 19. század negyvenes éveiben építette. 1851-ben Fényes Elek írta a településről: „Omor, magyar-oláh falu, Temes vármegyében, a Berzava mellett, utolsó posta Detta. Van 500 katholikus, 400 óhitű lakosa, óhitű temploma, 28 2/8 egész úrbéri telke. Földje fekete porhanyó és gazdag termékenységű. Földesura a kamara.”
A trianoni békeszerződés előtt Temes vármegye Dettai járásához tartozott.
1910-ben 1499 lakosából 585 magyar, 517 német, 344 román volt. Ebből 1078 római katolikus, 28 református, 388 görög keleti ortodox volt.
Nevezetességek
[szerkesztés]- Görög keleti temploma 1859-ben épült
- Római katolikus temploma 1884-ben épült
Jegyzetek
[szerkesztés]Források
[szerkesztés]- Temes vármegye. In Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája. A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu. Budapest: Országos Monografia Társaság. 1914.
- Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.
- Györffy György: Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza III: H-K/Heves, Hont, Hunyad, Keve, Kolozs, Komárom, Krassó, Kraszna, Küküllő megye és kunság. Budapest: Akadémiai. 1987. ISBN 963-05-3613-7 491. o.
- Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikája, Népszámlálási adatok 1850–2002 között
Temes megye közigazgatása  | ||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||
| ||||||||||
.svg){kind=small}