Ramljani
| Ramljani | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Lika-Zengg |
| Község | Otocsán |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 53224 |
| Körzethívószám | +385 053 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 69 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 770 m |
| Terület | 43.30 km² |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 44° 46′ 07″, k. h. 15° 24′ 40″44.768719°N 15.411100°EKoordináták: é. sz. 44° 46′ 07″, k. h. 15° 24′ 40″44.768719°N 15.411100°E | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Ramljani témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Ramljani falu Horvátországban Lika-Zengg megyében. Közigazgatásilag Otocsánhoz tartozik.
Fekvése
[szerkesztés]Zenggtől légvonalban 47 km-re, közúton 65 km-re délkeletre, Gospićtól légvonalban 25 km-re, közúton 32 km-re északra, községközpontjától 19 km-re délkeletre, a Gacka völgyének délkeleti szegélye felett, a Kis-Kapela és a Velebit-hegység között fekszik. Közelében hala el az 50-es számú főút és az A1-es autópálya. Tíz településrészből áll. Karsztos, sziklás fennsík kisebb művelhető területekkel.
Története
[szerkesztés]A középkorban a 13. század során a Gusić család birtokaként „Ravnice” vagy „Ravnjane” néven említik. A 16. században lakossága elmenekült a török támadások elől és sokáig lakatlan terület volt. A 17. század végén török veszély elmúltával Lika más vidékeiről, a tengerpart felől és a bunyevácok lakta vidékekről új telepesek érkeztek. A betelepülők katonai szolgálatot láttak el és az otocsáni ezredhez tartoztak, melynek a szomszédos Sinacon a századparancsnoksága. 1712-ben felépítették Szent Mihály tiszteletére szentelt templomát. 1807-ben önálló plébánia lett, temploma pedig plébániatemplom rangjára emelkedett. A plébániaházat 1840-ben építették. 1851-ben a ramljaniak bővítették és megújították templomukat. A falunak 1857-ben 864, 1910-ben 1096 lakosa volt. A trianoni békeszerződésig Lika-Korbava vármegye Otocsáni járásához tartozott. Ezt követően előbb a Szerb–Horvát–Szlovén Királyság, majd Jugoszlávia része lett. A második világháború után lakossága egyre csökkent. Sokan az ország nagyobb településeire, főként Otocsánra költöztek, de még többen vándoroltak ki Ausztráliába, Amerikába és Európa nyugati országaiba. 1991-ben a független Horvátország része lett. 1991. augusztus 14-én a horvát erők sikeresen elfoglalták a hadsereg itteni laktanyáját. A honvédő háború idején Vrhovine, Turjanski és Kozjan irányából többször támadták a szerb csapatok, de a 111. és 133. brigád harcosai a Gacka völggyel együtt sikeresen védték a települést. A plébániatemplom könnyebben sérült meg, melyet mára már kijavítottak. A falunak 2011-ben már csak 169 lakosa volt.
Lakosság
[szerkesztés]| Lakosság változása[2][3] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 864 | 766 | 837 | 891 | 1.043 | 1.096 | 1.134 | 1.088 | 998 | 902 | 777 | 637 | 499 | 368 | 212 | 169 |
Nevezetességei
[szerkesztés]Mihály arkangyal tiszteletére szentelt plébániatemplomát[4] 1712-ben építették, 1851-ben bővítették és megújították. A honvédő háborúban a közelében becsapódott gránátoktól tetőszerkezete és belseje kisebb károkat szenvedett. 2003-2004-ben teljesen felújították. Egyhajós épület, harangtornya a homlokzat előtt áll, a bejárat rajta keresztül nyílik. Barokk oltárai vannak.
Források
[szerkesztés]- Otocsán város hivatalos oldala (horvátul)
- Otocsán turisztikai irodájának honlapja (horvátul)
- A gospić – zenggi püspökség honlapja (horvátul)
- Lika kronológiája (horvátul)
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857-2001
- ↑ http://www.dzs.hr/Hrv_Eng/publication/2011/SI-1441.pdf
- ↑ Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-6567.
