Ugrás a tartalomhoz

Čojluk

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Čojluk
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeLika-Zengg
KözségUdbina
Jogállásfalu
Irányítószám53234
Körzethívószám+385 053
Népesség
Teljes népesség3 fő (2021. aug. 31.)[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság735 m
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 44° 31′ 09″, k. h. 15° 43′ 46″44.519177°N 15.729419°EKoordináták: é. sz. 44° 31′ 09″, k. h. 15° 43′ 46″44.519177°N 15.729419°E
SablonWikidataSegítség

Čojluk falu Horvátországban, Lika-Zengg megyében. Közigazgatásilag Udbinához tartozik.

Fekvése

[szerkesztés]

Korenicától légvonalban 25 km-re, közúton 32 km-re délre, községközpontjától légvonalban 3 km-re, közúton 4 km-re délnyugatra, a Korbava mező nyugati szélén, Kurjak és Rebić között fekszik.

Története

[szerkesztés]

Török eredetű neve kis falut, telepet jelent, de területe már sokkal korábban lakott volt. A 15. században említett Ćojluk vára ókori japod erődítmény romjaira épült. A japodok az illírek egyik törzse egészen a római hódításig uralták ezt a vidéket. A középkorban a Gusić nemzetség birtoka volt, valószínűleg ők építették a középkori várat is. A török 1527-ben Čojluk várát is elfoglalta. Egy 1577-es feljegyzés szerint a várat a török megerősítette, majd pravoszláv és muzulmán lakosságot telepített ide. Az 1685 és 1699 között dúlt osztrák-török háborúban a falu ismét néptelen lett. A muzulmánok Bihács irányába, a pravoszlávok Dalmácia felé és Brinje környékére menekültek. Čojluk 1698-ig puszta volt, majd Észak-Dalmácia és Észak-Lika területéről szerbek települtek be. Martin Brajković zenggi püspök 1700-ban pravoszláv lakosságú faluként említi. 1712-ben a knini Dopuđa és Majstorović, a brinjei Kalanj és Knežević és a smiljani Basara családok lakták.[2] A falunak 1857-ben 188, 1910-ben 171 lakosa volt. A trianoni békeszerződés előtt Lika-Korbava vármegye Udbinai járásához tartozott. Ezt követően előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd Jugoszlávia része lett. Az első világháború után sokan vándoroltak ki Amerikába, valamint Szlavónia, Koszovó és a Vajdaság területére települtek át. 1991-ben lakosságának 98 százaléka szerb nemzetiségű volt. A szerbek Podlapača parókiájához tartoztak. 1995 augusztusában a faluban 13 családi ház állt, melynek lakói a horvát csapatok elől Szerbiába menekültek. 1998-ban már csak 5 házban laktak.[2] A falunak 2011-ben mindössze 11 lakosa volt.

Lakosság

[szerkesztés]
Lakosság változása[3][4]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
188 201 178 200 234 211 171 176 112 117 110 78 53 40 15 11

Nevezetességei

[szerkesztés]

Az Úr Színeváltozása tiszteletére szentelt szerb pravoszláv temploma 1745-ben épült. A második világháború idején az usztasák felgyújtották.[2]

További információk

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]