Ugrás a tartalomhoz

Baške Oštarije

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Baške Oštarije
A Velebno szálloda épülete.
A Velebno szálloda épülete.
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeLika-Zengg
KözségKarlobag
Jogállásfalu
Irányítószám53206
Körzethívószám+385 053
Népesség
Teljes népesség28 fő (2021. aug. 31.)[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság919 m
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 44° 31′ 36″, k. h. 15° 10′ 21″44.526700°N 15.172600°EKoordináták: é. sz. 44° 31′ 36″, k. h. 15° 10′ 21″44.526700°N 15.172600°E
A Wikimédia Commons tartalmaz Baške Oštarije témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Baške Oštarije falu Horvátországban, Lika-Zengg megyében. Közigazgatásilag Karlobaghoz tartozik.

Fekvése

[szerkesztés]

Gospićtól légvonalban 16 km-re, közúton 20 km-re nyugatra, Karlobagtól légvonalban 8 km-re, közúton 19 km-re keletre a Velebit-hegységben, a 25-ös számú főút mentén fekszik. Településrészei: Raketa, Ripište, Stupačinovo, Takalice és Prpić polje.

Története

[szerkesztés]

A település fejlődése a Velebiten átvezető, Gospićot Karlobaggal összekötő Tereziana út[2] építésével kezdődött, melynek Karlobagtól Brušaneig tartó szakasza 1784 és 1786 között épült. A második útépítés 1844 és 1851 között folyt Josip Kajetan Knežić vezetésével, aki még a munkálatok befejezése előtt meghalt. Munkáját fő segítője Simo Kekić fejezte be, ezért az újabb karlobagi utat Knežić - Kekićeva útnak is nevezték. Rekonstrukciója 1964 és 1968 között történt, amikor aszfaltburkolatot kapott. A falunak 1900-ig Oštarije volt a neve. Sarlós Boldogasszony plébániáját 1820-ban alapították, Szent Erzsébet templomát 1855-ben építették. 1857-ben 213, 1910-ben 413 lakosa volt. A trianoni békeszerződésig Lika-Korbava vármegye Gospići járásához tartozott. Ezt követően előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd Jugoszlávia része lett. A második világháború idején 1943 tavaszán olasz bombatámadás érte a települést, melynek során a templom is találatot kapott. Romjai között egy nagy fa nőtt. Az újjáépítés 1987-ben kezdődött az új plébánia építésével. Közvetlenül a honvédő háború kezdete előtt a templom is tető alá került, elkészültek az új oltárok és a festett üvegablakok. A településnek 2011-ben 27 lakosa volt.

Lakosság

[szerkesztés]
Lakosság változása[3][4]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
213 234 296 294 365 413 397 346 320 289 195 129 76 48 30 27

Nevezetességei

[szerkesztés]
  • Szent Erzsébet tiszteletére szentelt templomát 1855-ben építették. A II. világháborúban egy olasz légitámadás súlyosan megrongálta. 1988-ban és 1989-ben osztrák szakemberekkel együttműködve alaposan átépítették. A templom a falu főutcája mentén, egy enyhe dombon található. Egyhajós, téglalap alaprajzú épület, amelynek főhomlokzata déli irányban helyezkedik el egy valamivel keskenyebb, félköríves szentéllyel, a szentélytől nyugatra található sekrestyével és a főhomlokzat feletti harangtoronnyal. A Szent Erzsébet plébániát 1822-ben alapították.[5]
  • A Velebiten átvezető út építése emlékére 1846-ban az építés vezetője Josip Knežić a falu határában levő Stara vrata, vagy más néven Ura-hágón egy kocka alakú emlékművet helyeztetett el. Az 1,25 méter él hosszúságú kocka négy kőgúlán nyugszik. Az emlékműhöz 33 lépcsőfok vezet. A "Kubus" tulajdonképpen az út Oštarijáig tartó részének befejezésére készült, a teljes Karlobagig vezető út csak 1851-re készült el. A kockát tartó gúlákat 2003-ban rossz állapotuk miatt kicserélték. Az emlékműtől nagyszerű kilátás nyílik a Velebit környező hegyeire, valamint a másik irányban a közeli tengerpartra és szigetekre.[6]
  • A karlobagi úton az építés emlékére 1845-ben Knežić egy forrást is kiépíttetett, mely fölé faragott kövekből obeliszket emeltetett. A forrás a falu felett, a templomtól mintegy 100 méterre Gospić irányában található. A forrást a nép Izvor plodnostinak, azaz a termékenység forrásának nevezi. Az obeliszk magassága 5 méter, szélessége 0,75 méter. Nyáron sem apad el, egész évben friss forrásvíz folyik belőle. Az emlékművön a következő felirat látható „FERDINANDUS I AUST.IMP. MDCCCXLV” (azaz I. Ferdinánd osztrák császár 1845). A második és harmadik oldalon ugyanez a felirat németül látható.[7]

További információk

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]