Lozsád
| Lozsád (Jeledinți) | |
 | |
| A falu látképe északnyugatról | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Románia |
| Történelmi régió | Erdély |
| Fejlesztési régió | Nyugat-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Hunyad |
| Község | Martinesd |
| Rang | falu |
| Községközpont | Martinesd |
| Irányítószám | 337318 |
| SIRUTA-kód | 90306 |
| Népesség | |
| Népesség | 196 fő (2021. dec. 1.) |
| Magyar lakosság | 102[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 45° 48′ 13″, k. h. 23° 04′ 30″45.803700°N 23.075139°EKoordináták: é. sz. 45° 48′ 13″, k. h. 23° 04′ 30″45.803700°N 23.075139°E | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Lozsád (1888 és 1901 között Lozsádkistóti, románul: Jeledinți) falu Romániában, Erdélyben, Hunyad megyében.
Fekvése
[szerkesztés]Közúton a községközpont Martinesden keresztül közelíthető meg és Szászvárostól 11 kilométerre nyugat–délnyugatra fekszik.
Népessége
[szerkesztés]A népességszám változása
[szerkesztés]Lakossága 1850, az első modern népszámlálás óta folyamatosan csökkent, a 20. század második felében rohamosan.
Etnikai és vallási megoszlás
[szerkesztés]- 1850-ben 1108 lakosából 799 volt magyar, 280 román és 27 cigány nemzetiségű; 801 református és 307 ortodox vallású.
- 2002-ben 252 lakosából 131 volt magyar és 121 román nemzetiségű; 126 református és 117 ortodox vallású.
Története
[szerkesztés]A helyi szájhagyomány szerint a tatárjárás után székelyek alapították. Ugyancsak a monda szerint eredetileg a Pád fölötti Kákova dűlőben feküdt volna és csak később költözött a hadak járásától védettebb helyre. Először 1320-ban Losady, majd 1366-ban Losad néven említették. Kisnemesi falu volt Hunyad vármegyében. 1511-ben feljegyzett nemesi családai közül a 19. század legvégén még itt éltek a Bereczki, Farkas, Fekete, Gőse, Herczeg és Zudor családok.[2] Református egyháza 1597-ben alakult, kisnemesi lakói patrónus nagybirtokos családok támogatása nélkül saját papot tartottak. Az egyházközség 1766-ban, a szomszédos Martinesd reformátusaival együtt, 373 férfit és 282 asszonyt számlált. Egy részük az 1760-as évektől 1851-ig határőr szolgálatot teljesített az I. Erdélyi Román Határőrezredben. Román lakói korábban a Burnyec falurészben éltek és a maguraiakkal együtt 1848-ig a lozsádi református nemesek zsellérei voltak. Az 1785-ös népszámlálás 243 ortodox és hat római katolikus zsellért talált.[3] 1785-ben és 1808-ban Hunyad vármegye egyik járásának székhelye volt.[4] 1895-ben itt hozták létre a megye első községi hitelszövetkezetét. Házai 1900 körül kő alapon fából, tölgyfa talpfákra épültek, prestyillával (fenyődránicával) fedve, szemben a szomszédos falvak szalmafedelével. Mai református temploma 1900-ban, az ortodox templom 1908-ban épült. A 20. század elején hozzátartozott Kistóti, hivatalos iratokban ekkor Lozsádkistóti-ként szerepelt. A református lelkész 1946 öt családot költöztetett be Havadtőről és az 1960-as években máramarosi románok is betelepültek. A közigazgatásilag Martinesdhez csatolt és nehezen megközelíthető falu lakossága ennek ellenére rohamosan apadt. Iskolája az 1970-es évek óta nincs, a Martinesdre vezető utat pedig csak 2008-ban aszfaltozták.
Magyar nyelvjárása
[szerkesztés]Lozsád magyar nyelvjárássziget. A 19. század második felében reformátusai alkották az egyetlen, stabilan magyar nyelvű falusi közösséget Hunyad vármegyében.[5] A falu magyar nyelvjárását korábban ért román nyelvi hatás nyomán a 19. század végén jelen volt a mezőségi nyelvjáráscsoport peremén máshol is megtalálható [ə]. Ugyancsak román hatásra átértelmeződött a szóhangsúly: a szó, szóösszetételekben pedig az előtag utolsó szótagjára kerül. A mezőségi nyelvjárások között ritkaságképpen megőrződött az ly. Az o helyén általános az a-zás. Hangsúlytalan helyzetben a köznyelvi ö helyén a 20. században e-t ejtettek (üszeg, bünes), kivéve ha a hangsúlyos szótagban ö állt. A toldalék ajakkerekítés szerinti illeszkedése azonban az utóbbi esetben is általános volt (örögök, östö, ötvön, kövök, kövös, ökröjink, ökröjik, összö, törjö, kötvö). Jellemző az é > i hangváltozás. Az ó és az ő rapszodikusan, de akkor erősen rövidül, főként szóvégen és hangsúlytalan helyzetben.[6]
Gazdasága
[szerkesztés]Lakóinak hagyományos és mai is fontos bevételi forrása a cujkafőzés.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ [1]
- ↑ Kolumbán Samu: Beköltözött és törzsökös családok Lozsádon. A Hunyadmegyei Történelmi és Régészeti Társulat kilenczedik évkönyve. Déva, 1898, 83. o.
- ↑ Miskolczy Ambrus – Varga E. Árpád: Jozefinizmus Tündérországban. Budapest, 2013, melléklet
- ↑ Vasile Ionaș: Istoricul administrației în județul Hunedoara, in Ioan Sebastian Bara – Denisa Toma – Ioachim Lazăr (Coord.): Județul Hunedoara, vol. 2. Deva, 2012, 229. o.
- ↑ Vö. Szathmáry György: Nemzeti állam és népoktatás. Budapest, 1892, 199. o.
- ↑ Imre Samu: A mai magyar nyelvjárások rendszere. Budapest, 1971, Juhász Dezső: A magyar nyelvjárások területi egységei. In Kiss Jenő szerk.: Magyar dialektológia. Budapest, 2003, 299. o. és Kolumbán Samu: A lozsádi nyelvjárás. Magyar Nyelvőr 1893
Források
[szerkesztés]- Vass Erika: A Hunyad megyei református szórványmagyarság. Szentendre, 2012
További információk
[szerkesztés]- Kolumbán Samu: Lozsád és népe. Ethnographia 1894
- Szász Judit: A lozsádiak egykori tánca, a lin. Művelődés 1975 [2]
- Kiss Ilona: A lozsádi rojtok. Népismei dolgozatok 1976 [3] PDF
- Messel Balázs: Egy erdélyi magyar zsákfalu, Lozsád bemutatása társadalomföldrajzi és gazdaságföldrajzi jellemzői alapján. 2000 (szakdolgozat, ELTE TTK Társadalom- és Gazdaságföldrajzi Tanszék)
- Vass Erika: Lozsád református lakossága és temploma [4]
Hunyad megye közigazgatása  | ||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||
| ||||||||||
| ||||||||||
.svg){kind=small}