Trencsén
| Trencsén (Trenčín) | |||
 | |||
| A város látképe a várral | |||
| |||
| Közigazgatás | |||
| Ország |  Szlovákia | ||
| Kerület | Trencséni | ||
| Járás | Trencséni | ||
| Rang | város | ||
| Első írásos említés | 1111 | ||
| Polgármester | Richard Rybníček | ||
| Irányítószám | 911 01 | ||
| Körzethívószám | 00421 (0) 32 | ||
| Forgalmi rendszám | TN | ||
| Testvérvárosok | |||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 54 740 fő (2021. jan. 1.)[1] | ||
| Népsűrűség | 682 fő/km² | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Tszf. magasság | 211 m | ||
| Terület | 81,99 km² | ||
| Időzóna | CET, UTC+1 | ||
| Elhelyezkedése | |||
 | |||
 é. sz. 48° 53′ 39″, k. h. 18° 02′ 26″48.894167°N 18.040556°EKoordináták: é. sz. 48° 53′ 39″, k. h. 18° 02′ 26″48.894167°N 18.040556°E | |||
| Trencsén weboldala | |||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Trencsén témájú médiaállományokat. | |||
| Sablon • Wikidata • Segítség | |||
| Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info | |||
.jpg)
Trencsén szlovákul: Trenčín ⓘ, németül Trentschin, latinul Trentsinium) város Szlovákiában. A róla elnevezett egykori vármegye székhelye, ma a Trencséni kerület, és a Trencséni járás központja.
Hozzá tartozik Csákfalva, Csákháza, Diósfalu, Trencsénpüspöki, Vágapátfalva, Vágaranyos, Vágbékás, Vághidas és Vágszabolcs is.
Nevének eredete
[szerkesztés]A szláv trnka = kökény főnévből eredő szláv Trnka személynévből keletkezett, és ebből fejlődött ki a magyar Trencsén és a szlovák Trenčín név.
Fekvése
[szerkesztés]A Középső-Vágvölgy legnagyobb városa a Fehér-Kárpátok lábánál, a Vág folyó két partján fekszik.
Története
[szerkesztés]A régészeti leletek tanúsága szerint Trencsén környékén már 200 000 évvel ezelőtt is élhettek emberek. A legkorábbi feltárt település a hévmagyarádi kultúra telepe az i. e. 2. évezredből került elő. A késő bronzkorban a Várhegyen a lausitzi kultúra erődített települése állt, de később a puhói kultúra, majd latén kori erődített település és kereskedelmi központ volt ezen a helyen. Ekkor a kelták szállták meg ezt a területet. A római korban kvád és markomann törzsek élhettek itt. A települést "írott forrásban" először 179-ben említik Laugaricio néven, amikor M(arcus) V(alerius) Maximianus római serege idáig üldözte a megvert kvádokat. Erre emlékeztet a várszikla falán található római felirat.
Vára a Vág jobb partján, 260 méter magas hegyen áll, ez a Felvidék egyik legnagyobb vára, amely 1069-ben már állott. Sikerrel tartóztatta fel Vratislav cseh király, majd 1069-ben Ottó morva őrgróf és 1108-ban Szvatopluk cseh király hadait. 1241-42-ben őrsége megvédte a tatárok támadásával szemben. 1263-ban Cseszneki Jakab volt a vár ura, de 1302-ben Vencel király elvette a Csesznekiektől, s Csák Máténak adta, akinek tartományi székhelye lett, majd halála után 1321-ben Károly Róbert kemény ostrommal foglalta el. 1335-ben itt kötötte meg a békeszerződést Károly Róbert, János cseh és Kázmér lengyel király. 1377-ben itt tartották Mária királynő és Luxemburgi Zsigmond esküvőjét. Királyi vár, majd a Hunyadiaké. A 15. században a Szapolyaiaké lett, de 1528-ban Ferdinánd hadai egy hónapi ostrom után bevették, az ostrom során leégett. 1605. július 1-jén Bocskai serege foglalta el. 1622-ben itt őrizték 3 hónapig a Szent Koronát. 1665-ben itt gyűltek össze a vasvári békével elégedetlen főurak. 1704-ben rövid időre elfoglalták a kurucok, de megtartani nem tudták. 1708. augusztus 3-án falai alatt zajlott a vesztes trencséni csata, melynek súlyos következményei lettek. 1782-ben elhagyták a jelentőségét vesztett várat, pusztulását 1790. június 11-én a városban kitört és a várra átterjedt tűzvész pecsételte meg. Az 1960–70-es években maradványait helyreállították.
A vár alatt fekvő települést mint vámszedő és vásáros helyet 1111-ben és 1113-ban a zoborhegyi bencés apátság oklevele említi először. 1241-ben említik Bogomer trencséni ispánt, aki a várat a tatárok ellen védelmezte, a település azonban valószínűleg megsemmisült. A 13. század végén Csák Máté Trencsénre is kiterjesztette fennhatóságát, és hatalmas birtokainak központjává tette. Halála után 1321-től újra királyi birtok, ekkor már városi joggal rendelkezett. A város erődítményei a 15. században épültek. A két kapuval ellátott városfal az erődített plébániatemplommal és a vár erődítéseivel egybeépítve egységes védelmi rendszert alkotott. 1412-ben Luxemburgi Zsigmond Trencsént szabad királyi városi rangra emelte. A város egyenlő jogokat élvezett Budával és Székesfehérvárral, és a Magyar Királyság legjelentősebb városai közé tartozott.
1528. június 28-án, amikor a császári hadak a várat egyhavi ostrom után bevették a várost is felégették és kifosztották. Súlyos károk keletkeztek a város védműveiben is. 1543-ban a városi magisztrátus a városfalak további megerősítését határozta el, mely során az Alsó, vagy más néven Török kaput félköríves barbakánnal és kisebb toronnyal bővítették. Megerősítették a plébániatemplomot és a Szent Mihály kápolnát, félig lebontották a ferences kolostort, azonban újjáépítése már nem történt meg, és falai még 1596-ig álltak. Azt, hogy a városi vezetők aggodalmai nem voltak alaptalanok, megmutatták a hamarosan bekövetkező események. 1599-ban a szultán szolgálatában álló krími tatár hordák pusztították el az egész vidéket, 1604-ben pedig Bocskai hajdúi okoztak hatalmas károkat. A pusztítás megismétlődött húsz évvel később Bethlen Gábor hadainak támadásával, majd 1625-ben mindezt egy nagy árvíz tetőzte be. 1644 – 1645-ben I. Rákóczi György serege dúlta a vidéket. 1656-ban a pestisjárvány 300 lakost ölt meg. 1663-ban újra török hadak pusztították a Közép-Vágmentét. A támadás október 2-án érte el a várost, melynek védelmében több mint 300 katona és városi polgár esett el, sokakat rabságba hurcoltak. A környéken 17 falu pusztult el teljesen.
1678 és 1683 között Thököly Imre hadai pusztították a város környékét, amely a legnagyobb veszteségeket mégis a Rákóczi-szabadságharc során szenvedte el. A kurucok 1704. február 14-én zárták körül a várost, mely csak négy évi blokád után lélegezhetett fel. A dühöngő éhínség és járványok után 1708. május 14-én hatalmas tűzvész tört ki, melyben 195 ház a piaristák templomával együtt porig égett és helyrehozhatatlan károk érték a város védőfalait is. Az 1710-ben kitört pestisjárványnak több mint ezer ember esett áldozatul, majd 1715-ben a pestis újabb hullámának 222 áldozata lett. A háborúk és katasztrófák által okozott károk és veszteségek példa nélkül állnak a felvidéki városok között.
A 16. és 17. század katasztrófái közepette a városban virágzott a művészet és kultúra. A 16. század második felében habánok telepedtek itt le akik megalkották a híres trencséni majolikát. A harmincéves háború során Trencsént és vidékét cseh és morvaországi menekültek tömegei árasztották el. 1637-ben a prágai Jan Václav Vokál megalapította az első trencséni könyvtárat, mely 1664-ig működött. A 19. századig nyomda is működött a városban.
1649-ben Trencsénben jezsuiták telepedtek le, majd három év múlva megalapították iskolájukat. Hatásukra indult meg az akkor evangélikus többségű városban a rekatolizáció. 1655-ben kezdte működését a trencséni noviciátus, 1657-ben pedig megnyílt az új kollégium épülete, ahol a színház is működött. A templomot és az iskolát 1776-tól a piaristák vették át.
1790. június 11-én ismét szörnyű tűzvész tört ki a városban, melyben szinte az egész belváros leégett. Súlyos károkat szenvedett a plébániatemplom és a paplak is, a legnagyobb veszteség mégis az ősi vár pusztulása volt, melyből csak füstölgő romok maradtak, és többé már nem épült fel. Szenvedett a város a napóleoni háborúk alatt is. 1805-ben itt vonult át I. Sándor orosz cár serege útban Austerlitz felé, 1813-ban pedig 36 ezer orosz katona vonult át útban a lipcsei csatába. 1813-ban újra nagy árvíz pusztított, mely 44 lakos életét követelte. A várost közvetve sújtotta az 1866-ig königgrätzi csata is, mely után a megvert osztrák sereg maradványai érkeztek ide súlyos kolerajárványt okozva. A porosz–osztrák háborúban részt vett a „drótos regiment”nek csúfolt trencséni 71. gyalogezred is, melynek 1880-tól itt volt a székhelye. Az osztrák-magyar kiegyezés kedvezőtlenül érintette Trencsént, mely 1867-től szabad királyi városi jogait elveszítve Trencsén vármegye alárendeltségébe került.
Fényes Elek szerint „A város maga kőfallal vétetik körül és csak 82 házat számlál. Nevezetesebb épületei: az igen szép piarista szentegyház; másik szentegyháza közel a városhoz egy dombon áll, s ez egyuttal parochialis, és temetkező helye vala az Illésházy családnak; a vármegye és a városháza; a piaristák kastélya. Van itt k. gymnasium a piaristák felügyelése alatt; evang. és héber imaház. A külváros házai közt, mellyek 350-re mennek, kevés szépet találni. Népessége a bel- és külvárosnak 3200 lélek, kik jobbára r. katholikusok, aztán evangelikusok és héberek. Nyelvet illetőleg tótok, magyarok és németek. Földe a rónaságon igen termékeny; legelője a Vágh szigetében jó; erdeje távol van; gyümölcse, kivált szilvája sok. A földmivelésen kivül kézmüvességet és kereskedést is folytatnak a polgárok. Híres a trencséni sör. A város 2 falut is bir, u. m. Hamrit és Zabineczet; s főhelye a megyei igazgatásnak.”[2]
Népessége
[szerkesztés]1880-ban a városnak 4 402 lakosából 2 425 szlovák, 1 178 német és 619 magyar anyanyelvű lakosa volt.
1890-ben 5 100 lakosából 1 698 magyar, 926 német és 2 417 szlovák anyanyelvű volt. Ebből 3414 római katolikus, 1198 izraelita, 470 evangélikus, 12 református és 6 görög katolikus volt.
1900-ban 7 011 lakosából 2 074 magyar, 1 083 német és 3 715 szlovák anyanyelvű volt.
1910-ben a városnak 7 805 lakosából 3 676 szlovák, 2 997 magyar és 925 német anyanyelvű lakosa volt. Ebből 5616 római katolikus, 1301 izraelita, 778 evangélikus, 82 református, 15 görög katolikus, 10 görög keleti és 3 unitárius volt.
1920-ban a megszállás és a trianoni diktátum hatására a magyar nemzetiségű lakosok nagyrészt a Csallóközbe vagy az Alföldre (Dévaványa, Gyomaendrőd, Kisújszállás) környékére költöztek.[forrás?]
1921-ben 10 411 lakosából 341 magyar és 8 942 csehszlovák volt.
1930-ban 11 809 lakosából 212 magyar és 10 080 csehszlovák volt.
1970-ben 29 055 lakosából 107 magyar és 27 141 szlovák volt.
1980-ban 47 887 lakosából 130 magyar és 45 497 szlovák volt.
1991-ben 56 828 lakosából 144 magyar és 54 573 szlovák volt.
2001-ben 57 854 lakosából 55 131 szlovák (95%) és 164 magyar nemzetiségű volt.
2011-ben 55 877 lakosából 47 618 szlovák, 816 cseh, 120 morva és 118 magyar volt.
2021-ben 54 740 lakosából 99 magyar, 50 573 szlovák, 22 cigány, 21 ruszin, 1096 egyéb és 2929 ismeretlen nemzetiségű volt.[3]
Városrészek
[szerkesztés]Városközpont
[szerkesztés]- Stred mesta (1.045 lakos)
- Dolné mesto (2.947 lakos)
- Dlhé Hony (7.158 lakos)
- Noviny (1.247 lakos)
- Biskupice (665 lakos)
Déli városrész
[szerkesztés]- JUH I. (8.892 lakos)
- JUH II. (8.213 lakos)
Északi városrész
[szerkesztés]- Sihoť I. (4.744 lakos)
- Sihoť II. (2.240 lakos)
- Sihoť III. (1.874 lakos)
- Sihoť IV. (2.309 lakos)
- Opatová (1.621 lakos)
- Pod Sokolice (1.897 lakos)
- Kubrá (2.059 lakos)
- Kubrica (311 lakos)
Nyugati városrész
[szerkesztés]- Zámostie (1.304 lakos)
- Kvetná (1.664 lakos)
- Istebník (1.099 lakos)
- Orechové (715 lakos)
- Zlatovce (1.520 lakos)
- N. Zlatovce (2.493 lakos)
- Záblatie (983 lakos)
Nevezetességei
[szerkesztés]- A vár.
- Trencséni felirat a várszikla oldalán, mely a rómaiak egykori jelenlétének állít emléket.
- Az egykori Hunnia dombormű. A trencséni vár alatti sziklafalon 1916. október 4-én szentelték fel a Kara Mihály szobrászművész tervei alapján faragott Hunnia domborművet, amely az első világháborúban elesett hősöknek állított emléket. Az elcsatolás után a csehszlovák hatóságok többször utasították a várost az emlékmű eltávolítására. A város vezetői azonban ragaszkodtak az emlékműhöz, s nem tettek eleget a felszólításnak. Eltávolításának legfőbb helybéli szorgalmazója Karol Štúr, a helyi nacionalisták vezére volt. Mivel a város vezetése több évnyi huzavona után sem engedett a követeléseknek, végül a vármegye távolíttatta el az emléktáblát, s helyébe a huszita Jiskra János domborműve került.[4]
- Kegytemploma a Várhegy kiemelkedő szikláján áll, 14. századi gótikus háromhajós épület. Alabástrom kegyoltárát Dorner készítette, kedvelt búcsújáróhely.
- A piarista templom 1650-ben épült.
- A várostorony 1543-ban épült a török támadások ellen, 1934-ben megújították.
- A várostól 5 km-re északra hegyoldalban állanak az 1224-ben alapított szkalkai (Vágsziklás) bencés apátság romjai. Erődítései a huszita harcokban játszottak szerepet. Kéttornyú barokk temploma romokban áll.
Híres emberek
[szerkesztés]- Itt hunyt el 1321. március 18-án Csák Máté, a Felvidék ura.
- Itt hunyt el 1521. április 15-én Szapolyai Hedvig, János király anyja.
- Itt hunyt el 1621. június 5-én Révay Péter koronaőr, politikus, író.
- Itt hunyt el 1897-ben Czápay Imre piarista szerzetes-tanár, igazgató.
- Itt hunyt el 1898-ban Munkácsy Elek főgimnáziumi tanár.
- Vágszabolcson hunyt el 1909-ben Thaly Kálmán költő, író, a Magyar Tudományos Akadémia tiszteleti tagja, országgyűlési képviselő.
- Itt született 1756. július 14-én Belnay György Alajos bölcseletdoktor, történetíró, pozsonyi akadémiai tanár
- Itt született 1859. szeptember 21-én Waldperger Ferenc katolikus plébános
- Itt született 1860. július 22-én Laczkó Dezső geológus, paleontológus, piarista tanár, házfőnök, gimnáziumigazgató, az általa alapított veszprémi múzeum (ma: Laczkó Dezső Múzeum) első igazgatója.
- Itt született 1866-ban Haydin Imre országgyűlési képviselő.
- Itt született 1882. június 25-én Haraszti Mici színésznő
- Itt született 1883. október 26-án Zemplén Géza kémikus, az MTA tagja.
- Itt született 1891. szeptember 7-én Zamaróczy Jenő gépészmérnök.
- Csákfalván született 1928-ban Ján Zachara olimpiai bajnok szlovák ökölvívó.
- Itt szolgált Krasznyánszky Károly piarista tanár, házfőnök.
Testvérvárosa
[szerkesztés]
Képgaléria
[szerkesztés]-
-
A vár légi felvételen -
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
- ↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.
- ↑ ma7.sk
- ↑ L. Juhász Ilona: Neveitek e márványlapon; 26. oldal
Források
[szerkesztés]- Pfeiffer Antal 1879: A kegyes tanítórendiek trencséni társházának és a főgimnáziumának története. Trencsén.
- Vlahovics Emil 1883: Trencsén várának ostroma 1528-ban. A trencséni kir. kath. Főgymnasium értesítője az 1882-83. tanévről. Trencsén, 3-11.
- Krasznyánszky Károly 1893: Trencsén szabad királyi város és vára vázlatos leírása. Trencsén
- Károlyi János: A trencséni vár.
- Bohumil Vavroušek 1920: Malebné Slovensko.
- Joža Mádl 1929: Archeologické nálezy z doby římské na území dnešního Trenčína. In: Sborník Muzeálnej Slovenskej spoločnosti XXIII/1-2.
- 1937 Pamätnica mestského muzea dra Karola Brančíka v Trenčíne.
- Vojtech Ondrouch 1939: Rímske nápisy na Slovensku. Sborník Matice slovenskej 16-17/3-4, 174
- J. Rekem 1943: Z kultúrnych dejín Trenčianskeho Považia. In: Trenčan.
- Jozef Cincík 1943: Stenové a klenbové maľby býv. jezuitského kostola v Trenčíne 1712-13. Historický sborník - Časopis Historického odboru MS.
- Dobroslava Menclová 1956: Hrad Trenčín.
- Kenyeres István 1995: A trencséni vár a XVI. században. Fons 2.
- 1997 Živnostníci v meste (Trenčín) 1918-1948.
- 2007 Musaica XXV
- Brindza P. 2014: Mestskí kapitáni Trenčína v storočí stavovských povstaní. Vojenská história 2014/1.
- Brindza P. 2015: Trenčianska mestská elita a genealogické väzby v storočí stavovských povstaní.
- Bibiana Pomfyová (ed.) 2015: Stredoveký kostol. Historické a funkčné premeny architektúry I. Bratislava.
- Daňová, M. 2017: Rímsky prsteň z Trenčína. Zborník SNM 111 - Archeológia 27.
- Ján Šafin 2017: Katalóg členov spoločnosti ježišovej pôsobiacich v Trenčíne v rokoch 1665-1674. Historia Ecclesiastica 2017/2.
- Libor Bernát 2018: Noviciát frátrov spoločnosti ježišovej v Trenčíne v rokoch 1675-1684. Historia Ecclesiastica 2018/1.
- Peter Barta - Martin Bóna 2019: Výsledky dendrochronologického výskumu obytnej veže Trenčianskeho hradu. In: Archaeologia historica 44/2, 665-675.
- Libor Bernát: Životopisný slovník pedagógov jezuitského gymnázia v Trenčíne v rokoch 1649-1773.
Külső hivatkozások
[szerkesztés]
- Trencsén város hivatalos honlapja
- Trencsén vára (szlovákul, sok képpel)
- Térkép Kalauz – Trencsény
- A trencséni vármúzeum
A Trencséni járás települései | ||
|---|---|---|
Trencsén (Trenčín) | ||
|  | |
| |
|---|---|
