Ugrás a tartalomhoz

Cobolyfalu

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Cobolyfalu
Cobolyfalu zászlaja
Cobolyfalu zászlaja
Közigazgatás
Ország Szlovákia
KerületTrencséni
JárásTrencséni
Rangközség
PolgármesterMarian Hudec
Irányítószám913 38
Körzethívószám032
Forgalmi rendszámTN
Testvérvárosok
Lista
Gmina Rudniki
Népesség
Teljes népesség2408 fő (2021. jan. 1.)[1]
Népsűrűség124 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság284 m
Terület17,38 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 48° 52′ 00″, k. h. 18° 04′ 59″48.866667°N 18.083056°EKoordináták: é. sz. 48° 52′ 00″, k. h. 18° 04′ 59″48.866667°N 18.083056°E
Cobolyfalu weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Cobolyfalu témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Cobolyfalu (1899-ig Szoblahó, szlovákul Soblahov) község Szlovákiában a Trencséni kerületben a Trencséni járásban.

Fekvése

[szerkesztés]

Trencséntől 4 km-re délkeletre fekszik.

Története

[szerkesztés]

1393-ban Sablaho néven említik először, de a falu már a 13. században létezett. Temploma is állt már a 14. század első felében. 1421-1422-ben a husziták foglalták el. 1439-ben Erzsébet királyné adományából a Cillei család birtoka, ezután a trencséni váruradalom része. 1513-ban Cobolyfalvi Mihály a birtokosa. 1550-ben 37 jobbágytelek volt a településen, melyen 33 család gazdálkodott. A török rajtaütések, majd a kuruc harcok során többször feldúlták a falut, 1671-ben földrengés pusztított, ezek az események alaposan visszavetették a fejlődésben. A 18. században 1835-ig a trencséni uradalom révén az Illésházy család a falu földesura.

Vályi András szerint "SZOBLAKOV. Szoblaho. Tót falu Trentsén Várm. földes Ura Gr. Illésházy Uraság, lakosai katolikusok, fekszik Trentsénhez nem meszsze, hegyek között; határja jó, vagyonnyai külömbfélék, piatzok közel."[2]

Fényes Elek szerint "Szoblaho, tót falu, Trencsén vmegyében, Trencsénhez nyugotra 3 fertálynyira. Lakja 690 kath., 14 zsidó. Kath. paroch. templom. Határja sok helyt soványas; erdeje nagy; van savanyuviz forrása is. F. u. a dubniczai uradalom."[3]

A trianoni békeszerződésig Trencsén vármegye Trencséni járásához tartozott.

Neves személyek

[szerkesztés]

Népessége

[szerkesztés]

1628-ban 31 jobbágyháza és 19 lakatlan háza volt.

1828-ban 102 házában 741 lakos élt.

1880-ban 848 lakosából 780 szlovák, 17 német, 6 magyar, 11 egyéb anyanyelvű és 34 csecsemő volt. Ebből 830 római katolikus és 18 zsidó vallású.

1910-ben 988 lakosából 968 szlovák, 13 magyar és 7 német anyanyelvű volt.

2001-ben 1933 lakosából 1904 szlovák volt.

2011-ben 2154 lakosából 2043 szlovák, 12 cseh, 4 egyéb, 2 magyar, 1 cigány és 92 ismeretlen nemzetiségű volt.

Nevezetességei

[szerkesztés]
  • Szent Miklós tiszteletére szentelt római katolikus temploma a 14. század első felében épült koragótikus stílusban. Reneszánsz kapuzatát és mellékhajóját 1537-ben építették hozzá.
  • Nepomuki Szent János szobra 1789-ben készült.
  • A temető kápolnája szintén 18. századi.

Jegyzetek

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]
  • Milan Šišmiš - Marián Zemene 2009: Soblahov
  • Lucia Benediková - Karol Pieta 2018: Lužické hradisko s následným laténským osídlením v Soblahove (okres Trenčín). In: Sídla, artefakty a čas...

További információk

[szerkesztés]