Ugrás a tartalomhoz

Komárom-Esztergom vármegye

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Komárom-Esztergom szócikkből átirányítva)
Komárom-Esztergom vármegye
Komárom-Esztergom vármegye címere
Komárom-Esztergom vármegye címere		 Komárom-Esztergom vármegye zászlaja
Komárom-Esztergom vármegye zászlaja
Közigazgatás
Ország Magyarország
RégióKözép-Dunántúl
VármegyeszékhelyTatabánya
Járások száma6
Települések száma76
megyei jogú városok2
egyéb városok10
ISO 3166-2HU-KE
FőispánDr. Kancz Csaba
Népesség
Teljes népesség300 631 fő (2022. okt. 1.)[1]
Népsűrűség139 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület2265,08 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Térkép
Komárom-Esztergom vármegye elhelyezkedése Magyarországon
Komárom-Esztergom vármegye elhelyezkedése Magyarországon
Komárom-Esztergom vármegye weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Komárom-Esztergom vármegye témájú médiaállományokat.

Komárom-Esztergom vármegye, 1950 és 1990 között Komárom megye, 1990 és 2022 között Komárom-Esztergom megye, közigazgatási egység Magyarország északnyugati részén, a Közép-Dunántúl régióban. Északról a Duna illetve Szlovákia, keletről Pest vármegye, délről Fejér, délnyugatról Veszprém, nyugatról pedig Győr-Moson-Sopron vármegye határolja. Székhelye a régió második legnépesebb települése, Tatabánya, második legnépesebb települése a magyar Rómának is nevezett Esztergom. Az ország legkisebb területű, de második legsűrűbben lakott vármegyéje. 12 városa van. Az országban itt a legnagyobb az úgynevezett szocialista típusú lakótelepek aránya, közel 25 százalék. Ez a szám még Budapesten is csak 22,6 százalék.[2]

Földrajz

[szerkesztés]

A vármegye tájai két nagytájhoz, a Dunántúli-középhegységhez és a Kisalföldhöz tartoznak. A Dunántúli-középhegység három nagy vonulata közül a Bakony, a Vértes-Velencei-hegyvidék és a Dunazug-hegység egyaránt érinti a vármegyét. (A Bakonyból a Súri-Bakonyalja, a Vértesből a Bársonyos környéki hegyek, az Által-ér-völgy, a Vértes-fennsík és a Vértes peremvidéke, a Dunazug-hegységből pedig a Gerecse majdnem teljes területe és a Pilis egyes részei tartoznak a megyéhez. A Kisalföld kistájai közül a vármegyében található az Almás-Táti-Duna-völgy teljes területe, a Győr-tatai-teraszvidék és az Igmánd-Kisbéri-medence jelentős része. A Dunakanyar és a Visegrádi-hegység egy része szintén a vármegye területén van. A megye legmagasabb pontja a Visegrádi-hegység csúcsa, a Dobogó-kő (700 m), legalacsonyabb pontja pedig a Duna mellett, Dömös határában található (108 m). Védett területek, a Duna–Ipoly Nemzeti Park (Strázsa-hegyi tanösvény), a Gerecsei Tájvédelmi Körzet, a Dunaalmási kőfejtők Természetvédelmi Terület, a Tatai Kálvária-domb Természetvédelmi Terület, a Vértesszőlősi előembertelep Természetvédelmi Terület.

A vármegye legnagyobb folyóvize a Duna, amely egyben az országhatár is 80 km hosszan. További nagyobb folyóvizek: Komáromi-ér, Által-ér, Bajóti-patak, Bakonyér, Bikoli-patak, Concó, Galla-patak, Kenyérmezői-patak, Lábatlani-patak, Rábl-patak, Szentléleki-patak, Únyi-patak. A jelentősebb állóvizek közé tartozik a tatai Öreg-tó és az esztergomi Palatinus-tó.

A vármegye éghajlata mérsékelten meleg, száraz, enyhe telű. Az évi középhőmérséklet 10.5 °C. Az évi napfénytartam 2000 óra, a hegyvidéki területen 1900 óra. Az évi csapadékmennyiség 550–600 mm a hegyekben 700 mm. Az uralkodó szélirány nyugati-északnyugati.

Jellemző földrajzi pontjai

[szerkesztés]

Szélső települések égtájak szerint:

Történelem

[szerkesztés]
Lásd még: az Esztergom története és a Komárom története cikket

Középkor

[szerkesztés]
A török kori Esztergom látképe egy 1664-es vízfestményen

A Komárom-Esztergom vármegye jogelődjeinek számító Komárom vármegyét és Esztergom vármegyét Szent István király alapította. Mindkét vármegye jócskán átnyúlt a mai Szlovákia területére is. Történelmük során a két vármegye határai többször módosultak, és több ízben is egyesítették őket. Amikor Esztergom várát 1543-ban elfoglalták a törökök, a vármegye vezetése elmenekült. Hosszú évtizedekig Érsekújvár, Komárom és Tata volt az a három végvár, amely a török támadásoknak útját állta. Esztergom a török hódoltság alatt egy több megyényi szandzsák központja lett. Komárom vármegye viszont folyamatosan működött, vára soha nem került a hódítók kezére. Esztergom vármegye nemesi közgyűlése csak Sobieski János lengyel király vezette török kiűzés után, 1696-ban szerveződött újjá. A Rákóczi-szabadságharc idején tevékenységük megszakadt, és csak a szabadságharc után alakultak újjá, Esztergom vármegye 1710-ben, Komárom vármegye pedig 1712-ben.

A tatai vár

Esztergom vármegye egyike volt a két vármegyének, amelynek közigazgatási vezetői nem egyházi vagy világi főnemesek, hanem köznemesek voltak (a másik Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye volt). A főispáni rang nem illette meg őket, mint a többi vármegye vezetőit, hanem csak főispánhelyettesek, vagyis hivatalnokok voltak.[forrás?] A két vármegye első egyesítésére 1786-ban került sor, amikor II. József Tata székhellyel összekapcsolta őket. Az egyesített megye az uralkodó halálát követően 1790-ben szét is vált, Esztergom és Komárom visszakapták megyeszékhelyi rangjukat. 1848 májusában mindkét nemesi vármegye megszűnt és átadta helyét a vármegyei bizottságoknak. Komárom vármegye bizottsága az 1848-49-es szabadságharc végéig működött. Az Esztergom vármegyeiét viszont megszakította az 1849. január 15-i császári katonai megszállás. A forradalmi bizottmány újjáalakult, de székhelyét előbb Bátorkeszibe, majd Komáromba tette át. A szabadságharc leverését követően császári-királyi biztos került a vármegyék apparátusainak élére. 1851-ben a két vármegye a Duna jobb partján lévő részét Esztergom székhellyel Esztergom vármegyeként, a bal parti részeket pedig Komárom székhellyel Komárom vármegyévé szervezték át. Az így kialakított vármegyék csak 1860-ig működtek. Ekkor az 1848-ban választott vármegyei bizottmányok újították fel működésüket. A 17. század végétől Komárom vármegyéhez tartozó Lábatlant és Piszkét az 1876-os megyerendezéskor Esztergom vármegyéhez csatolták.

20. század

[szerkesztés]
Komárom és Esztergom vármegyék 1920 után:
1 Komárom tjv. Magyarországon maradt része, 2 Győr vármegye, 3 Hont vármegye, 4 Komárom és Esztergom k.e.e. vármegye 1923–1938, 5 megyehatár 2017 elején, 6 megszűnt 1914-es megyehatár)

1919 januárjában a Csehszlovák Légió csapatai megszállták a Duna bal partján fekvő Komáromot és Párkányt. Esztergom vármegye munkástanácsa és direktóriuma a megyeszékhelyen, Komárom vármegye direktóriuma pedig a jobb parti Komárom-Újvárosban a mai magyarországi Komáromban alakult meg. (Az előbbi később Szőnybe, az utóbbi Tatára tette át székhelyét. 1919-ben néhány hónapig Komárom vármegye a győri alispáni hivatalhoz tartozott. Még ebben az évben megalakult Komáromban a csonka vármegye alispáni hivatala. Röviddel utóbb 1920-ban törvényhatósági bizottságot választottak.

A trianoni békeszerződést követően a két megye bal parti részeit a Csehszlovákiához csatolták. Magyarországon a korábbi Komárom vármegye 44 községe és a korábbi Esztergom vármegye 22 települése maradt meg. A két megmaradt megyéből 1923-ban Esztergom székhellyel létrehozták Komárom és Esztergom közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyét. Az első bécsi döntést követően, 1938-ban újjáalakult a két történelmi vármegye. Komárom területe azonban jelentősen megnövekedett, mivel az egykori Pozsony vármegye Magyarországhoz szintén visszacsatolt Csallóközi területét bekebelezte, és immár nem négy, hanem hat járást foglalt magába, nevezetesen a dunaszerdahelyit, a gesztesit, a komáromit, az ógyallait, a somorjait és a tatait.

Komárom megye kialakítása 1950-ben
(1 Fejér megyétől Komáromhoz, 2 Veszprém megyétől Komáromhoz, 3 Győr-Moson megye, 4 Veszprém megye, 5 Nógrád-Hont megye, 6 Komárom megye 1950-től, 7 megyehatár 2017 elején, 8 megszűnt 1949-es megyehatár)

A második világháborút követő moszkvai ideiglenes fegyverszünet következményeként visszaálltak az 1937. december 31-i országhatárok. Ennek megfelelően került sor a közigazgatás ideiglenes rendezésére, melynek során Komárom- és Esztergom vármegyék megmaradt területeit immár véglegesen, Komárom-Esztergom vármegye néven egyesítették. 1945. augusztus 28-án ismét Esztergomban alakult meg a vármegye Törvényhatósági Bizottsága. A megye ekkor három járást, az esztergomit, a gesztesit és a tatait foglalta magában. 1947-ben négy bányásztelepülés összevonása révén létrejött a mai Tatabánya, ezzel a megyében lévő városok száma háromra emelkedett. Az 1950-es megyerendezés során Esztergom nevének elhagyásával, Tatabánya székhellyel létrejött Komárom megye. Az 1950-es járásrendezés során az esztergomi járás székhelyét Dorogra helyezték át, nevét Dorogi járásra változtatták, a gesztesi járás neve pedig – székhelye alapján – komáromira változott. A megyéhez kilenc községet kapcsoltak Veszprém, egyet pedig Fejér megyéből. 1954-ben újabb két település – Oroszlány és Tata – nyerte el a városi rangot. 1971-ben megszűntek a járási tanácsok és testület nélkül, a megye járási hivatalaiként működtek tovább. 1974 végén megszűnt a Tatai járás és községeinek nagy részét Tatabánya, Tata és Oroszlány városkörnyékéhez csatolták. 1984-ben Dorog, 1986-ban Kisbér, 1989-ben pedig Nyergesújfalu kapott városi rangot, ezzel a városok száma nyolcra emelkedett.

1990-től ismét Komárom-Esztergom megye lett a neve. Szárliget 1999-ben elvált Fejér megyétől és csatlakozott Komárom-Esztergom megyéhez. 1994-ben létrejött a megye hat kistérsége, amelyek száma 1997-ben a Dorog-Esztergomi kistérség szétválása nyomán hétre emelkedett (Esztergomi, Komáromi, Tatai, Tatabányai, Dorogi, Oroszlányi, Kisbéri). Ekkor az Esztergomi kistérségtől a Dorogiba került Tokod. Tárkány és Csép a Komáromi kistérségtől a Kisbérihez kerültek. 1998-ban jött létre a Komárom-Esztergom, Fejér és Veszprém megyéket magában foglaló Közép-Dunántúli Régió. 2003-ban Bábolna, 2004-ben Lábatlan, 2007-ben Ács, 2013-ban pedig Tát kapott városi rangot, így a megye városainak száma tizenkettőre emelkedett. Esztergom 2022. május 1-jén kapott megyei jogú városi rangot.

Komárom megye közigazgatási beosztása 1950–1990 között

[szerkesztés]

Járások 1950–1983 között

[szerkesztés]

Az 1950-es megyerendezés előtt Komárom-Esztergom megyéhez három járás tartozott (Esztergomi, Komáromi és Tatai). Ezeket a megyerendezés nem érintette, az 1950-es járásrendezés során, június 1-jén viszont az Esztergomi járás székhelyét áthelyezték Dorogra és nevét ennek megfelelően Dorogi járásra változtatták, így a tanácsrendszer bevezetésekor Komárom megye három járásra oszlott (Dorogi, Komáromi és Tatai).

Ezt követően 1983-ig a háromból egy járás szűnt meg: a Tatai 1974-ben. A járások megszűnésekor, 1983 végén tehát a megyéhez csupán két járás tartozott (Dorogi és Komáromi).

Városok 1950–1983 között

[szerkesztés]

Az 1950-es megyerendezéskor Komárom-Esztergom megyéhez három megyei város tartozott, Esztergom, Komárom és Tatabánya.

1983-ig még két település szerzett városi rangot a megyében: Oroszlány és Tata, mindkettő 1954-ben, így 1983-ra a városok száma ötre nőtt.

A tanácsok megalakulásától 1954-ig Tatabánya közvetlenül a megyei tanács alá rendelt város volt, míg Esztergom és Komárom közvetlenül a járási tanács alá rendelt városként a Dorogi illetve a Komáromi járáshoz tartozott. 1954 és 1971 között valamennyi város járási jogú város volt, azután pedig egyszerűen város volt a rangjuk.

Városkörnyékek 1971‑1983 között

[szerkesztés]

Komárom megye városai közül 1983-ig három körül alakult városkörnyék (Oroszlány, Tata és Tatabánya), mindhárom 1974-ben az akkor megszűnt Tatai járás egy-egy részéből.

Városok és városi jogú nagyközségek 1984‑1990 között

[szerkesztés]

1984. január 1-jén valamennyi járás megszűnt az országban, és a megye valamennyi városa városkörnyékközponttá vált, beleértve az egyidejűleg várossá alakult Dorogot is. Ugyanekkor alakult városi jogú nagyközséggé, és lett nagyközségkörnyék-központ Kisbér, ami aztán 1986-ban várossá alakult. Végül 1989-ben kapott városi rangot Nyergesújfalu, de ez már nem lett városkörnyékközpont. Ezzel 1990-re a megye városainak száma nyolcra nőtt.

Közigazgatás

[szerkesztés]

Járások

[szerkesztés]
Komárom-Esztergom vármegyei járások
Komárom-Esztergom vármegyei járások
Járás Központ Település Népesség Terület Népsűrűség
ebből város 2013-ban km² fő/km²
Esztergomi Esztergom 24/5 92 902 537,26 173
Kisbéri Kisbér 17/1 12 436 510,55 40
Komáromi Komárom 9/3 39 559 378,78 104
Oroszlányi Oroszlány 6/1 25 973 199,39 130
Tatabányai Tatabánya 10/1 85 054 331,65 256
Tatai Tata 10/1 38 742 306,71 126

Kistérségek 2014-ig

[szerkesztés]
Komárom-Esztergom megyei kistérségek
Kistérség Székhely Kód Település Népesség Terület Népsűrűség
ebből város 2013-ban km² fő/km²
Dorogi Dorog 4101 15/1 38 851 232,57 167
Esztergomi Esztergom 4102 9/4 54 051 304,69 177
Kisbéri Kisbér 4103 17/1 12 436 510,55 40
Komáromi Komárom 4104 9/3 39 559 378,78 104
Oroszlányi Oroszlány 4105 6/1 25 973 199,39 130
Tatabányai Tatabánya 4107 10/1 85 054 331,65 256
Tatai Tata 4106 10/1 38 742 306,71 126
Komárom-Esztergom megye
 311 411 2265,08 139
Magyarország
 9 877 365 93,030 106
Forrás: Központi Statisztikai Hivatal

Népesség

[szerkesztés]
A megyei hivatal épülete Tatabányán

Komárom-Esztergom Pest vármegye után Magyarország második legsűrűbben lakott vármegyéje. Az első népszámlálás idejében (1869–1870) még az ország kevésbé benépesült területei közé tartozott, azonban a kiegyezés után kibontakozó „magyar ipari forradalom” kezdetétől ez megváltozott, felgyorsult a népességnövekedés az országos trendekhez hasonlóan a kedvezőbbé vált népmozgalmi arányszámok miatt. A legdinamikusabb az 1950-es években volt a népességnövekedés a Rákosi-korszak nagy fokú iparosításának köszönhetően. Az ország mezőgazdasági jellegű vidékeiről tömeges volt az áttelepülés az épülő ipari központokba (Tatabánya, Oroszlány és a Lábatlan és Dorog között húzódó Duna-menti térség).

A megye nemzetiségi szempontból ma már homogén magyarnak tekinthető (94,1% 2001-ben), részben a kitelepítések, lakosságcserék és az urbanizációval összefüggő önkéntes magyarosodás miatt. Ennek ellenére jelentős a német (sváb) és szlovák kisebbség száma, főleg a Dorogi kistérségben. A romák száma elenyésző, jelentős részük beolvadt a magyarságba, főleg a bányavidékeken.

Gazdaság

[szerkesztés]
A Bábolnai Állami Gazdaság légifelvétele

2005-ben a megyében volt a legmagasabb az egy főre jutó GDP 7,6 millió forint, ami az országos átlag 4,7-szerese. [1] A megye legnagyobb nyereségű cégei a 2006-os adózott eredmény szerint (zárójelben az országos toplistán elfoglalt helyezés):

  1. Nokia Komárom Kft. (8.)
  2. Magyar Suzuki Zrt. (59.)
  3. Coloplast Hungary Kft. (62.)

Ipar

[szerkesztés]

1996-ban a bruttó hazai termék 2,4%-át állította elő. A munkanélküliségi ráta 12,1%-os volt. A megyében fontos ásványkincs a bauxit és a barnakőszén. Vezető szerepet tölt be a megye gazdaságában a gép- és élelmiszeripar, de jelentős még a vegyipar, idegenforgalom, szénbányászat és az energetikai szolgáltatás.

Jelentős ipari központok Esztergom, Tatabánya, Oroszlány, Komárom, Lábatlan, Nyergesújfalu, Dorog, Ács, Bábolna, Gyermely és Tokod.

Mezőgazdaság

[szerkesztés]

A 213 400 hektáros területből 103 000 ha szántó, 1400 ha kert, 4500 ha gyümölcsös és szőlő, 18 200 ha gyep, 60 900 ha erdő, 1300 ha nádas és halastó, míg 24 100 ha művelés alól kivont terület. A fő termesztett növények a búza, kukorica, cukorrépa, szálas takarmányok. Jelentős a zöldség-, gyümölcs- és szőlőtermesztés is. A megyében fontos a sertés-, szarvasmarha-, baromfi- és juhtenyésztés.

Közlekedés

[szerkesztés]
Az esztergomi Mária Valéria híd Párkányból szemlélve, háttérben a Várheggyel
Lásd még: a Komárom-Esztergom vármegye közlekedése

A Szlovákiával folytatott közúti személyforgalom az Esztergomot és Párkányt összekötő Mária Valéria hídon, valamint a két Komáromot összekötő Erzsébet hídon és az új Monostori hídon bonyolódik le. Komáromban teher- és vasúti forgalom is zajlik. Esztergomban és Kecskéden repülőtér található.

Kultúra

[szerkesztés]
Lásd még: a Komárom-Esztergom vármegyei múzeumok listája és a Komárom-Esztergom vármegyei kulturális programok listája cikkeket

Turizmus

[szerkesztés]
Lásd még: a Komárom-Esztergom vármegye turisztikai látnivalóinak listája cikket

Komárom-Esztergom vérmegye a magyarországi turisztikai régiók közül a Közép-Dunántúl- és a Budapest–Közép-Duna-vidék régiókba tartozik, fő vonzerejét a számtalan műemlék, a természetvédelmi területek és annak kirándulóövezetei, az ezeréves Esztergom műemlékei, a Dunakanyar, a tatai Öreg-tó, az erdővel borított hegyek és a vértesszőlősi előemberleletek jelentik.

Komárom város legfőbb nevezetessége a komáromi erődrendszer, részei egyrészt a történelmi Komárom két vára Szlovákiában, másrészt az ahhoz kapcsolódó erődök a Duna jobb oldalán, a mai magyarországi Komárom területén. Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc kiemelkedő eseménye volt az Óvár és Újvár hősies védelme és a három komáromi csata. Ezt követően a Duna két partján a Habsburg Birodalom legerősebb katonai erődrendszere épült ki, amely 200 000 fős hadsereg befogadására is alkalmas volt. A bal parti várakkal szemben, Szőny mellett (ma Komárom, Magyarország) felépült a Csillagerőd, a Monostori erőd és az Igmándi erőd (mindhárom erőd ma látogatható). Kisbér városának nevezetességei közül a legkiemelkedőbb, a Nagyboldogasszony római katolikus templom. A település barokk stílusú római katolikus temploma, mely két csonka toronnyal rendelkezik, 1783-ban épült. Gyönyörű késő barokk főoltárát és copf stílusú gazdagon díszített szószékét 1788-ban készítették. A templomot 1825-ben gróf Batthyány Antal József klasszicista stílusban átépíttette és toronnyal bővíttette. A templomot 1938-ban Döbrentei Gábor tervei alapján freskókkal díszítették, üvegablakait 1982-ben Mohay András festette. Oroszlány város legfőbb nevezetessége a Majk külterületében található. A majki műemlékegyüttes (Majkpuszta) területén található, valaha kamalduli szerzetesek éltek falai között, különálló kis cellaházakban. A barátlakokon kívül a komplexum része a templomból megmaradt, ma csonkán álló torony, illetve a főépület is, amelynek falai között – miután II. József rendelete nyomán a rendet megszüntették – az Esterházyak alakították ki vadászkastélyukat. Tata városát gyakran a „Vizek városa”-ként is szokták nevezni, barokkos képét az Esterházy család uralma idején nyerte el, ebből az időszakból származik a Szent Kereszt-plébániatemplom illetve az Esterházy-kastély. További látnivalói a Kálvária-kápolna, a víztorony, a Kapucinus-templom, az Öreg vár és az Öreg-tó, a vízi vágóhíd, az Angolkert, a Kiskastély, a Pálma ház és az 1510-ben Tatán lezajlott országgyűlés emlékét őrző Harangláb is. Vértesszőlős település neve az 1960-as években vált ismertté szerte a világon, ugyanis ekkor fedezték fel az előemberrel, Samuval kapcsolatos lelet-együttest. Több ezer éves leleteket őrzött a föld négy egymás feletti rétegben. Mivel az előember nem tudott tüzet gyújtani, így a villámcsapás által keltett tüzet őrizte szálláshelyén. Valószínűsíthetően ez az első nyom a Földön, mely a tűz használatára utal. 1965 tavaszán a régész, dr. Vértes László (1914–1968) további leletekre akadt. A Samu névre keresztelt Homo erectus átmenet a felegyenesedő és az értelmes ősember között. A szabadtéri múzeum jelenleg a Magyar Nemzeti Múzeum kiállítóhelye.

Esztergom városa egy a Duna folyam partján található kikötőváros, egykori magyar főváros, az esztergomi érsek székvárosa, a római katolikus egyház magyarországi központja. A híres Bazilikája Európa harmadik legnagyobb temploma a római Szent Péter-bazilika illetve a londoni Szent Pál-katedrális után, 5660 négyzetméter alapterületével egyúttal Magyarország legnagyobb egyházi épülete is, valamint a magyar katolikus egyház főszékesegyháza a Esztergom-Budapesti főegyházmegyében. Igen értékes emléke a bal oldali kápolnája, a Bakócz-kápolna, amelyet Packh János épített be az épületbe, és ami az egyetlen épségben fennmaradt magyar reneszánsz épület. A város további nevezetességei, a várhegyen található középkori vár, a Széchenyi-tér épületei, a Víziváros épületei valamit Esztergom török emlékei is.

Települések

[szerkesztés]

Városok

[szerkesztés]

Tatabánya
Tatabánya
Esztergom
Esztergom
 Rang Város Népesség Terület Népsűrűség

Tata
Tata
Komárom
Komárom

1. Tatabánya 65 861 fő (2024. jan. 1.)[3] +/- 91,42 km² 720,42 fő/km²
2. Esztergom 28 642 fő (2024. jan. 1.)[4] +/- 100,11 km² 286,11 fő/km²
3. Tata 23 549 fő (2024. jan. 1.)[5] +/- 78,13 km² 301,41 fő/km²
4. Komárom 20 391 fő (2024. jan. 1.)[6] +/- 69,9 km² 291,72 fő/km²
5. Oroszlány 17 873 fő (2024. jan. 1.)[7] +/- 75,86 km² 235,61 fő/km²
6. Dorog 11 423 fő (2024. jan. 1.)[8] +/- 11,54 km² 989,86 fő/km²
7. Nyergesújfalu 7227 fő (2024. jan. 1.)[9] +/- 39,63 km² 182,36 fő/km²
8. Ács 6974 fő (2024. jan. 1.)[10] +/- 103,83 km² 67,17 fő/km²
9. Kisbér 5514 fő (2024. jan. 1.)[11] +/- 52,17 km² 105,69 fő/km²
10. Tát 5143 fő (2024. jan. 1.)[12] +/- 12,06 km² 426,45 fő/km²
11. Lábatlan 4888 fő (2024. jan. 1.)[13] +/- 26,37 km² 185,36 fő/km²
12. Bábolna 3397 fő (2024. jan. 1.)[14] +/- 33,55 km² 101,25 fő/km²


Községek, nagyközségek

[szerkesztés]

(*) Megjegyzés: nagyközség

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ A népesség adatai településenként (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2023. szeptember 26. (Hozzáférés: 2023. október 7.)
  2. ↑ Panelpiac – túl a mélyponton? – Otthon Centrum
  3. ↑ Magyarország helységnévtára (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2024. szeptember 23. (Hozzáférés: 2024. szeptember 23.)
  4. ↑ Magyarország helységnévtára (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2024. szeptember 23. (Hozzáférés: 2024. szeptember 23.)
  5. ↑ Magyarország helységnévtára (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2024. szeptember 23. (Hozzáférés: 2024. szeptember 23.)
  6. ↑ Magyarország helységnévtára (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2024. szeptember 23. (Hozzáférés: 2024. szeptember 23.)
  7. ↑ Magyarország helységnévtára (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2024. szeptember 23. (Hozzáférés: 2024. szeptember 23.)
  8. ↑ Magyarország helységnévtára (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2024. szeptember 23. (Hozzáférés: 2024. szeptember 23.)
  9. ↑ Magyarország helységnévtára (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2024. szeptember 23. (Hozzáférés: 2024. szeptember 23.)
  10. ↑ Magyarország helységnévtára (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2024. szeptember 23. (Hozzáférés: 2024. szeptember 23.)
  11. ↑ Magyarország helységnévtára (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2024. szeptember 23. (Hozzáférés: 2024. szeptember 23.)
  12. ↑ Magyarország helységnévtára (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2024. szeptember 23. (Hozzáférés: 2024. szeptember 23.)
  13. ↑ Magyarország helységnévtára (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2024. szeptember 23. (Hozzáférés: 2024. szeptember 23.)
  14. ↑ Magyarország helységnévtára (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2024. szeptember 23. (Hozzáférés: 2024. szeptember 23.)

Források

[szerkesztés]
  • Dunovácz Dezső 1998: Komárom és térsége.
  • 1992 Képes körséta Komárom-Esztergom megyében.
  • Komárom megyei Honismereti füzet 1985.
  • Tapolcai Ernőné (Szerk.) 1973: Komárom megye helyismereti katalógusa. Tatabánya.
  • Kovács György: A Komárom megyei dolgozók harca a proletárhatalomért 1918–1919.
  • Nádasdi János: Komárom megye bemutatkozik.
  • Komárom megyei Honismereti Füzetek 74/2

További információk

[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek

[szerkesztés]
Commons:Category:Komárom-Esztergom County
A Wikimédia Commons tartalmaz Komárom-Esztergom vármegye témájú médiaállományokat.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Komárom-Esztergom_vármegye&oldid=27288621”