Ugrás a tartalomhoz

Újperzsa nyelv

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Fárszi szócikkből átirányítva)
Perzsa nyelv
فارسی (fárszi)
Fárszi perzsa kalligráfiával írva
Fárszi perzsa kalligráfiával írva
Kiejtés[fɒːɾˈsiː] kiejtése
BeszélikIrán, Afganisztán, Tádzsikisztán, Üzbegisztán, Irak, Azerbajdzsán
Beszélők száma70 millió (anyanyelvi)
110 millió (összesen) fő
NyelvcsaládIndoeurópai nyelvcsalád
   Indoiráni nyelvek
    Iráni nyelvek
     Nyugat-iráni nyelvek
      Délnyugat-iráni nyelvek
       Perzsa nyelv
ÍrásrendszerPerzsa ábécé (Irán és Afganisztán)
Tádzsik ábécé (Tádzsikisztán)
Hivatalos állapot
Hivatalos Afganisztán (mint dari)
 Irán (mint perzsa)
 Tádzsikisztán (mint tádzsik)
GondozzaPerzsa Nyelvi és Irodalmi Akadémia
Nyelvkódok
ISO 639-1fa
ISO 639-2fas (T)per (B)
ISO 639-3fas
dialektusok:
pesIráni perzsa
prsDari
tgkTádzsik
aiqAimaq
bhhBukhori
hazHazaragi
jprJudeo-perzsa
phvPahlavani
dehDehwari
jdtJudeo-tat
tttKaukázusi tat
A perzsa nyelv (fárszi, dari, tádzsik) elterjedése
A perzsa nyelv (fárszi, dari, tádzsik) elterjedése
A Wikimédia Commons tartalmaz فارسی (fárszi) témájú médiaállományokat.

A perzsa nyelv (más néven: fárszi nyelv; perzsául: فارسی) az indoeurópai nyelvcsalád indoiráni ágán az iráni nyelvek csoportjába tartozik. Megkülönböztetünk óperzsa, középperzsa (pehlevi) és újperzsa nyelvet. A mai modern perzsa valamely középperzsa nyelvjárásból alakult ki, azonban a középperzsa-óperzsával való viszonya nem teljesen tisztázott. Az újperzsát Iránban (régebbi neve: Perzsia) közel 70 millióan beszélik. A 7. századi arab hódítást követő iszlamizáció következtében sok arab szó került a nyelvbe. Az újperzsa nyelv területileg elkülönült, részben önálló nyelvnek tekintett változatai vagy nyelvjárásai a cirill betűkkel írt tádzsik, illetve az Afganisztánban beszélt dari.

A perzsa nyelv az indoeurópai nyelvekhez hasonlóan flektáló, azaz hajlító nyelv, bár a képzőrendszer révén mutat némi agglutináló jelleget is.

Az afgán dari nyelvet erősen keverték olyan nyelvekkel, mint a mongol.[1]

Írás és kiejtés

[szerkesztés]

A mai perzsa általában arab betűkkel, az arab ábécé egy némileg módosított változatát alkalmazva íródik (több betűvel, mint a klasszikus arab, és az ejtés is eltér). Mivel az arab ábécé a rövid magánhangzókat nem jelöli írásban, ezeket véglegesen a mondatbeli összefüggés határozza meg, ami a megértést megnehezíti. Vannak hangzók, melyeket többféle betű is jelölhet. Bár a kiejtésben a rövid-hosszú magánhangzók közötti különbség eltűnt, az írás még mindig ezt tükrözi.

A perzsának létezik latin betűs ábécéje is, amelyet a nemzetközi átírásban használnak. Ez a következő betűkből áll: a, â, b, c, d, e, f, g, h, i, j, k, l, m, n, o, p, q, r, s, š, t, u, v, x, y, z. A hat magánhangzó (a, â, e, i, o, u) közül az a rövid magyar á-nak, az â a magyar a-hoz közelítő nyílt o-nak felel meg (a klasszikus perzsában hosszú á volt), az e rövid zárt e, az i, o, u pedig ugyanúgy hangzik, mint a magyarban. A mássalhangzók közül a c magyar cs-nek felel meg, a j magyar dzs hangot jelöl, q leginkább a francia „raccsoló” r-hez hasonlítható, csak zöngétlen, az s ejtése magyar sz, a š hangértéke magyar s, míg az x erős magyar h-nak hangzik, mint a ch a Bach, pech szavakban; a többi mássalhangzót ugyanúgy ejtik, mint a magyarban. Ritkán előfordulnak a perzsában hosszú mássalhangzók is, amelyeket hosszan is ejtenek, mint a magyarban vagy az olaszban.

A hangsúly általában az utolsó szótagra esik, mint a franciában. A hangsúlytalan a hangot gyakran gyengébben (elmosódottan) ejtik.

Nyelvtan

[szerkesztés]

Szerkezet

[szerkesztés]

A szórend általában alany–tárgy–határozó(k)–állítmány, a kötetlen köznyelvben azonban teljesen szabad is lehet.

Főnév

[szerkesztés]

A mai perzsa nyelv a magyarhoz hasonlóan nem ismer nyelvtani nemet. A törökhöz hasonlóan csak határozatlan névelőt ismer. Alapállapotban a főnév határozott, tehát pl. a ketâb szó jelentése egyaránt 'könyv' és 'a könyv'. Határozatlanná tenni kétféleképpen lehet: ketâb-i vagy yek ketâb (köznyelvben a kettő kombinációja, a yek ketâb-i is előfordul).

A perzsa ötféle többes számot ismer, ebből három az arabból került át. A -hâ végződés eredetileg csak élettelen tárgyak többes száma volt, az élőlényeké -ân, de mára a -hâ gyakran használatos élőkre is. Az -in, illetve az -ât az arabból átkerült hímnemű, illetve nőnemű szavak többes száma. Ezeknél is előfordul, hogy helyette a -hâ vagy (csak élőknél) az -ân többes számot használják. Az ötödik fajta többes szám az ún. tört többes, olyan szavaké, amik arabból kerültek át az ottani, tört többes számukkal együtt.

Melléknév

[szerkesztés]

A melléknév mindig egyes számban van, kivéve, ha a mondat alanya, például „a fehér ruha”, de: „a fehérek bepiszkolódtak”. Sok melléknév határozóként is szerepelhet.

A melléknév lehet a mondat jelzői állítmánya, és szerepelhet jelzős szerkezetben. Ha jelző, nem egyeztetjük a jelzettel (kivéve pár arab átvétel), és a jelzett után áll (beszélt nyelvben előtte is állhat).

Fokozása: -tar és tarin, pl. bozorg: ’nagy’, bozorgtar: ’nagyobb’, bozorgtarin: ’legnagyobb’. A felsőfokú a többivel ellentétben megelőzi a jelzettet.

A perzsa egyik legfőbb jellegzetessége, hogy a jelzőt a főnévhez tapadó -e (ha a főnév magánhangzóra végződik, akkor -ye) képzővel kapcsolja (ez a modern indoeurópai nyelvekben meglévő birtokos elöljárószónak felel meg, például angol of, spanyol de). Példa: ab „víz”, garm „meleg” → ab-e garm „meleg víz” (szó szerint: „vize a melegnek”). Ennek az -e-nek a neve ezafe.

A tulajdont jelző névmásokat a személyes névmás fejezi ki (vö. „az én ruhám”).

Személyes névmások

[szerkesztés]

A perzsában, akárcsak a magyarban, a személyes névmás elhagyható. Általában egyforma az alanyesetben, tárgyesetben és birtokos esetben. Az egyes szám első személyben használt tárgyeseti man rā néha marā-ra rövidül a beszéd során.

Rendes alakok
Személy Egyes Többes
1. man
2. to šomā
3. u ānhā (csak nem emberek, de köznyelvben az is lehet)
ishān (csak emberek, választékos)

A perzsa nyelv jellegzetessége, hogy az igéknek két tövük van: a múlt idejű, valamint a jelen idejű tő. A főnévi igenév végződése az -an, amely a múlt idejű tőhöz járul. Például a kardan „csinálni” ige múlt idejű töve kard-, jelen idejű töve kon-.

Az igeragozás megkülönböztet folyamatos, illetve befejezett aspektust, kijelentő módot, kötőmódot és felszólító módot. Jellegzetesség, hogy az ige bizonyos tulajdonságait (aspektus, mód) az eléje tett képzővel (prefixummal) módosíthatják. A klasszikus nyelvben a mi- képző a cselekvés folyamatosságát, míg a be- képző a befejezettséget jelentette, mára azonban az utóbbi a kötőmódot jelzi. A számos indoeurópai nyelvhez hasonlóan sok igeidőt segédigével képeznek. Az igék ragjai – a magyarhoz hasonlóan – minden esetben különbözőek, ezért a személyes névmások használata opcionális. További jellegzetessége, akárcsak a többi indoiráni nyelvben, hogy számos igei kifejezést főnév+segédige szerkezettel képeznek, azaz, míg más nyelvekben sokszor önálló igét használnak az adott cselekvés kifejezésére, a perzsában ezt körülírással fejezik ki. Például: goftogu „beszélgetés” és kardan „csinálni” → goftogu kardan „beszélgetni” („beszélgetést csinálni”).

Példa igeragozásra

[szerkesztés]
  • kardan, „csinálni” (jelen idejű tő: kon-, múlt idejű tő: kard-)
    • jelen idő: mikonam, mikoni, mikonad, mikonim, mikonid, mikonand.
    • múlt idő: kardam, kardi, kard, kardim, kardid, kardand.
  • létige (jelent idejű tő: hast-, múlt idejű tő: bud-)
    • jelen idő: hastam, hasti, (h)ast/e, hastim, hastid, hastand.
    • múlt idő: budam, budi, bud, budim, budid, budand.

A tagadás

[szerkesztés]

A tagadás az ige elé tett na-, a mi- képző előtt ne- („nem, ne”) szócskával történik. Példák:

  • Didam-et. „Láttalak téged” / Na-didam-et. „Nem láttalak téged.”
  • Farsi yad migirim. „Perzsául tanulunk.” / Farsi yad ne-migirim. „Nem tanulunk perzsául.”

Nyelvi példák

[szerkesztés]

Példaszöveg

[szerkesztés]

Idézet az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatából (kiejtés):

„Tamâm-e afrâd-e bašar âzâd be-donyâ miyâyand va az lehâz-e heisiyat-o hoquq bâham barâbarand. Hame dârâ-ye aql-o vejdân mibâšand va bâyad nesbat be-yekdigar bâ ruh-e barâbari raftâr konand.”

(„Minden emberi lény szabadon születik és egyenlő méltósága és joga van. Az emberek, ésszel és lelkiismerettel bírván, egymással szemben testvéri szellemben kell hogy viseltessenek.”)

Példa társalgásra

[szerkesztés]
  • Salâm, dust-e man! – Szervusz, barátom!
  • Salâm! Esm-e to ci e? – Szervusz! Mi a neved? (szó szerint: „név-nak/nek-te-mi-van”)
  • Esm-e man Ahmad e. – A nevem Ahmad (szó szerint: „név-nak/nek-én-Ahmad-van”).
  • Esm-e man Marta'st – A nevem Márta (ha a név magánhangzóra végződik, az ast alak használatos, amely összevonódik vele).
  • Ci mikonid? – Mit csináltok?
  • Mâ bâ ham be farsi goftogu mikonim – Perzsául beszélgetünk egymással (szó szerint: „mi-val/vel-egymás-ban/ben-perzsa-beszélgetés-csinálunk”).

Számok

[szerkesztés]

A számok perzsául 1-től 10-ig: 1 yek, 2 do, 3 se, 4 câr, 5 panj, 6 šiš, 7 haft, 8 hašt, 9 noh, 10 dah.

A számok után a főnevet nem tesszük többes számba, ahogy a magyarban sem, ellentétben a legtöbb indoeurópai nyelvvel. A yek egyben határozatlan névelő is, mint a magyarban.

Ismertebb előadók ezen a nyelven

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]
Tekintsd meg a Wikipédia újperzsa nyelvű változatát!